A Hortobágyon a közelmúltig néhány párból álló, elszigetelt populációja élt, de ez a fészkelőhelye lassan felszámolódott. Jelenleg Újfehértó határában ismert kis kiterjedésű költőterülete. Tápláléka meglehetősen sokrétű. Költési időben rovarokat, pókokat, csigákat és növényi táplálékot egyaránt fogyaszt. A szántóföldeken fészkelők több gyommagvat esznek, és ez igaz a telelő madarakra is. Sokat mozog a földön, ilyenkor kis termete miatt nehezen lehet észrevenni. Tollazata világosabb a többi hazánkban előforduló pacsirtánál. Vonuló, a telet Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten tölti.

Élőhelye, költése:

Eurázsiai elterjedésű faj, de Észak-Afrikában is fészkel. Európában főként a mediterráneumban élnek nagyobb állományai, Közép- és Nyugat-Európában többnyire szigetszerűen fordul elő. Ázsiában északibb területeken is megtalálható. Kedveli a köves, elsivatagosodó pusztákat, rövidfüvű, kissé kopár élőhelyeket. Rendszerint homokos talajokon fordul elő, de nem ritka szántóföldi fészkelése sem. Nálunk is mezőgazdasági területekhez kötődik. Évente két fészekaljat nevel. Nászrepülése a többi pacsirtához hasonlóan hullámzó emelkedés, majd gyors talajra szállás. A levegőben jellegzetes „szökdécselő” mozdulatokat tesz. A fészket a tojó építi a talaj egy kisebb mélyedésébe, melyet maga kapar ki. Fűszálakból alapot készít, melyet tollakkal és birkaszőrrel bélel. 3-6 tojásán csak a tojó kotlik. A hím a fiókák etetésében már részt vesz. A fiókák rendkívül hamar, bő egy hetes korukban elmászkálnak a fészekből, de ekkor még repülni nem tudnak. A szülők röpképessé válásukig etetik utódaikat.