A Hortobágyi Nemzeti Park címermadara, a daru a magyar néphagyományban kiemelt jelentőséggel bír, krúgatása az ősz egyik elmaradhatatlan hangulati eleme. A darutollas kalap pedig egyfajta státuszszimbólum volt a magyar nép körében. Egykor Magyarországon is nagy számban költött, de az 1910-es évek óta erre nem volt példa. Több mint 100 év után 2015-ben először figyelték meg egy daru pár költését Magyarországon. Ősszel nagy tömegben vonul át hazánkon. A Hortobágy az európai daruállomány kiemelt fontosságú gyülekezőhelye. A madarak nagy része novemberben elhagyja hazánkat, de egyre gyakrabban telelnek át csapatai.  A nálunk megpihenő darvak szántókon, tarlókon megfelelő táplálkozóhelyet találnak, az éjszakákat lecsapolt halastavakon, pusztai elöntéseken töltik. A darvak szempontjából jelentős területeken folyó gazdálkodást úgy kell kialakítani, hogy figyelembe vegyék ennek a zavarásra érzékeny fajnak az érdekeit is. A telet Európa déli részén és Észak-Afrikában tölti.

Élőhelye, költése:

Eurázsiai elterjedési területén két alfaja alakult ki, Európában a törzsalak fordul elő. Tőzeglápokon, mocsarakban, nedves réteken, erdei tisztásokon, füves sztyeppeken költ. A párok nagyon látványos tánc közepette foglalják el költőhelyüket. Fészekalja általában két tojásból áll, a szülők ezeken felváltva kotlanak 28-31 napig. A fiókák pár nap eltéréssel kelnek ki. Amíg a másik tojáson kotlik az egyik szülő, az idősebb fiókát a másik vezetgeti. A fiókák viszonylag lassan fejlődnek és még az őszi vonulás során is összetart a család. Mindenevő, hajtásokat, magokat, gumókat, rovarokat és lárváikat, kisebb gerincteleneket fogyaszt.