A sármányfélék családjába tartozik, de a többi rokon fajhoz képest valamivel zömökebb, nagyobb termetű. Elterjedt költőfajunk. A hímek gyakran énekelnek bokrokon, oszlopokon, villanyvezetékeken. Rovarokkal és magvakkal egyaránt táplálkozik, télen viszont kizárólag gabona- és gyommagvakat fogyaszt. Fiókáit tücskökkel, hernyókkal, bogarakkal eteti. Állandó madarunk, télen nagyobb csapatokba is verődhet. A helyes mezőgazdálkodás indikátorfajának is tekinthetjük, mert a nagytáblás, sok kemikáliát használó, intenzív kultúrák környékén erősen lecsökken a számuk.

Élőhelye, költése:

Kifejezetten kötődik az agrárkörnyezethez, kedveli a mozaikos, kisparcellás, extenzív mezőgazdálkodás által kialakult területeket. A száraz, vagy időszakosan vizes élőhelyeken telepszik meg, a mocsarakat, ártereket elkerüli. Elsősorban az alföldi, nyílt területek madara, de kisebb sűrűségben dombvidékeken is előfordul. Évente kétszer nevel fészekaljat. Fészkét bokrok legalsó szintjébe, közvetlenül a talaj fölé építi. Anyaga gyökér- és növényi szálak, amit tollal, szőrrel bélel. 3-6 tojást rak. A hím sem a kotlásban, sem a fiókák etetésében nem vesz részt, kizárólag az énekléssel van elfoglalva. Egy hímre 2-3 tojó is jut, ezért is fontos a folyamatos éneklés, hiszen így több tojót tud egyszerre meghódítani.