Seregély

Fotó: Máté Bence

A seregély a rigónál valamivel kisebb, rövid farkú, közismert madár. Az Ibériai-félsziget kivételével egész Európában megtalálható. Ritkás tölgyerdők, nyárfaligetek, folyóárterek, parkok, kertek harkályodúiban fészkel, de megtelepszik városi épületek zugaiban is. Vonuló madár. Szeptemberben és októberben óriási csapatait figyelhetjük meg a szőlőhegyek környékén, a nagyobb nádasok közelében, vagy a városi éjszakázóhelyeken. A seregélyek téli szállása a Földközi-tenger medencéjében van, s óriási tömegben telel Észak-Afrika olajfa ültetvényeinek környékén is. A seregélyek éneke nagyon változatos, füttyentő, fuvolázó, pattogó hangokat tartalmaz, és rengeteget utánoz, a madárhangokon kívül a macskanyávogástól kezdve a kiskapu nyikorgásáig mindenfélét beépít a repertoárjába. >>> A seregély hangja

Füsti fecske

Fotó: Karcza Zsolt

Közismert és közkedvelt madár. A hím homloka és torka vörösesbarna, a fejtető, a szárnyak és az egész felsőtest fémesen csillogó kékesfekete. Alsóteste fehéres, rozsdás árnyalattal, a szélső faroktollak hosszan megnyúltak. Európa egész területén fészkel, a telet Afrikában tölti. A fecskék nyár végén már gyülekeznek, gyakran mindhárom hazai fajt együtt figyelhetjük meg a drótszálakon. A nagy füsti fecske csapatok a nádasokban éjszakáznak, szeptemberben már javában vonulnak, de az észak felől érkezőkkel még októberben is találkozhatunk. A füsti fecskék fészke félbevágott csésze alakú, nyállal kevert sárgombócokból épül. Egy-egy fészekhez 750 - 1400 sárgalacsin szükséges, s ennek begyűjtéséhez átlagosan 220 kilométert kell repülniük. Ha szeretne segíteni a fecskéken, tavasszal rendszeresen locsoljon fel egy kisebb földes területet a kertjében, így megfelelő sárgyűjtő helyet biztosíthat. >>> A füsti fecske hangja

Tőkés réce

Fotó: Molnár Zoltán

Az egyik leggyakoribb récefajunk, amely gyakorlatilag minden vizes élőhelyen megtalálható. A házi kacsafajták őse. A nászruhás gácsér feje és nyaka fémesen csillogó sötétzöld, ezt keskeny, fehér gyűrű követi, begye és melle gesztenyebarna. A tojó alapszíne rozsdás árnyalatú sárgásbarna, de szárnytükre ugyanolyan fényesen csillogó kékeslila, mint párjáé. A fészek helyét együtt választják ki, leggyakrabban a víz közelében, gátak oldalában, vén, csonkolt fűzek tág üregeiben költenek. Az ötvenes években egy pár a Szépművészeti Múzeum tetején rakott fészket, és a tojó, a kikelt fiókákat a csőrében vitte le az állatkerti Nagy-tóra. Enyhébb teleken nagy tömegekben telel át a Kárpát-medencében. A récék téli kóborlásait az időjárás, a jégmentes területek szabályozzák. Telelőterületük a Földközi-tenger partvidéke és szigetvilága. Tavasszal a fagyok visszahúzódását követően februárban, márciusban érkezik vissza költőhelyeire. >>> A tőkés réce hangja

Dankasirály

Fotó: Molnár Zoltán

Egyik leggyakoribb sirályfajunk, a téli Duna-hidak leggyakoribb vendége. Októberben a Madármegfigyelő Napok idején a dankasirályok már téli ruhájukat viselik, ilyenkor fejük fehér, és csak a fültájékon látszik egy kis barnás folt. Európa legnagyobb részén fészkel, hazánkban is nagy telepei vannak, tavaink nádszigetein, száraz zátonyain költ. A hazai állomány nagy része a Földközi-tenger partvidékén telel. Nálunk az Észak-Európai példányok láthatók télen, főleg városi folyószakaszokon, különösen szennyvízbefolyóknál, vagy etetőhelyeken. A dankasirály egyaránt fogyaszt állati és növényi eredetű táplálékot. Cserebogárjárás idején rengeteg bogarat pusztít el, a mezők felett rajzó szipolyokra vadászik, a traktort követő, fehér felhőként rajzó sirályok pedig minden kiforduló rovart, pajort, egeret elpusztítanak. >>> A dankasirály hangja

Nyári lúd

Fotó: Máté Bence

Az egyetlen hazánkban fészkelő lúdfaj, a házi libafajták őse. Feje és nyaka barnás árnyalatú szürke, az egyes tollak világosan szegettek. Európában Izlandon, az északi tengerpartok közelében, ezenkívül a középső és délkeleti tájak számára alkalmas élőhelyein fészkel. Hazánkban legalább 1000 pár költ, legnagyobb számban a Hortobágy, és a Velencei tó környékén. Vonuló, a Földközi-tenger medencéjében telel. A nyári lúd tápláléka kizárólag növényi eredetű. Legel a vetéseken, de szívesen eszi a friss hajtásokat, gyökereket, hagymákat, magokat bogyókat is. Legelőhelyeit rendszeresen felkeresi, erről a sok zöldes színű ürülék is árulkodik. Hangja a falusi udvarokból jól ismert gágogás, a házi libafajták az ősi hangot megőrizték. >>> A nyárilúd hangja

Fotó: Máté Bence

Bíbic

A bíbic Európa legnagyobb részén fészkelő madár, hazánkban is gyakori. Az alföldi szikes tavak környékén, tocsogós legelőkön, az elöntött földeken mindenütt előfordul. Vonuló, Délnyugat-Európában, illetve Észak-Afrikában telel. Október - novemberben indul, gyakran nagyobb csapatokba verődik, néha seregélyekkel társul. Bóbitájáról, kerekded szárnyáról, jellegzetes "bé-bic" kiáltásáról könnyen felismerhető. A bíbicnek többféle, népies neve van, a Zemplénben például klébicnek hívják, de van ahol libucnak, vagy kibicnek ismerik. A bíbic az egyik legkorábban érkező madarunk, van amikor már február közepén találkozhatunk velük. >>> A bíbic hangja

Szárcsa

Fotó: Vasuta Gábor

Kisebb réce nagyságú madár, amely távolabbról nézve teljesen feketének tűnik, csak csőre és nagy homlokpajzsa fehér. Az északi tájak kivételével egész Európában fészkel, a hazai tavakon, halastavakon is gyakori madár. Elsősorban a náddal, gyékénnyel övezett, mélyebb vizű tavakat kedveli mindenütt láthatjuk a Balaton vagy a Velencei-tó partközeli részein. Októberben nagy tömegekben vonul délnyugati irányban, a telet a Földközi-tenger medencéjében tölti. Enyhébb teleken előfordul, hogy tömegesen áttelel Magyarországon. A szárcsa a vízben, vízközeli réten, legelőn keresi táplálékát. Úszás közben felcsipkedi a felszínen talált rovarokat, pókokat, a 30-40 cm mélyen lévő növényeket és állatokat pedig tótágast állva éri el. >>> A szárcsa hangja

Mezei veréb

Valamivel kisebb, mint a házi veréb. Jellegzetes külleme ellenére a két rokon fajt gyakran összekeverik. Fejtetője egészen a tarkóig csokoládébarna, élesen határolt fekete torokfoltja van, feje két oldalán pedig szintén fekete, csepp alakú fülfolt látszik. Szinte egész Európában fészkel, de állománya, az intenzív mezőgazdaság és urbanizáció miatt az utóbbi évtizedekben erősen megfogyatkozott kontinensünkön. Magyarországon még viszonylag gyakori, olyannyira, hogy a Európa állományának közel húsz százaléka nálunk található, ezért megőrzésében is kiemelt szerepe van hazánknak. Mezőgazdasági területek környékén, gyümölcsösökben, parkokban, ligetekben, ártéri erdők csonkolt füzeseiben, temetőkben mindenütt megtaláljuk. A költési szezonban a mezei veréb ízeltlábúakkal táplálkozik, fiókáit rovarokkal, sáskákkal, szöcskékkel, hernyókkal, levéltetvekkel, apróbb bogarakkal eteti. Állandó madár, ősszel és télen csapatokban járnak, szorosan egymás mellett ugrálnak a talajon. >>> A mezei veréb hangja

Csörgő réce

Fotó: MME Archívum

Kistermetű réce, hossza 36 cm. A gácsér feje és nyakának eleje gesztenyebarna, álla fekete, szemétől fémeszöld sáv húzódik a tarkó felé. Háta feketésszürke, fehéres keresztsávokkal, szárnytükre zöld, fehér szegéssel. Hangja rövid "krikk", ezt röptében és a vízen úszva is hallatja. Szinte egész Európában megtalálható, hazánkban csak a hetvenes években bizonyították fészkelését. Mint átvonuló, tömeges, főként március-áprilisban és szeptember-októberben lehet több ezres csapatokat látni. A telet Dél-Európában vagy Afrikában töltik. A csörgő récék elsősorban sekély vízben táplálkoznak, ahol szürcsölve, tótágast állva kutatnak csigák, lárvák, férgek után.

Házi veréb

Fotó: Vasuta Gábor

A hím fejtetője szürke, pofái fehérek - nincs rajtuk csepp alakú fekete folt, mint mezei verébén -, torka és begyének felső része fekete. Felsőteste rozsdabarna, fekete hosszanti csíkokkal, szárnyain fehér szalag látszik, farktollai szürkék. A tojónak nincs torokfoltja. Egész Európában előfordul, hazánkban is közönséges, de csak a települések közelében él. A hím "éneke" a közismert csiripelés, de ez a hang szolgál mindenféle kapcsolattartásra is. Állandó madár. Rendkívül társas természetű, táplálékát is majdnem mindig többedmagával keresi. Tápláléka állati és növényi eredetű, a fiókanevelés idején sok lepkehernyót, sáskát, cserebogarat hord a fiókáinak. Alkalmilag megcsipdesik a gyümölcsöt is. >>> A házi veréb hangja

A fajismertetők forrása, Schmidt Egon Madárlexikon című könyve. A képeket Máté Bence, Vasuta Gábor, Molnár Zoltán, és Karcza Zsolt készítette.