Foltos szalamandra
A kifejlett, robosztus testalkatú foltos szalamandra átlagosan 20 cm hosszú, a legnagyobb egyedek elérhetik a 30 cm-t. Szemei nagyok, kiemelkedők, pupillája sötét. A test hengeres, mintázata feltűnő, egyedileg nagyon változatos. Háta és oldala fényes fekete, amelyet világos- vagy sötétsárga foltok tarkítanak (nyugatabbra egyes alfajainál, illetve néhány Börzsönybéli állományánál előfordulnak olyan egyedek, amelyeken a foltok narancs- vagy tűzvörösek). A Nyugat-európai populációknál előfordulnak hosszanti csíkos egyedek is. A has általában szürke alapon sárga foltos. Kétoldalt a tarkótájékon, a nyakra húzódóan, sárga, vese alakú fültőmirigyek találhatók. A hát közepén két sorban pórusmirigyek, az oldalakon egy-egy sor szemölcs fut végig. A feltűnő mintázata a fültőmirigyek és a pórusmirigyek mérgező váladékára hívja fel a figyelmet, ugyanakkor megfelelő közegben észrevehetetlenné teszi a foltos szalamandrát. A lárvák születésükkor körülbelül 30 mm hosszúak. Színük sötét, márványozott barnásszürke. Sárga foltjaik csak átalakuláskor jelennek meg. Három pár külső kopoltyúval rendelkeznek.
Politipikus faj számos bizonytalan státuszú alfajjal. A törzsalak Salamandra salamandra salamandra Közép- és Dél-Európában terjedt el, a S. s. europeae (egyelőre ez használatos a S. s. terrestris LACEPEDE, 1788 helyett, amelyet a Nemzetközi Zoológiai Nomenklatúra Bizottság érvénytelenített) tőle nyugatra a Pireneusokig fordul elő. A S. s. almanzoris MÜLLER & HELLMICH, 1935, a S. s. alfredschmidti KÖHLER & STEINFARTZ, 2006, a S. s. bejarae (WOLTERSTORFF, 1934), a S. s. bernardezi (WOLTERSTORFF, 1928), a S. s. crespoi MALKMUS, 1983, S. s. fastuosa (SCHREIBER, 1912), a S. s. gallaica (SEOANE, 1884), a S. s. longirostris JOGER & STEINFARTZ, 1994 és a S. s. morenica JOGER & STEINFARTZ, 1994 Spanyolország különböző hegyvidékeit népesítik be, a S. s. gigliolii EISELT & LANZA, 1956 az Appennini-félsziget lakója. Több, korábban alfajként számon tartott populációját ma faji szinten különítik el: az Északnyugat-afrikai S. algira BEDRIAGA, 1883, Tunézia, Algéria és Marokkó északi hegyvidékein, a korzikai szalamandra, Salamandra corsica SAVI, 1838 Korzikán, honos. A közel keleti S. infraimmaculata (MARTENS, 1885) Törökországtól Libanonon, Szírián és Irakon át Iránig, illetve délen Izraelig, a Lanza szalamandrája (S. lanzai NASCETTI, ANDREONE, CAPULA, & BULLINI, 1988) pedig Olaszország és Franciaország határvidékén a Cotti-Alpokban terjedt el. Hasonló megjelenésű, de teljesen fekete rokona az Alpokban, a Dinári-hegységben valamint Albániában előforduló alpesi szalamandra (S. atra LAURENTI, 1768).
A foltos szalamandra Magyarországon gyakorlatilag nem téveszthető össze más fajokkal. Foltozottsága, nagy mérete és kidülledő nagy szemei minden gőténktől megkülönböztetik, még akkor is, ha fiatal példányról van szó. Lárvái, a gőtelárvákkal ellentétben gyorsfolyású, középhegységi patakok lassú szakaszaiban, kiöblösödéseiben nevelkednek. Tőlünk délnyugatra és nyugatra (Dinári-hegység és az Alpok) a folt nélküli példányok esetleg összetéveszthetők az alpesi szalamandrával (Salamandra atra), de a két faj magasságbeli elterjedése különbözik (az alpesi szalamandra magas hegységekben, míg a foltos szalamandra inkább az alacsonyabb régiókban él) Átfedések azonban előfordulhatnak. Mindemellett az alpesi szalamandra jóval kisebb termetű, mindössze 9-15 centiméter hosszú, és elevenszülő.
Hazai előfordulás: Magyarországon jól körülhatárolható az elterjedési körzete, az Északi-középhegységben (Börzsöny, Mátra, Bükk, Zempléni-hegység, Cserhát), a Kőszegi- és a Soproni-hegységben valamint az Őrségben fordul elő. Előfordulása a Pilis-Visegrádi-hegység területén valószínű, több nem dokumentált megfigyelésről is tudunk. Egyes helyeken, például Jósvafő környékén, kifejezetten gyakori.
Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával.
Világelterjedés: Közép-, Nyugat- és Dél-európai elterjedésű faj. Skandináviából és a Brit-szigetekről hiányzik (Dániában csak néhány populációja ismert). Kelet felé a Kárpátok vonulatáig, illetve Törökország európai feléig jut el.
Foltos szalamandra európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.