Az elmúlt években mind gyakoribbá váló fehérgólya-áttelelések (áttekintő táblázat letöltése >>) hátterében alapvetően nem egészségügyi okok állnak. Az információk is szinte mindig tökéletesen röpképes madarakról szólnak, ezek a madarak nem szorulnak mentésre!

A viselkedés magyarázata az lehet, hogy az áttelelő madár kevésbé kockázatosnak érzi az itthon maradást, mint az oda-vissza akár 20.000 km-es, hosszú távú vonulást. Ez a próbálkozás alapvető alkalmazkodási, evolúciós stratégia. Mindig vannak az átlagostól eltérő viselkedésű egyedek. Ezek többnyire évezredeken, évmilliókon keresztül el is pusztulnak, de ha változik a környezet (mint napjainkban a klímaváltozás hatására), akkor életben maradnak, szaporodni tudnak és utódaiknak is átadják immáron egyre sikeresebb viselkedési (és akár testi) sajátosságaikat.

A fehér gólyák rendkívül változatos táplálkozású madarak, elsősorban rovarokat esznek, de férgeket, pajorokat, halakat, kétéltűeket, kígyókat, békákat, kisrágcsálókat, a talajon talált énekesmadár-tojásokat és -fiókákat is fogyasztanak. Ezért amikor a vizek befagynak és a rovarok sem mozognak, az áttelelő példányok hónapokig a téli álmot nem alvó egereken, pockokon élnek, melyekre a szántókon, gyepeken vadásznak.

A tarlókon, belterületi füves területeken, parkolóban sétálgató gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség vagy ennek hiánya ad. Ez úgy ellenőrizhető, ha a madár felé indulva felrepülésre késztetjük. Amennyiben a gólya tud repülni (ezt jelzi, ha a madarat a tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában állva látjuk), akkor minden rendben van és az állat nem szorul mentésre. Az áttelelő gólyák azért láthatóak gyakran a kéményeken állva, mert az innen felszálló meleg levegő – különösen éjjel – remek melegedőhely számukra.

Az itthon maradó fehér gólyák között egyre több a „veterán”, azaz az olyan madár, amely sikeresen túlélt legalább egy áttelelést. Ez azért fontos, mert az ilyen madarak sikeres és egyre finomodó túlélési stratégia birtokában vágnak bele a következő telelési kalandba.

Az itthon maradt gólyák etetéssel segíthetőek is, sőt, sok madár már számít is erre a korábban megtapasztalt segítségre. Jó példa erre a segítésre a pátyi madár esete, akinek védelmére, "A falu gólyája" néven külön Facebook csoportot készítettek a helyi madárvédők.

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a

kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk

figyelmébe a Madárbarátok könyvét (részletek >>).

Orbán Zoltán