Erdei sikló
Az erdei sikló a második legnagyobb testű kígyónk. Hossza elérheti a 120 cm-t, de egyes esetekben akár a 200 cm-t is. Teste karcsú és erőteljes. A kifejlett példányok hátoldalának színe az olívzöldtől a sárgásbarnán át a barnáig változhat. Egyes példányokon kétoldalt a háton valamint a testoldalon egy-egy sötétebb sáv húzódik végig. A test középtáján, a hát és a testoldal pikkelyeinek szegélyein fehér vagy halványkék, macskakörömszerű, vonalkázott rajzolat található. A has sárga vagy vajszínű. A szem mögött halványbarna vagy halványszürke, hátrafelé, a szájzugig lejtő sáv található, amely gyakran beleolvad világossárga környezetébe. Hasonlóan az alsó ajkakhoz a felső ajkak is sárgák. Szeme barna, pupillája kerek. A test középtáján 23, ritkábban 21 hátpikkelysor található. A pikkelyei elöl simák, a test középétől hátrafelé enyhén ormósak lehetnek. A haspikkelyek peremén izmokkal kimerevíthető, hosszanti él található, melynek segítségével mászáskor meg tud kapaszkodni fák és sziklák repedéseiben. A fiatal példányok színezete jelentősen eltér a felnőttekétől. Testük alapszíne barnás, mozaikszerűen foltos vagy pettyezett. A világos macskaköröm-mintázat kiterjedtebben és kontrasztosabban jelenik meg a foltok között, mint a felnőttek esetében. A szem mögötti sáv majdnem fekete, melyet különösen hátrafelé mindkét oldalon kiemel egy-egy élénksárga nyakszirti folt. A fiatalokat e jellegzetességük miatt gyakran tévesztik össze a vízisiklóval. A nyakszirt közepén egy hátrafelé nyitott U- vagy V-alakú barna folt látható. Közvetlenül a szem alatt egy másik, sötét színű függőleges csík szeli át a felső ajakpikkelyeket a száj vonaláig. Egyes példányoknál közvetlenül a szemek előtt egy keresztsáv is húzódik az orrtájékon. Hasuk szürkésbarna, pettyezett. Az erdei siklónak hazánkban és tőlünk dél-keletre létezik egy szürke színváltozata („var. subgrisea”). A szürke egyedek színe a hamuszürkétől a sötét acélszürkéig változhat. Hasuk szürke. A normál színezetű változatnál sárga testrészek a szürke változatnál világosszürkék vagy piszkosfehérek. A szürke háttérben gyakran jelennek meg ritkán elszórt barna pikkelyek. Fiataljaikból általában hiányzik a sárga vagy barna árnyalat, de mintázatukban hasonlítanak a barna változat fiataljaihoz.
Kifejlett erdei sikló
Fiatal erdei sikló
A modern taxonómiai vizsgálatok eredményeképpen az erdei sikló genusznevét Elaphe-rőlZamenis-re változtatták, amely név mára széles körben elfogadottá vált. Az erdei siklónak a törzsalakon kívül korábban három alfaját tartották számon. Az Elaphe l. romana (SUCKOW, 1798) ma olasz erdei sikló (Zamenis lineatus CAMERANO, 1891), az E. l. persica pedig perzsa erdei sikló (Z. persicus WERNER, 1913) néven önálló fajként ismertek. Egyes szerzők az Égei-tengeri Amorgos szigetén található Elaphe-populációt E. l. rechingeri néven önálló alfajnak tekintették, de mára kiderült, hogy itt a négysávos sikló egyik alfajáról (E. quatuorlineata muenteri BEDRIAGA, 1881) van szó. Több szerző az erdei siklókat fajcsoportként említi, utalva arra, hogy a jövőben még várhatók új taxonómiai felfedezések ezeknél a kígyóknál. Az erdei siklót több európai nyelven is Aszklépiosz siklójának (ld. idegen nyelvű elnevezések) nevezik. A leírások szerint ez a faj tekeredik Aszklépiosz (lat.:Aesculapius), a gyógyítás görög istenének botjára, és bármily furcsa, ezt a fajt kell felismernünk a patikák néha nagy méregfogú, viperaszerű kígyószimbólumaiban is.
A kifejlett erdei siklót nehéz más fajokkal összetéveszteni. Élőhelye, mérete és színezete alapján könnyen azonosítható. Hazánkban csak a jóval gyorsabb mozgású, fogságba ejtve sokkal agresszívebb haragos sikló (Dolichophis /Coluber/caspius) éri el, és haladja meg az erdei siklót méretben. A két faj színezete azonban jelentősen eltér egymástól. A haragos sikló általában dióbarna, a nyakon és a testoldalon ezüstös árnyalattal. A pikkelyek közepén szalmasárga csík húzódik. A csíkok összeolvadása következtében a test, különösen a hátsó részén, csíkosnak tűnik. A haragos sikló feje mogyoróbarna. Cserjésedő dolomit és mészkő sziklagyepeken (pl. a Budai-hegyekben) a két faj egy élőhelyen is előfordulhat. Sárga nyakszirtfoltjai miatt az erdei sikló fiatal példányait gyakran tévesztik össze a vízisiklóval (Natrix natrix). Bár az erdei sikló fiataljainak sárga nyakszirtfoltját is határolja hátulról egy sötét folt, a vízisiklónál ez a folt jellegzetesen hátrafelé domború, félhold alakú, és általában fekete. Míg a vízisikló esetében a szem mögötti, hátrafelé lejtő sötét sáv gyakran hiányzik vagy nem közvetlenül a szemtől indul ki, addig ez az erdei sikló fiataljainál mindig kifejezett, és magába foglalja azokat a szemkörüli (circumocularis) pajzsokat, amelyek a szem mögött helyezkednek el. A fiatal erdei siklókon csak egy, a szem és a száj vonala között húzódó függőleges csík található, a vízisiklókon több vonalka is látható a felső ajakpajzsokon. Míg az erdei sikló fiataljainak a hasa szürkésbarna és pettyezett, a vízisiklóé jellegzetes fekete-(piszkos vagy sárgás-)fehér sakktáblához vagy zongorabillentyűzethez hasonló mintázatú. Az erdei sikló pikkelyei simák vagy csak enyhén ormósak, míg a vízisikló hátpikkelyeinek közepén határozott orom húzódik.
Hazai elterjedés: Az erdei sikló a Dunántúl domb- és hegyvidékein, illetve az Északi-középhegységben egyaránt megtalálható. Szürke változata a Bükkből és a Zemplénből került elő. Síkvidékeinkről hiányzik.
Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával.
Világelterjedés: Az erdei sikló Európa déli és középső tájain honos. Megtalálható a Pireneusokban, Közép- és Dél-Franciaországban, Svájcban, az Appennini-félsziget déli részéig, ahol az olasz erdei sikló (Zamenis lineatus) váltja fel. Honos Ausztriában és a Kárpát-medencében. Tőlünk északra Szlovákiában, Csehországban valamint Lengyelország és Németország déli részén is előfordul. Németországban és Csehországban az összefüggő fő elterjedési területtől északra is van néhány elszigetelt maradványpopulációja. A Balkánon mindenütt szórványosan elterjedt. Európán kívül élnek populációi Törökország nyugati és északkeleti tartományaiban, valamint Grúziában is.
Erdei sikló európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.