A magyar természetvédelem címermadara, az 5 forintos érme hátulján is ez a faj látható. A kis kócsagtól méretén túl lassabb, méltóságteljesebb szárnycsapáú röpte, hosszabb lába, a lábszár és a csüd sárga színezete alapján lehet megkülönböztetni. Ujjai feketék, szemben a kis kócsag sárga ujjaival. A XIX. században egész Európában divat volt a kócsagtollas viselet. Nászruhájának dísztollai miatt szinte teljesen kipusztították a fajt Magyarországról. Hogy megóvják a kipusztulástól, 1924-ben alkalmazták az első kócsagőrt a Kis-Balatonon, ami igen jelentős állomása volt a magyar természetvédelem történetének. A hetvenes évek után állománya folyamatosan növekedni kezdett. A halastavakon még mindig problémát jelent a zavarás, a fészkelőhelyek növényzetének kaszálása és égetése, még akkor is, ha nem fészkelési időben végzik. Kiterjedt, időszakos elöntésekkel, valamint a nádaratás megfelelő időzítésével állománya tovább növelhető. Korán, már február végén, március elején visszatér telelőterületeiről. Elvonulásuk szeptemberben kezdődik, de még novemberben is sok helyen látni. Egyre nagyobb számban telelnek át példányai a Kárpát-medencében is.

Világszerte elterjedt faj, négy alfaja a sarki tájak és Észak-Amerika nagy része kivételével mindenhol megtalálható. A Kárpát-medencében élő madarak egy szigetszerűen elkülönült populációt alkotnak. Eredetileg a nagy kiterjedésű, összefüggő nádasok és ősmocsarak fészkelője volt, de megtelepedett a kisebb kiterjedésű nádasokban, halastavak nádszigeteiben, nádszegélyeiben is. Telepeinek nagysága változó, a 3-4 párostól a 80-100 párosig terjed. Fészkét legtöbbször sűrű, avas nádba rakja. A nádszálakat 130-150 cm magasan elfektetve töri meg, hogy erre az alapra építse fészkét, melynek anyaga nagyrészt szintén nád. Fészekalja 3-4, ritkán 5 világoskék tojásból áll. A kotlási idő 25-26 nap. Más gémfélékhez hasonlóan a fiókák még röpképességük elérése előtt kimásznak a fészekből. A szülők ilyenkor tovább etetik őket. Erős napsütés esetén a az öreg madarak fiókákat szárnyukkal árnyékolják. Röpképességüket 34-35 napos korukban érik el. Főként a sekély, alacsony növényzettel ritkásan benőtt vizeken táplálkoznak. Elsősorban halakat, kisebb mértékben csíkbogarakat, csíborokat, szitakötőlárvákat fogyasztanak, de békákat, gyíkokat, lótücsköt és kisemlősöket is fognak. Az ősszel vonuló, és a növekvő számban áttelelő példányok gyakran szürke gémekkel együtt egerésznek, pockoznak a tarlókon és lucernásokban.

Nyári tollazatú nagy kócsag

Téli tollazatú nagy kócsag