A hónap denevére: a nagy patkósdenevér
A legnagyobb testű patkósdenevér faj Európában, egy kifejlett állat súlya 18-32 gramm. Elterjedési területe hatalmas, mely Nagy-Britanniától egészen Japánig húzódik. Délen Északnyugat-Afrikában, Ázsiában a Közel-Keleten, valamint Iránban, Pakisztánban és Indiában is megtalálható. Európában legészakibb elterjedése Wales, Belgium és Dél-Lengyelország vonalában van. Ettől délre minden európai országban honos volt, de sok helyről már kipusztult vagy drasztikusan megfogyatkozott állományait találjuk csak.
Hazánkban főleg a barlangokkal rendelkező mészkőhegységekben fordul elő, de nyári időszakban alföldi területeken, így Hajdú-Biharban, Szabolcsban vagy Békésben is vannak jelentősebb épületlakó kolóniái.
A nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) hazai elterjedése
Eredetileg egész évben barlangokhoz kötődött, de a kedvezőbb mikroklimatikus adottságok miatt a nőstények nyaranta már inkább templomok és kastélyok zavartalan, meleg padlásain képeznek szülőközösségeket. Telelni kizárólag melegebb, kiegyenlített hőmérsékletű barlangokba, ritkábban pincékbe, bányavágatokba húzódik.
A család elnevezését adó patkó alakú orrlebeny (Fotó: Forrásy Csaba)
Röpte lassú, alacsonyon, gyakran egészen földközelben vadászik, főleg bagolylepkékre, nagyobb bogarakra (cserebogarak, ganajtúrók). Sokszor légykapók módjára, letelepszik egy adott leshelyre és onnan figyeli a közelében elrepülő rovarokat. Erdőkben, a szegélyekben és kisebb legelőkön vadászik. Kifejezetten kedveli a változatos élőhelyekkel rendelkező területeket,
Szálláshelyein gyakran keveredik más fokozottan érzékeny fajokkal, így csonkafülű denevérekkel és kereknyergű patkósokkal. Az egyeztetés nélkül, rossz időszakban elvégzett felújítások, átépítések katasztrofális hatással lehetnek az itt élő kolóniákra
(Fotó: Boldogh Sándor András)
Helyben maradó faj, nagyobb távolságokra csak ritkán vetődik el. Hazai ismert elmozdulási rekordja 320 km, mely a romániai Bihar-hegység és a Villányi-hegység denevéres kapcsolatára utal.
A telelő patkósokat könnyű felismerni, mert testüket általában beborítják szárnyukkal. A kis (jobb) és a nagy patkósdenevér (bal) között jelentős méretkülönbség van
(Fotó: Boldogh Sándor András)
Az európai állományok többsége az elmúlt évtizedekben óriási mértékben, több országban 90-95%-kal is csökkent. Németországból és Hollandiából napjainkra gyakorlatilag kipusztult. Az összeomlás legfontosabb oka a rovarirtók egyre elterjedtebb használata, a szállásépületek faszerkezeteinek méreganyagokkal történő beitatása, illetve a templomokban és kastélyokban kialakuló ellőhelyek zavarása és a denevérek kizárása.
Külön érdekesség, hogy a legidősebb ismert hazai denevér is nagy patkósdenevér. Egy 1993 nyarán Bodrogkeresztúrban jelölt hím majd minden teleléskor feltűnik Szlovákiában, ahol legutóbb 2021 elején észlelték. Gyűrűje a közel 3 évtizedes viselet miatt már alig olvasható (Fotó: Štefan Matis)
A hazai állomány alakulásáról az elmúlt két évtizedre vonatkozóan számszerű eredményeink vannak. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében vizsgált szálláshelyek egy részén egyértelmű csökkenést lehet tapasztalni, stabil állományt csak ott találunk, ahol szigorú védelmi intézkedések vannak érvényben. A sikeres beavatkozások egyik szép példája Szinpetri település templomának felújítása, melyben az MME is részt vett.
Kérjük, ha épületek átépítése során bármilyen denevérekkel kapcsolatos problémájuk van, minden esetben kérjenek segítséget, illetve egyeztessenek a területileg illetékes nemzeti park igazgatósággal, illetve forduljanak szakemberekhez!
