A három nagyon hasonló faj közül (fakó-, kékes-, hamvas rétihéja) csak ez a faj költ Magyarországon is. A hazai állomány nem túl nagy, s évről évre kis mértékben ingadozik. A magyar természetvédelem fontos feladata a nedves rétek védetté nyilvánítása, az ottani gazdálkodás szabályozása, az ott fészkelő madarak igényeinek figyelembevételével. Mivel az idők folyamán sok ilyen terület eltűnt, sok pár kísérli meg a költést különböző mezőgazdasági kultúrákban, ahol a fészekaljak sokszor a betakarítási munkák áldozatául esnek. A fészkek helyének pontos ismerete segíthet abban, hogy azok körül védőzónát jelöljenek ki, ezzel biztosítva a sikeres költést. Mivel tipikus élőhelyei egyébként is értékes, megritkult növénytársulásoknak adnak otthont, a látványos madár védelmével más ritka állat- és növényfajok védelmét is segíthetjük. Magyarországon május és szeptember között lehet megfigyelni, a telet Afrikában tölti.

Élőhelye, költése:

Eurázsiában és Észak-Afrika egyes területein költ. Eredetileg a nedves rétek és nyílt mocsaras területek madara volt, manapság nagyrészt az ezek helyén kialakított mezőgazdasági területeken fészkel. Magyarországon a nagyobb kiterjedésű turjánosokban, lápokon, vizenyős területeken költ, jelentős részben védett területen. A pár növényi anyagokból minden évben új fészket épít a talaj egy lokálisan magas pontjára, sűrű növényzet közé. Fészekalja 2-6 tojásból áll. A fiókák 29-30 nap alatt kelnek ki, további 4-5 hétig a fészekben maradnak, ahol a tojó eteti őket, a hím által fogott zsákmánnyal. Az, hogy mennyi fiókát sikerül felnevelni, nagyban függ a terület eltartóképességétől, valamint a rágcsálók gradációitól. Tápláléka madárfiókákból, kisemlősökből, hüllőkből és nagyobb rovarokból áll.

hím hamvas rétihéja

tojó hamvas rétihéja

hamvas rétihéja fióka