Zöld gyík
A zöld gyík hazánk legnagyobb testű gyíkfaja, a teljes hossza a 40 cm-t is elérheti, amelynek mintegy a felét a farok adja. Teste izmos, erőteljes, lábai jól fejlettek. A szem írisze borostyánsárga, pupillája kerek. A fej hátsó vonalában jól látható a félkör alakú, fekete dobhártya. A nemek ivarérett korban eltérőek színezetükben: a hímek háta és oldala, valamint a lábak külső felülete általában egyöntetű világos- vagy smaragdzöld, melybe sűrűbben vagy ritkásabban szabálytalan, apró fekete pettyek vegyülhetnek, és ez sötétebb zöld árnyalatot eredményez. Egyes példányokon a háton kétoldalt egy-egy halványzöld csík húzódik végig. A nőstények hátoldala általában tarka, a hát középső sávja világos- vagy barnászöld, melyet kétoldalt egy-egy, 2-4 pikkely szélességű, drapp csík határol a tarkótájéktól a farok tövéig, innen fokozatosan elhalványulva fut tovább a farok vége felé. A testoldal alapszíne a csíkok alatt sárgászöld, majd a hasoldal felé haladva halványbarna színbe megy át, és a lábak külső felülete is barna. A háton és a testoldalon is láthatók kisebb nagyobb fekete foltok, szabálytalan elrendeződésben. A testoldal középvonalában egy piszkosfehér vagy gyöngyházszínű pettysor húzódik a mellső és hátsó végtagok között. A nőstények között találunk kevésbé színes példányokat is. Ezek hátoldala egyszínű világoszöld, melybe elszórtan fekete pikkelyek is vegyülhetnek, de nem alkotnak nagyobb foltokat. A háton kétoldalt végigfutó csík ezeknél a példányoknál halványzöld, és a testoldalon található piszkosfehér pettysor is kevésbé hangsúlyos. A hasoldal és a lábak belső felülete a hímeknél élénksárga, a nőstényeknél általában fakóbb árnyalatú. A hímek torka a szaporodási időszakban ragyogó búza- vagy kobaltkék színben pompázik, amely az alsó és a felső ajakra, a fej oldalsó részén pedig egészen a dobhártya, illetve a szem vonaláig is felterjedhet. Ez a színezet a szaporodási időszak után lassan elhalványodik és a nyár végére kékesfehérré fakul. A nőstényeken az ajkak és a torok piszkosfehér, sokszor fekete pettyezéssel. A fiatalok színezete a szülőkétől különbözik, testük középbarna, fekete pettyekkel, a háton kivehető a két végigfutó csík, de itt világosbarna színű. Jól látható náluk a testen kétoldalt végigfutó gyöngyházszínű pettysor.
Hím zöld gyík
Nőstény zöld gyík
A zöld gyík törzsalakján (Lacerta viridis viridis) kívül még további négy alfaját írták le, amelyeket azonban a köznapi szóhasználatban mind „zöld gyík” néven emlegetnek. Ezek a Görögországban előforduló L. v. guentherpetersi (RYKENA, NETTMANN & MAYER 2001), a közép- és észak-Törökországban elterjedt L. v. paphlagonica (SCHMIDTLER 1986), a Törökország északkeleti részén előforduló L. v. infrapunctata (SCHMIDTLER 1986), és a Törökország északnyugati részén, valamint Görögországban és Romániában honos L. v. meridionalis (CYRÉN 1933), az utóbbi két csoport elkülönítését azonban az újabb genetikai vizsgálatok nem támogatták. A faj meglehetősen nagy elterjedési területének nyugati részén élő állományt az utóbbi időben faji szinten, Lacerta bilineata (DAUDIN 1802) (nyugati zöld gyík) néven különítik el, bár az ezt alátámasztó genetikai adat viszonylag kevés. Amint látható, a zöld gyík taxonómiája jelenleg is igen képlékeny. A viridis-bilineata néven számon tartott fajcsoport megfelelő rendszerezése további vizsgálatokat igényel.
A zöld gyíkot – jellegzetes, élénk színezetéből és testméretéből adódódan – nehéz összetéveszteni a legtöbb gyíkfajunkkal. Sok helyen azonban együtt él a fürge gyíkkal (Lacerta agilis LINNAEUS, 1758), a talajon való menekülésük közben nehéz őket megkülönböztetni. A fürge gyík kisebb testű, nem nő 20 cm-nél nagyobbra. Testfelépítése jóval zömökebb, az orra tompább, a testhez viszonyítva a farok és lábak is vaskosabbak. A hímek színezete első ránézésre hasonlónak tűnhet a zöld gyík nőstényekéhez, de míg a zöld gyíkok testoldala barnás, a hát pedig zöld alapszínű, addig a fürge gyík hímek testoldala világoszöld, a hátuk pedig világos- vagy vörösesbarna. A két faj alapszínezetében tehát egymás fordítottja. További különbség, hogy a fürge gyík hímek hátán végigfutó, világos szegélyű vörösesbarna sáv közepén, illetve a sáv két oldalán jellegzetes „pávaszemek”, feketével szegett fehér foltok sorakoznak. Ilyen foltsor a zöld gyík nőstényeken sosem fordul elő. Megkülönböztető bélyeg lehet az is, hogy a fürge gyík hímek torka a nászidőszakban élénksárga színű. A két faj fiataljait jóval nehezebb elkülöníteni, a test alapszíne mindkettőnél középbarna, a fürge gyíkok kicsinyei azonban jóval mintázottabbak. A hátukon kétoldalt végigfutó világos sáv a zöld gyíkéra emlékeztet, de szélesebb, és a gerincvonalon valamint a test két oldalán jól látható pávaszemek is sorakoznak.
Hazai elterjedés: A zöld gyík hazánk egész területén elterjedt, inkább a populációinak mérete és sűrűsége változik az egyes területeken, semmint teljesen hiányozna valahonnét. A Dunántúl sík-, domb- és hegyvidékein egyaránt, az Alföld nagy részén a legszárazabb területek kivételével, valamint az Északi-középhegységben is megtalálható.
Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával.
Világelterjedés: Közép- és Dél-Európa nagy részén megtalálható, hazánkon kívül Ukrajnában, Lengyelország nagy részén, Szlovákiában, Csehországban, nyugat felé Ausztriában, Németország, Svájc és Franciaország nagy részén; Dél felé a Balkánon, Olaszországban, az Ibériai-félsziget északi részén, valamint Törökországban Anatólia északi részén is honos, ez utóbbi képezi elterjedésének keleti határát. Érdekességként megjegyzendő, hogy ismert egy észak-amerikai behurcolt populációja is, amely Texas államban (USA) él.
Zöld gyík európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.