Hozzunk létre szegélyélőhelyeket!
A kisebb táblák között sokkal hosszabbak a táblaszegélyek, így több a szegélyélőhely is. Ez a táblaméret csökkentésének alapvető indoka. A természetvédelmi szempontból ideális szegélyterületek valamilyen gyepes, bokros, fás vagy vizes területek – ezek hálózata alkotja a mezőgazdasági területek zöld infrastruktúráját.
Élet a szegélyterületen - Zsoldos Márton grafikája
A szegélyélőhelyek hozzájárulnak a táj és a terület vízháztartásának szabályozásához. A szegélyek melletti területrészeken, kiemelten a fákkal, bokrokkal borított területeken kevésbé szárad ki a talaj, jobb a terület vízmegtartó képessége. A mezővédő erdősávoknak az átfújó szelek mérséklésében is fontos szerepe van, segítenek megfogni a tábláról por formájában elfújódó termőtalajt. Már kis lejtésű területeken is, a hirtelen lezúduló esőzések hatásra a termőtalaj egy részét a víz elmoshatja, az állandó növényborítottságot biztosító szegélyélőhelyek azonban mérsékelni képesek a víz eróziós hatását. A szegélyélőhelyeknek környezetvédelmi szempontból is fontos szerepük van: fékezik a kijuttatott műtrágya idő előtti elmosódását, a kijuttatás során a növényvédő szerek elsodródását, ezzel hozzájárulnak a felszíni és felszín alatti vizek és a környező területek védelméhez.
Ahhoz, hogy a vörös vércse vagy az egerészölyv a mezei pocok állományszabályozásában hatékonyan részt tudjon venni, szüksége van a szántóterületek között mezővédő erdősávokra, facsoportokra, ahol egyrészt fészkelőhelyet, másrészt a vadászathoz leshelyet talál. A bokrosok, füves mezsgyék, gyepek gazdasági szempontból is jelentős apróvadaknak biztosítanak élőhelyet, mint a fácán és a mezei nyúl, valamint rovarfogyasztó madaraknak nyújtanak fészkelő és búvóhelyet, mint a tövisszúró gébics, a cigánycsuk vagy a sárga billegető.