Pusztáink legjellegzetesebb madara rövidtávú vonuló, csak az igazi tél beálltával repül kissé délebbre, de áttelelő példányaival is rendszeresen találkozhatunk. Legtöbbször a talajon tartózkodik, csak a hangja utal jelenlétére. Nászrepülésekor a hím és a tojó néhány méter magasságban kergetőzik, majd ismét a földre szállnak. A fészkelőterület kiválasztása után a hím nagy magasságokba emelkedve, folyamatosan énekelve hirdeti ki a pár költőhelyét. Nyáron rovarokat, rovarlárvákat, szipolyokat, sáskákat és hernyókat zsákmányol, míg ősszel és télen magvakat fogyaszt.

Élőhelye, költése:

A nyílt pusztaságok, szántók, legelők madara. Fészkelése a többi pacsirtához hasonlóan a talajon történik. A hím és a tojó közösen alakítja ki a fészek helyét a talaj egy természetes mélyedésében, amit a tojó apró növényi részekkel bélel ki. 4-6 tojást rak, melyeken csak ő kotlik. A fiókák etetéséből mindkét szülő kiveszi a részét. A fiókák félfészekhagyók, azaz még röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket, de annak közelében tartózkodnak. Ez idő alatt még a szülők gondoskodnak az etetésről. Évente kétszer, ritkán háromszor is költ.