Nevét a hímek jellegzetes, mély hangjáról kapta, mely olyan, mintha egy távolból szóló kürtöt hallanánk. A nádasok védelmével a faj megőrzése biztosítottnak tűnik. Mivel a legtöbb gémfélével ellentétben nem telepesen fészkel, egyes élőhelyek megszűnése az egész populációra kevésbé hat, mint más gémféléknél. A nem megfelelő vízgazdálkodás miatt egyes élőhelyei kiszáradhatnak, ez megakadályozza megtelepedését. Az állomány zöme csak március és október között tartózkodik nálunk, a telet a mediterrán vidékeken és Afrikában töltik. Sok példány megkísérli az áttelelést, kedvezőtlen időjárás esetén segítségre szorulhatnak.

Élőhelye, költése:

Eurázsia és Dél-Afrika mocsaraiban, nádasaiban költ. Fészkét a sűrű nádasba építi nádból, gyékényből és más növényi anyagokból. A tojó 4-6 tojásából 25-26 nap alatt költi ki fiókáit. A fiatalok miután megerősödnek, a nádcsomókon felkapaszkodva elrejtőznek a fészek környékén. A sokszor poligám hím nem vesz részt a felnevelésükben. Szürkület táján a legélénkebb, jellegzetes hangját is főleg ilyenkor hallatja. Rokonaitól eltérően főleg fészke közelében táplálkozik, halakat, kétéltűeket, kisemlősöket, madárfiókákat és rovarokat fogyaszt. A faj jellegzetessége a kitűnő rejtőzködés. Veszély esetén csőrét az ég felé nyújtja, mintázata megtévesztésig emlékeztet az élőhelyét jelentő nádasra. Mindezt tökéletes mozdulatlansággal ötvözi, mimikrijében bízva sokszor egészen közelre bevárja az embert.