2017-ben a Visegrádi-hegység peremén egy érdekes, de valójában korántsem páratlan esetet sikerült megfigyelni és megörökíteni. Egy régi kőbánya udvarában egy vándorsólyom (Falco peregrinus) pár költött a bányafalon, közvetlenül alattuk pedig egy karvaly (Accipiter nisus) pár is fészket rakott tavasszal. Ezen a helyen már évek óta együtt fészkel e két faj, sőt olyan is volt, hogy két karvalypár és egy egerészölyv pár is a vándorsólymok közvetlen közelében költött ugyanitt. Hasonló esetek valószínűleg jóval gyakrabban előfordulnak, mint azt gondoljuk, de ritkán sikerül őket megörökíteni és ezáltal sokak számára láthatóvá tenni.

A karvaly és a vándorsólyom táplálékspektruma között jelentős átfedés van, így a természet sokszor kegyetlen világában e két faj valójában egymás táplálékkonkurense! Jogos kérdés tehát, hogy akkor mégis miért tűrik meg egymás folyamatos jelenlétét és miért szaporodnak ugyanazon az élőhelyen?

A választ a két ragadozó zsákmányolási stratégiája közti különbségek és az élőhely strukturáltsága együttesen adják. Bár mindketten jelentős mennyiségű kis-és közepes méretű énekesmadárra vadásznak a vegetációs időszakban, ezt merőben másképp teszik! A karvaly elsősorban a lombkoronaszint alatt zsákmányol, támadásait pedig általában rajtaütés szerűen indítja, kihasználva a lombok és egyéb elemek takarását, miközben alacsonyan, vízszintes röppályán üldözi zsákmányát. Ebben lekerekített végű rövid szárnyai és hosszú kormánytollai segítik, előbbiek miatt viszont hosszabb, kitartó üldözésre képtelen. A vándorsólyomnak ezzel szemben nemhogy előnyt, hanem kifejezetten akadályt jelentenek a sűrű ágak, hiszen legtöbbször nagy magasságból indított, nem ritkán függőleges zuhanórepülés során, nagy magasságban fogja el áldozatát. A vándorsólyom a föld leggyorsabb állatfaja, függőleges zuhanórepülés közben összecsukott szárnyakkal sebessége meghaladhatja a 400 km/h-t! A karvalytól eltérően ez a faj képtelen a lombok között manőverezni, miután kormánytollai ehhez túl rövidek, kihegyesedő végű szárnyai viszont túl hosszúak, ami hátrányt jelent ezen a téren.

Ez mindjárt arra is magyarázatot ad, hogy milyen szerepet játszanak az élőhely adottságai ebben az esetben: míg a vándorsólyom a fajra jellemző módon a nyílt sziklafal egyik párkányán nevelte fiókáit, melyet nagy sebességgel meg tudott közelíteni, addig a karvaly a sziklafal alatti sűrű, kevert állományú erdőben lévő, mezei juharra épült fészkét kizárólag a lomb alatt, feltűnésmentesen közelítette meg. Bár a két fészek között mindössze kb. 20-30 méter távolság volt, a megfigyelések során a vándorsólymok és karvalyok között semmiféle kapcsolat nem volt észlelhető. Miután a két faj a költőhely választás tekintetében nem egymás konkurense, illetve vadászati stratégiájuk miatt eltérő magasságtartományban zsákmányolnak nagyobb sikerrel, az ökológiai niche-ük közti eltérés lehetővé teszi közös együttélésüket. Az alábbi videó május végén készült, ekkor a sziklán pihenő sikeresen kirepült vándorsólyom fiókák már napok óta röpképesek voltak és a fészkelőpárkánytól néhány méterre ültek, a fészekben fekvő tojó karvaly alatt pedig az előzetes számítások alapján néhány napos fiókák voltak.