Hazánkban kis számban, középhegységeink lucfenyveseiben költ. Vonuló, az északi populációk madarai nálunk minden évben változó számban vonulnak át, illetve telelnek. Inváziós években, amikor az északi fenyők termése nem elegendő számukra, jelentős számban húzódnak le Közép- és Dél-Európába telelni. Ilyenkor gyakran lehet nagy csapatokban repülve vagy fenyőkön táplálkozva látni őket. A tobozok bontogatása közben sokszor csüngenek fejjel lefelé a fenyőágakon. Legfőbb tápláléka a fenyőmag, de egyéb fák termését (bükkfa, borókák), sőt, a levéltetveket is elfogyasztja.

Élőhelye, költése:

A magasan fekvő fenyvesek fészkelője. Meglehetősen zárt fészkét mindig fenyőfára, leginkább a lucfenyő sűrű ágai közé építi. A fészket a tojó építi fenyőgallyakból, zúzmóból, egyéb növényi részekből, amit mohával, tollakkal és szőrrel bélel. 3-4 tojásán a tojó egyedül kotlik. Kezdetben csak a tojó eteti a fiókákat, majd a hím is besegít. A fiókák kirepülésük után még 4-6 hétig szüleik etetésére szorulnak, hiszen csak ezután fejlődik ki kereszteződött csőrük, mellyel önállóan tudnak táplálékhoz jutni.