Az egyik legszebb hazai madarunk, jellegzetes tollbóbitája és színezete miatt más madárral nem lehet összetéveszteni. Nálunk szinte minden télen megfigyelhető, bár nagyon változó példányszámban. Általában csak néhány megfigyelése van telente, de inváziós években akár több százas, néha több ezres csapataival is találkozhatunk. Ilyenkor városi parkokban, temetőkben, arborétumokban tűnhetnek fel leggyakrabban, mivel az ott található fásszárú növények termését fogyasztja. Leggyakrabban a japán akác, a madárberkenye, a nyugati ostorfa és a fagyöngy bogyóival táplálkozik. Költőterületén rovarokat, csigákat is eszik. Csak részben vonuló, táplálékszegény években vándorolnak nagy tömegben déli, délkeleti irányba. Ilyenkor akár Észak-Afrikáig is eljuthatnak.

Élőhelye, költése:

A tajga költőmadara, Skandináviában, Észak-Oroszországban és Észak-Amerikában is fészkel. Többnyire fenyőerdőkben telepszik meg, de költőhelyén kedveli a folyók, lápok közelségét. Nászidőszakban a hím gyakran kergeti a tojót, bóbitáját felmeresztve, háttollait felborzolva udvarol. Laza kolóniában költenek. A fészket a tojó építi, de alapanyagát, ami rendszerint zúzmó, moha és fűszálak, a hím is gyűjti. A fészek belsejét puha növényi részekkel, tollakkal, szőrökkel béleli. Évente egy fészekaljat nevel, 4-6 tojásán kizárólag a tojó kotlik. A fiókák etetését a szülők közösen végzik.