A hónap denevére: a horgasszőrű denevér
A hazai denevérfajok között közepes méretű fajnak számít, de egy kifejlett állat súlya így is mindössze 7-12 gramm. Elterjedési területe Európától az Urál-hegységig húzódik, de Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Kis-Ázsiában is előfordul. A hatalmas elterjedési területen számos alfaját ismerjük, melyek között akkora genetikai távolság van, hogy egy részük – bár nagyon hasonló megjelenésűek – önálló fajoknak tekinthetőek.
Hazánkban erdős területeken élő, viszonylag ritka faj. A legtöbb előfordulási adat a középhegységi nászbarlangok környékéről, illetve a felszínalatti telelőhelyekről származik.
A horgasszőrű denevér magyarországi elterjedése
Természetes körülmények között erdőkben élő faj, nyári szállásait hazánkban is fák odvaiban találjuk. Külföldi adatok szerint azonban sziklarepedésekben, illetve mesterséges objektumokban, például hidak szerkezetében is megtelepedik. Angliában pedig már inkább épületlakó fajnak tekintik mivel napjainkra eltűntek az épkézláb faállományok az országból és így a faj kényszerből faszerkezetek és falak repedéseibe menekült át.
Nyáron a nőstények 20-50 példányból álló szülőközösségekbe tömörülnek, a hímek ilyenkor magányosan vagy kisebb csoportokban élnek. Az anyák évente egyetlen kölyöknek adnak életet, az ellés június végén történik. A legidősebb természetben megfigyelt példány 24 éves volt.
A faj nyári csoportjai augusztusban felbomlanak, és az állatok nászbarlangokhoz vonulnak, ahol megtörténik a párzás. Magyarországon ennek a legaktívabb szakasza októberben van.
Teleléskor barlangokban és bányákban találkozunk vele, de az állatok egy része biztosan faodvakban vészeli át a telet. A felszínalatti telelőhelyeken főleg repedésekbe húzódnak és általában magányosan rendeződnek el.
A horgasszőrű denevér erdőlakó faj (Fotó: Forrásy Csaba)
A horgasszőrű denevér zsákmányának nagy részét nem reptében kapja el, hanem a növényzetről, illetve a talaj felszínéről szedi össze azt. Ennek megfelelően nagy arányban fogyaszt pókokat, százlábúakat és hernyókat is. Kiváló hallása mellett a farokvitorla, illetve az ennek a szegélyén húzódó sertesor (ami egy különleges tapintószervnek tekinthető) is segíti a vadászatban.
Telelő horgasszőrű denevér egy bányavágat falában lévő furatban az Aggteleki-karszton (Fotó: Boldogh S.)
Ezt a fajt jelenleg leginkább az öreg, odvas fákban gazdag erdők elvesztése, illetve a telelőhelyek zavarása veszélyezteti. Egyes országokban mesterséges odúk kihelyezésével is segítik az állományokat, ilyen jellegű hazai tapasztalataink azonban egyelőre nincsenek.
Kérjük, ha bármilyen denevérekkel kapcsolatos problémájuk van, minden esetben kérjenek segítséget, illetve egyeztessenek a területileg illetékes nemzeti park igazgatósággal, illetve forduljanak szakemberekhez. Egyes odúlakó denevéreknek Ön is segíthet, keressen minket, illetve látogasson el honlapunkra!
