Kékpettyes lábatlangyík
A kékpettyes lábatlangyík megjelenése alapvetően megegyezik a közönséges lábatlangyíkéval (a különbségeket lásd a Hasonló fajok című fejezetben). A hímek szinte mindig, a nőstények néha viselnek kék pettyeket.
A kékpettyes lábatlangyíkot – Anguis colchica (NORDMANN, 1840) – korábban a „lábatlan gyík” (A. fragilis) alfajaként tartották számon. A legújabb törzsfejlődéstani vizsgálatok alapján azonban ma önálló fajnak tekintjük, amely azonban három további, genetikailag némileg eltérő csoportra oszlik. Ezek elkülönülésük mértéke alapján alfajoknak tekinthetők: a legnyugatibb elterjedésű törzsalak, A. c. colchica, az északkelet-európai A. c. incerta Krynicki, 1837 és a kaukázusi és észak-iráni A. c. orientalis Anderson, 1872. A génuszra vonatkozó további ismereteket lásd a közönséges lábatlangyíknál.
Hazánkban a két lábatlangyíkfajt nem könnyű megkülönböztetni. Támpontot elsősorban előfordulási helyük adhat (lásd a Hazai elterjedés című fejezetet). A kékpettyes lábatlangyík gyakrabban visel kék pettyeket, mint a közönséges lábatlangyík. A közönséges lábatlangyík esetében a pettyek általában kisebbek és többnyire csak a hímek viselik őket. Néhány megkülönböztető alaktani bélyeg, amely segíthet a két faj elkülönítésében: a kékpettyes lábatlangyík hallónyílása jól látható (a közönséges lábatlangyík hallónyílása alig látható). A kékpettyes lábatlangyíknál az ún. orrnyeregpajzs és a homlokpajzs többnyire összeérnek (a közönséges lábatlangyíknál nem). A kékpettyes lábatlangyík testének középtáján 26-30 hátpikkelysor található (a közönséges lábatlangyíknál 24-26). Az egyéb összetéveszthető fajokat lásd a közönséges lábatlangyík leírásánál.
Hazai elterjedés: A kékpettyes lábatlangyík elterjedése jelenlegi ismereteink szerint Magyarországon csak érintkezik, de nem vagy csak lokálisan fed át a közönséges lábatlangyíkéval. A határvonalat a két faj között a Duna képezi. A kékpettyes lábatlangyík a Dunától keletre, a közönséges lábatlangyík a Dunántúlon fordul elő. Az előzetes eredmények alapján a Dunazug-hegységben azonban vagy együttesen fordulnak elő, vagy hibridzónát alkotnak. Mindezeken túl, a hazai elterjedésük nem ismert pontosan. A kékpettyes lábatlangyík az ország keleti felének domb- és hegyvidékein fordul elő, de léteznek síkvidéki (pl. Szatmár-Bereg) állományaik is, feltételezhetően, mint a valamikori alföldi erdők élővilágának reliktumai. A Kárpát-medencében 1200 méterig hatol fel.
Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával.
Világelterjedés: A kékpettyes lábatlangyík kelet-európai illetve nyugat-ázsiai elterjedésű faj, bár elterjedésének pontos határai nem ismertek. A nyugati határvonalat a Kárpát-medencében a Duna vonala jelöli ki, annak északi folytatását a Kárpátok nyugati pereménél északi irányba meghúzott képzeletbeli vonal képezi. Keleten az Urálig terjed, délkeleten, a Kaukázuson és északkelet Anatólián át egészen Iránig megtalálható. Tőlünk délre, úgy tűnik, ugyancsak a Duna bal partjáig terjedt el, a Dunától délre a közönséges (Anguis fragilis) és a görög (A. graeca) lábatlangyík váltja fel.
A lábatlangyík faj-komplex európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.