A gyakoribb és ismertebb nagy kócsagtól kisebb termete és sárga lábujjai alapján különíthetjük el. Jellemzően a nagy ártéri ligeterdőkben található gémtelepek faja. Ezek helye a természetvédelem által ismert, védelmük jórészt megoldott. A fészektelepek zavartalanságának biztosítása kiemelt jelentőségű, a vizes élőhelyek védelme pedig a táplálkozóhelyek biztosítása végett fontos. Afrikai telelőhelyéről március és május között érkezik vissza, és korán, sokszor már augusztusban, zömében szeptemberben elhagyja az országot.

Az Óvilág jelentős részén elterjedt. Nálunk tipikus költőhelyei a galériaerdők vegyes gémtelepein találhatók. Költ még halastavak környékén található facsoportokban és kis számban már nádi gémtelepeken is. Leggyakoribb „szomszédjai” a szürke gém, a bakcsó és a kárókatona. Viszonylag kis fészkét gallyakból építi változó magasságban. 3-6 tojást rak, melyen mindkét szülő kotlik. Az utódok felnevelését is közösen végzik. A fiókák egyhónapos korukban hagyják el a fészket. Főleg halakat, kétéltűeket és rovarokat zsákmányol, alacsony vízben gázolva, sőt vízinövények úszó levelein sétálva is.