Pettyes gőte
Kistermetű gőte, legfeljebb 10-11 cm hosszúra nő meg. A kifejlett egyedek között a nászidőszakban jellegzetes ivari kétalakúság figyelhető meg, ami a színezetben is megnyilvánul. A hímek látványosan tarka nászruhát viselnek: alapszínűk világos szürkésbarna vagy olajzöld, a fejükön 6–7 hosszanti sötét csík, a testen elszórtan kerek, sötét pettyek találhatók. A háttaraj cakkos vagy hullámos, és megszakítás nélkül megy át a farokvitorlába, a pettyes mintázat ezeken is megtalálható. A farokvitorla alsó része a farok alatt égszínkék vagy gyöngyházszínű sávot viselhet, ami lehet halványabb vagy kifejezettebb. A piszkosfehér, pettyezett hason változó intenzitású narancssárga foltok figyelhetők meg; ez a szín a farokvitorla alsó szegélyére is kiterjedhet. A hímek kloákája a nászidőszakban jellegzetesen duzzadt. A nőstények ilyenkor a petéiktől láthatóan teltebbek, színük a hímekénél többnyire sötétebb, melegebb barna vagy olajzöld. Testük nem pettyezett, a fejen lévő csíkok elmosódottabbak vagy hiányoznak, a testen is elmosódott hosszanti csíkozás vehető ki, vagy teljesen egyszínű. Gyakori minta a testoldal alsó részén, a mellső lábtól (illetve tulajdonképpen már az ajaktól) a hátsó lábig húzódó világos szalag (ez a hímeken is jelen lehet, de a pettyek miatt kevésbé feltűnő). Háttarajuk nincs, farokvitorlájuk alacsonyabb. Narancssárga foltok a nőstények hasoldalán is előfordulnak. A szárazföldi alak egyszínű világos- vagy sötétbarna, dísztelen vagy a vízben tartózkodó nőstényekéhez hasonló elmosódott csíkok látszanak rajta (gyakran a gerinc felett széles, világosabb sáv húzódik). A lárvák piszkossárga vagy világosbarna színűek. Hátvitorlájuk a tarajosgőte-lárvákénál alacsonyabb, kontrasztos fekete foltok nincsenek rajta, csak márványozott mintának ható elmosódott pettyezés. Szemük színe a testével megegyező vagy annál valamivel sötétebb.
Hím pettyes gőte
Nőstény pettyes gőte
Hosszú ideig a Triturus génuszba sorolták, de néhány éve a kis testű európai gőtéket egy önálló génuszba (Lissotriton) sorolják fenntartani. Hozzánk legközelebb előforduló rokonai a Kárpátokban élő, mintázatlan narancsszínű hasoldaláról felismerhető kárpáti gőte (L. montandoni), illetve a tőlünk nyugatra honos, hátsó lábain jókora úszóhártyát viselő, jellegzetes mintázatú talpas gőte (L. helveticus). További közeli rokonai a nyugat-ibériai spanyol gőte (L. boscai), valamint az Appennini-félsziget déli részén honos olasz gőte (L. italicus). A pettyes gőtének az alábbi alfajait különítik el: L. v. ampelensis – Erdély, Románia;L. v. graecus – Délnyugat-Balkán, Görögország; L. v. kosswigi – Anatólia; L. v. lantzii – Kaukázus; L. v. meridionalis – Ticino, Észak- és Közép-Olaszország, Szlovénia, Horvátország;L. v. schmidtlerorum – Nyugat-Törökország. Az elterjedési terület többi részén, így hazánkban is a törzsalak (L. v. vulgaris) fordul elő.
Szemben a pettyes gőtével, a tarajosgőték (Triturus spp.) alapszíne sötétebb, feketés, a hímek taraja a farok előtt megszakad. Az alpesi gőte hímjeinek hátvitorlája alacsony és sima szegélyű, mintázatukban kiterjedt égszínkék területek vannak, hasuk egyöntetű narancssárga. Az alpesi gőte a szárazföldön is márványos, kékes zuzmószürke alapszínnel, a háton gyakran hosszanti narancssárga csíkkal. Leginkább a lárvákat téveszthetjük össze. A tarajosgőték lárváinak hát- és farokvitorlája magasabb, a farokcsúcsnál kihegyesedő (többnyire a nyíltabb vízben élnek), és rajta szabálytalan, de kontrasztos fekete foltok vannak. Szemgyűrűjük aranyosan csillogó sárga. A foltos szalamandra lárvái zömökebbek, nagyobbak, színük sötétebb, barnán márványozott, lábaik tövénél sárgás foltok vannak. Leginkább az alpesi gőte lárvái hasonlítanak a pettyesgőte-lárvákra, ezeket nehéz elkülöníteni. Az alpesi gőte lárváinál a hátvitorla márványozottsága sötétebb.
Hazai elterjedés: A pettyes gőte az ország egész területén gyakori, ahol szaporodásra alkalmas víztestet talál. Középhegységi és alföldi tájakon egyaránt előfordul.
Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával.
Világelterjedés: Európa legnagyobb részén megtalálható. Hiányzik Dél-Franciaországból és a Pireneusokból, az Appennini-félsziget déli feléről. A Brit-szigeteken mindenfelé megtalálható, a Skandináv-félsziget körülbelül feléig hatol észak felé. A Balkánon mindenütt előfordul, ahogy Kis-Ázsia nyugati részén és a Kaukázusban is. Elterjedésének keleti határa az Altáj hegység.
Pettyes gőte európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.