Közönséges lábatlangyík
A közönséges lábatlangyík teljes hossza elérheti az 50 centimétert. Mivel nincs lába, amely támpontot adhatna, teljes hossza felét-kétharmadát kitevő farka távolról szinte elkülöníthetetlen karcsú testétől. Természetesen a kézbe vett lábatlangyíkon a kloáka elhelyezkedése pontosan megmutatja a farok kezdőpontját. A hasa gyakran sötétebb is, mint a farka alulsó oldala. Feje meglehetősen kicsi, alig különül el a testtől. Szeme ugyancsak kicsi, pupillája kerek, írisze bronzos vagy csillogó barna. A fejtetőn nagyméretű pajzsok találhatók. Testén a pikkelyek aprók (a gerincvonal két oldalán húzódó pikkelyek valamivel nagyobbak), finoman illeszkednek egymáshoz, emiatt a bőre látványra és tapintásra is sima. Az alapszín egyedenként változó lehet: fémesen csillogó szürke, ezüstös, rózsaszínes, de leggyakrabban a barna valamilyen bronzos árnyalata. Hasa általában sötéten pettyezett vagy márványozott, gyakran teljesen fekete. A nőstények mintázata eltér a hímekétől. Hátuk közepén két, gyakran egybe olvadó vékony sötétbarna vagy fekete csík fut. Testoldalukon sötét színű, széles, hosszanti sáv húzódik. A hímek testoldala általában nem sötét, hanem többé-kevésbe megegyezik a test többi részével. Bár a kék pettyek elsősorban a kékpettyes lábatlangyíkra jellemzőek, a közönséges lábatlangyík hímjei is gyakran viselnek égszínkék pettyeket. A fiatalok színezete markánsan eltér a felnőttekétől. Alapszínük aranysárga vagy ezüstös. Hátuk közepén jól látható sötét csík fut, bár előfordul, hogy hiányzik. Oldaluk és hasuk ugyancsak sötét.
A korábban egy fajnak tekintett „lábatlan gyík” (Anguis fragilis) mai ismereteink szerint 4 különböző fajt foglal magába: a közönséges lábatlangyíkot, A. fragilis, a kékpettyes lábatlangyíkot, A. colchica (Nordmann, 1840), a görög lábatlangyíkot, A. gracea Bedriaga, 1881, valamint a már sokkal korábban leválasztott peloponnészoszi lábatlangyíkot, A. cephallonica Werner, 1894. Kutatók felvetették, hogy az Appennini-félsziget lábatlangyíkjait is faji rangra kellene emelni. A rendszertani változás az új magyar elnevezésben is tükröződik, a lábatlangyík, mint génusznév egybeírandó. A legutolsó átfogó törzsfejlődéstani vizsgálatok szerint a Kárpát-medencében és így Magyarországon a közönséges és a kékpettyes lábatlangyík is előfordul. A két fajt tehát honlapunkon külön-külön mutatjuk be. A közönséges lábatlangyík genetikailag meglehetősen egyöntetűnek tűnik, alfajokat nem különítenek el. A lábatlangyíkot szokták törékeny gyíknak és népiesen kuszmának is nevezni.
A lábatlangyíkokat a felületes szemlélők gyakran tévesztik össze a kígyókkal. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük őket, egyáltalán nincs „kígyó jellegük”. Testük sokkal merevebb, ezért mozgásuk is kevésbé kecses, mint a kígyóké. Pikkelyeik aprók és szorosan illeszkednek, ezért testük a kígyókénál láthatóan és tapintva is sokkal simább. Fejük kicsi, szemben a kígyók nagyobb, nyaktól jobban elkülönülő fejével. A lábatlangyíkok szeme apró, és szemhéjuk lecsukható, míg a kígyók nem tudnak pislogni.
A fiatal lábatlangyíkokat a tapasztalatlan szemlélő esetleg összetévesztheti a pannongyíkkal. A pannongyíknak azonban vannak lábai, színe bronzos, szemben a fiatal lábatlangyík aranysárga színével. A pannongyík nem visel a háta közepén sötét csíkot. A két faj élőhelye markánsan eltér, de élőhelyeik határain mindkettőjükkel találkozhatunk.
Hazánkban a két lábatlangyíkfajt viszont nem könnyű megkülönböztetni. Támpontot elsősorban előfordulási helyük adhat (lásd a Hazai elterjedés című fejezetet). A közönséges lábatlangyík ritkábban visel kék pettyeket, de ha igen, azok általában kisebbek, mint a kékpettyes esetében, és többnyire csak a hímeken vannak jelen. Néhány további megkülönböztető alaktani bélyeg, amely segíthet a két faj elkülönítésében: a közönséges lábatlangyík hallónyílása alig látható (a kékpettyes lábatlangyík hallónyílása jól látható). A közönséges lábatlangyíknál az ún. orrnyeregpajzs és a homlok pajzs nem érnek össze, (a kékpettyes lábatlangyíknál többnyire érintkeznek). A közönséges lábatlangyík testének középtáján 24-26 hátpikkelysor található (a kékpettyes lábatlangyíknál 26-30).
Hazai elterjedés A közönséges és a kékpettyes lábatlangyík Magyarországon túlnyomórészt parapatrikus, azaz elterjedési területük érintkezik, de nem fed át. A határvonalat a két faj között a Duna képezi. A közönséges lábatlangyík a Dunántúlon, a kékpettyes lábatlangyík a Dunától keletre található meg. Az előzetes genetikai vizsgálatok eredményei alapján azonban a Dunazug-hegységben és a Börzsönyben hibridzónát alkotnak. A közönséges lábatlangyík tehát a Dunántúl domb- és hegyvidékein fordul elő, de léteznek síkvidéki állományai is.
Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával.
Világelterjedés A közönséges lábatlangyík a Pireneusi-félsziget déli részét és a Földközi-tengeri szigeteket leszámítva egész Délnyugat- (De lásd az Appennini-félszigetre vonatkozó megjegyzést a Taxonómia című fejezetben!) és Nyugat-Európában megtalálható. Írország kivételével benépesíti a Brit-szigeteket, valamint Skandinávia déli részét. Keleti és délkeleti irányban elterjedt Csehországban, Lengyelország nyugati felén, Nyugat-Szlovákiában, Magyarországon a Dunántúlon, illetve a Balkán északnyugati részein. Elszigetelt állománya ismert az északkelet-görögországi Trákiában, illetve Délnyugat-Bulgáriában.
A lábatlangyík faj-komplex európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.