A megfigyelések még 2021 nyarán történtek, de csak most kaptuk meg az adatokat és rögzítettük a magyar madárgyűrűzési adatbankba.

Az egyik madarat Vaasa tartományban (megfigyelő: Riita Alapiha), míg a másikat Lappföldön észlelték (megfigyelő: Marko Vainonpaa). Mindkét példányt 2019. augusztus elején jelölték teleszkóppal leolvasható színes zászlós gyűrűkkel, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Mekszikópusztai Madárvártán (Koleszár Balázs, Nagy Levente). Most először került meg magyar gyűrűs billegetőcankó Finnországban.

A Finnországban megfigyelt billegetőcankók megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon ezidáig 3148 billegetőcankót gyűrűztek, elsősorban a nyár végi, őszi vonulás során. Ezek közül korábban 7 madár került meg külföldön, Ausztriában, Németországban (Bajorország), Litvániában, Olaszországban (3 példány) és Szlovákiában. Itthon eddig 5 külföldi gyűrűs példány került meg, egy cseh, 3 lengyel és egy orosz gyűrűs. Ez utóbbit fiókakorában gyűrűzték a Kandalakshsky-öböl partvidékén, 1991 nyarán és 1995. augusztusban fogták vissza a Szaged melletti Fehér-tavon.

Magyar gyűrűs billegetőcankó Finnországban (Fotó: Marko Vainonpaa)

A billegetőcankó szinte egész Eurázsiában elterjedt madárfaj. Magyarországon is rendszeres fészkelő, elsősorban a nagyobb folyók mentén, zátonyokon, szigeteken. Hosszútávú vonuló, az európai állománya Afrikában tölti a telet. Ősszel és tavasszal nagy számban vonul át a Kárpát-medencén. A most érkezett megfigyelési adatok költő példányokról érkeztek. Az Észak-Európában fészkelő billegetőcankóknak és más partimadaraknak a Fertő szikesei kiemelkedően fontos pihenő és táplálkozóterület.

További információ és megkerülési térképek a billegető cankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-acthyp