A tápiógyörgyei gólyamegfigyelés arra is jó lehetőséget kínált, hogy egy kis videót készítsünk a madarakról, melynek "hangosan gondolkozós" elemzése segít megérteni a madarak összetett viselkedését.

A beszámolók alapján a két telelő gólya leggyakrabban a vasútállomás környékén figyelhető meg.

Erre a tájra sokkal inkább farkasokat, semmint gólyákat tud elképzelni az ember.

Pedig a madarak itt vannak, amint arról a hóban ...

... megtalálható nyomok is árulkodnak.

A látogatásunk szerdai napján a gólyák a vasútállomástól több száz méterrel "kijjebb", ...

... a havas szántón tartózkodtak.

A hideg, de szélcsendes, napos időben a madarak felborzolt tollazattal, keveset mozogva pihentek, ...

... csak néha mozdultak arrébb néhány lépést. A képen látható gólya színes gyűrűt visel a boka feletti részen.

A látogatás végén Sánta Lajos forgalmi szolgálattevővel beszélgettem a telelő gólyákról, etetésük és védelmük lehetőségeiről, tájékoztattam a honlapon megtalálható információs oldalakról (Fotók: Orbán Zoltán).

Hogy bírják, milyen állapotban vannak a gólyák?

A telelő gólyákról készült lenti videó összeállítás sokat elárul a madarak túlélési stratégiájáról, a kínálkozó környezeti előnyök kihasználásáról, fizikai állapotukról:

• A gólyák az alacsony hóborítású szántón tartózkodnak, ahol a tiszta, napsütéses, -6 C°-os hidegben a hó által visszavert napsugarak kellemes, meleg környezetet biztosítanak számukra. Ez a hatás jól érzékelhető a felvétel 1 perc 3-ik másodpercénél kezdődő képkockákon, ahol a hófelszínről felemelkedő meleg levegő vibrálása azt az érzetet kelti, mintha a kamera remegne.
• Ezt a madarak úgy használják ki, hogy egy lábon állva csökkentik a hővesztő felület nagyságát, miközben felborzolt tollazattal napoznak. A szárny lógatásával a hőfelvevő felületet növelik a madarak, ahol különösen jó szolgálatot tesz a szárnyvégi tollak fekete színe.
• Ilyen alacsony hóborítottságnál - kilátszik alóla a növényzet - a szántón élő kisrágcsálók még nem tudnak a hó alatt járatokat készíteni, ezért táplálékkeresés közben ki kell merészkedniük a hófelszínre, ahol a napozás közben is figyelő gólyák elkaphatják őket. Már napi két-három mezei pocok zsákmány is akár napokra elegendő energia utánpótlást jelent a madaraknak. 
• A gólyák pihenés közben többször is csapkodnak a szárnyaikkal, ami jó lehetőséget kínál a mozgáskoordináció és a szárnyak egészségi állapotának felmérésére - ez alapján a madarakkal minden rendben.
• Az egy lábon álldogáló madarak keveset mozognak, az elgémberedett végtagokat csak kis energaivasztést okozó mozgásokkal mozgatják át, az idő túlnyomó többségét felborzolt tollazattal napozva töltik. Eközben sokszor tollászkodnak, ami fontos, a kemény fagyok idején hiányolandó vízfürdő pótlásaként az egyetlen higiéniai eszközük. Ilyenkor nemcsak a tollakat fésülgetik - helyreállítandó a tollzászlók folyamatos felületét -, de eltávolítják az esetleges megfagyott víz- vagy páracseppeket, miközben a mozgással hőt is termelnek. Az, hogy a gólyák tollászkodnak, törődnek magukkal, szintén annak a jele, hogy még olyan jó mentális és fizikai állapotban vannak, még bírják a tél megpróbáltatásait.
• Két, a teleléssel nem összefüggő érdekesség, hogy az egyik gólyának hiányzik a farka (ez különösen feltűnő a felvétel 2 perc 57. másodpercénél kezdődő snittben), ami ilyen nagy testű madaraknál nem megszokott látvány. A másik madár gyűrűs, a bal bokája felet (a madaraknál ez ott helyezkedik el, ahol a mi térdünk) fekete színes gyűrűt visel. Sajnos az ilyen nagy távolságból készült felvételeken nem sikerült azonosítani a gyűrűszámot.
• Végül a madarak aktuális kondíciójának legfontosabb visszajelzése a szárnyrakapás: van még erejük a repüléshez, mozgásuk jól koordinált, szárnyaik egészségesek, lábaik nem fagytak el (be tudják hajlítani, illetve repülés közben nem lógnak).