Rendszeres átvonuló, a Hortobágyon található egyetlen tradicionális pihenő és vedlőhelye. A kiégett, túllegeltetett szikes pusztai növényzet habitusában a lilék költőhelyére emlékeztet, ezért fordul elő nálunk csak szórványos és speciális élőhelyeken. Leginkább ősszel, augusztus és november között lehet megfigyelni, tavaszi vonuláson ritka. A Hortobágyon kívül általában kisebb csapatait lehet látni a dél-alföldi szikes pusztákon, újabban a Dunántúlon is megfigyelték csapatait szántóföldi környezetben. Európai állománya kis mértékben csökken, a nálunk megjelenő egyedek speciális rövidfüvű élőhelyének fenntartása a hazai természetvédelem fontos feladata. Rendkívül bizalmas madár, de a túlzott zavarás a madarászok részéről kedvezőtlenül befolyásolhatja az itt tartózkodó madarak számát. A telet a Közel-Keleten és Észak-Afrikában töltik.

Élőhelye, költése:

Eurázsia sarkvidéki tundráin fészkel, de az európai magashegységek közül az Alpokban, a Kárpátokban és az Appenninekben is fészkel alhavasi lejtőkön, magas fennsíkokon. Jellemzően gyér növényzetű területeken telepszik meg. A tojó a nagyobb és színesebb a két ivar közül, több hímmel is párzik, a fiókák felnevelését is rájuk hagyja. Legtöbbször csak a hím kotlik az 1-3 tojáson. A fészekhagyó fiókák körülbelül egy hónapos korukban röpképessé és önállóvá válnak. Főleg rovarokat, pókokat, férgeket, puhatestűeket fogyaszt, kis mennyiségben növényi eredetű táplálékot is magához vesz.

Nyári tollazatú hím havasi lile

Nyári tollazatú tojó havasi lile

Téli tollazatú havasi lile

Fiatal havasi lile