Kis tavibéka
A hazai zöldbéka-csoport legkisebb tagja, testhossza ritkán haladja meg a 6-7 cm-t. Színezete igen változatos, legtöbbször a zöld valamely barnászöld foltokkal, lécekkel, csíkokkal mintázott árnyalata. Nászidőszakban a hímek „kivirulnak”, élénk neonsárga, zöldessárga vagy kifejezetten aranyoszöld színt vesznek fel. Hasuk csak ritkán mintázott, általában fehér, vagy akár rikítóan hófehér is lehet. A combok tigrismintájában a világos sávok citromsárgák. A hímek hanghólyagja fehér. A párzási időszakban világos színű hüvelykvánkosuk fejlődik. A kis tavibéka combjai rövidebbek, mint a nagy tavibékáé, ezért, ha a test hossztengelyére merőlegesen állítjuk be őket, és térdben behajlítjuk a lábakat, sarkaik nem érnek össze – ellentétben a nagy tavibékával, ahol a sarkak jól láthatóan átfedésbe kerülnek. Sarokgumójuk magasra emelkedő, már-már az ásóbékáéval vetekedő méretű. Hangja hasonló a nagy tavibékáéhoz, de a „kvark-kvark” szólamokat váltó kacagó szakaszok valamivel magasabbak, és inkább kerepelés-szerűek.
A kis tavibéka tagja az úgynevezett eurázsiai zöldbéka-fajcsoportnak. Genusznevének változásával kapcsolatos tudnivalókat lásd a nagy tavibékánál – korábbi, de gyakran még ma is használt neve Rana lessonae. Monotipikus faj, az Appennini-félszigeten, Korzikán és Szicílián előforduló állományait Pelophylax bergeri (GÜNTHER in ENGELMANN, FRITZSCHE, GÜNTHER, and OBST, 1986) néven önálló fajnak tekintik.
Mind a nagy tavibéka (Pelophylax ridibundus), mind a kecskebéka (Pelophylax esculentus) nagyon hasonló megjelenésű fajok. Mivel a kecskebéka egyik szülő faja maga a kis tavibéka, a hasonlóság köztük még nagyobb, mint a nagy tavibéka esetén. Általában azonban mindkét faj lényegesen nagyobbra nő, mint a kis tavibéka. A kis tavibéka combjai rövidebbek, mint a nagy tavibékáé, ezért, ha a test hossztengelyére merőlegesen állítjuk be őket, és térdben behajlítjuk a lábakat, sarkaik nem érnek össze – ellentétben a nagy tavibékával, ahol a sarkak jól láthatóan átfedésbe kerülnek. A kis tavibéka combjain a tigrismintázat világos elemei inkább sárgák vagy narancsszínűek, szemben a nagy tavibékával, ahol a világos részek piszkosfehérek. Egyes kevert állományokban azonban szinte lehetetlen őket alaktani bélyegek alapján elkülöníteni. A kis tavibékát könnyen megkülönböztethetjük a barnabékáktól (Rana-fajok), mivel azokkal ellentétben szemei közel ülnek egymáshoz, és nem visel barna „bajszot”.
Hazai elterjedés: Az ország több régiójában gyakori faj, csak a magasabb dombvidékeken és hegységekben hiányzik, egyébként mindenhol megtalálható, ahol van számára megfelelő élőhely.
Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával.
Világelterjedés: Eurázsiai elterjedésű faj, de elterjedési területe lényegesen kisebb a szintén eurázsiai nagy tavibékáénál. Skandináviából szinte teljesen hiányzik, és nincs jelen a Brit-szigeteken, az Ibériai- és a Balkán-félszigeten sem. Olaszország északi felében azonban megjelenik, ahol kizárólag a Pó-folyó mentén telepedett meg. Kelet felé Kazahsztánig eljut, de itt már csak szórványos adatok állnak rendelkezésre a faj elterjedéséről.
Kis tavibéka és kecskebéka európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.