2010.05.27

Képes beszámoló a tiszai zöldár partifecske pusztításáról

Az előrejelzett tiszai zöldár sajnos "menetrendszerűen" eltörölte a folyó szakadó partfalaiban az idei első költés partifecske telepeit.  Az emelkedő víz kétféleképpen veszélyezteti a fészeküregeket: egyrészt elönti a lyukakat, másrészt leomlasztja a partfalakat. Különösen az utóbbi esetben és éjszaka fordul elő, hogy a leszakadó partoldal a pihenő öreg madarakat is elpusztítja.

 

A zöldáras években - a víz visszahúzódásáig - a tiszai partifecskék csak a folyótól kisebb-nagyobb távolságra lévő homokbányákban tudnak fészkelni, itt kezdhetnek pótköltésbe, illetve a későn jövők az első költésbe.

 


 Az általában alacsony kora nyári-nyári vízállás mellett a partifecskék

akár 3-4 m magas szakadó partfalakban költhetnek a Tiszán; a

legnagyobb telepen akár 5-7 ezer madárpár is.

 

 


 Az átlag hat évente bekövetkező zöldár magas vízállása elönti ...

 

 


 ... a több méter magas falak legfelső régiójában lévő üregeket is:

fészkestől, tojásostól, fiókástól.

 
 Az ár másik pusztító hatása az alámosódó, átnedvesedő partfalak

leszakadása. A képen a friss omlás mögötti partfalban a leghosszabb

üregek utolsó szakaszai, a megnyíló költőkamrák láthatók. Itt a

rövidebb járatok teljes egészében megsemmisültek, a részben

leszakadtak pedig a ragadozók (szürke gém, róka, nyest,

patkány, menyét) számára könnyen hozzáférhetővé váltak.

 

 


 A partfal leszakadása "jó" esetben "csak" a tojásos

fészekaljakat semmisíti meg, ...

 

 


 ... de az is előfordul, hogy az üregben éjszakázó szülőket ...

 
... is agyonnyomja ...

 

 


 ... a lezúduló föld (Fotók: Dr. Szép Tibor, szöveg: Orbán Zoltán).

 

 

Kapcsolódó cikkek, oldalak 

 

 

 

 

 Az MME honlapjának fejlesztése az Európai Unió

támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával

valósult meg a TÁMOP-2.5.1-07/1-2008-0098 projekt

keretében