„Ubul" ezzel elsőként rajzolt meg egy teljes évet a jelölt kék vércsék vonulásáról.

Idén tehát újult erővel indultunk a szezonnak, keresve a jeladózásra alkalmas madarakat. Az idei kiválasztásnak új színt adott, hogy a korábbi évek tapasztalatai után másodéves, azaz még nem költésben lévő madarak jelölését is terveztük. Ők azért különösen érdekes tagjai a vércse-társadalomnak, mert

• életükben egyszer már bizonyosan teljesítették a legnehezebb próbatételt, a telelőterületre és onnan visszavezető utat;
• a másodéves madarak ritka kivételtől eltekintve még nem költenek, az ivarérés ideje alatt inkább körbejárják a költésre alkalmas területeket, megfigyelve a tapasztalt madarakat, akár több országnyi területet is megismerve, és csak a következő, a születésüket követő harmadik évben telepednek le valahol.

Így tehát általuk olyan madarakat követhetünk nyomon, amelyek elég rátermettek voltak, hogy túléljék az idei tavaszi viszontagságokat, no meg persze önmagában is izgalmas végigkövetni, hogy egy, a Kárpát-medencében megjelenő fiatal, átszíneződő, ha úgy tetszik „serdülő” madár aztán hol alapít majd családot a későbbi években.

 

AZ IFJAK

„Szervác” („Servatius”) – a „megszabadított”

Jeladózásának sajátos története 2015. július 21-ére nyúlik vissza, amikor a Vásárhelyi-pusztán az egyik műfészektelep üresen álló költőládájában találtunk rá, a csókák által épített fészek-bélés bálazsinórjába akadva.

Közeledésünkre a fészekben vergődő madár a teljes  fészekanyagot

magával rántva kivágódott, és a láda  alatt himbálódzott.

A fészek által ily módon foglyul ejtett madarat végig harcias, harapós reakciói közepette

szabadítottuk meg béklyóitól, majd hasonlóan küzdelmes szerelési procedúra

közepette kapta meg értékes terhét, a PTT jeladót. Nem egy díjbirkózó

tömegű madárról volt szó, de a tavaszi előzmények után

ez nem is meglepő.

 

Elengedéséig olyannyira „körberágott”, majd akkorát mart a hüvelykujjamba, hogy azzal a szép protokoll fotókat megkerülve meg is lógott ... Gyorsan meg-megrázta magát, majd hamar rájött, hogy a hátára rögzített műszer nem esik le, megnézte a gyűrűket is, aztán - mindezt kb. 1,5 percen belül - fogott egy rovart úgy 30 m magasságban, majd beállt szitálva vadászni. Így hagytuk ott néhány perc múlva, folyamatosan rovarokat fogott és evett a levegőben ...

Jellegzetes másodéves mintázat: az evezők többsége még az első, fiókakori

tollruhából való, miközben a vedlési centrumokból már sorban cseréli

szürkéskék, felnőtt tollakra őket. „Servatius” mozgása
itt követhető nyomon >>

 

„Péter” – azaz kőszikla

Ez a hím Cserebökényben, Őze Péter „birodalmában” akadt horogra – egy fiókáját nevelő öreg pár fészkénél segített be a Falcofág-nak nevezett speciális befogóeszközre rögzített műbagoly elzavarásánál, 2015. augusztus 4-én.

„Péter” a másodéves hím kék vércse.

 

A jelenség nem egyedülálló, a fiatal felnőttek, azaz a másodéves madarak több szempontból is együtt élnek a fészkelőpárokkal, tanulják az udvarlás ceremóniáját a párválasztási időszakban. „Szerváchoz” hasonlóan a fészkeket végigjárva figyelik meg a kínálatot és a költések alakulását, de aktívan is kiveszik részüket a költőtelep életében adódó feladatokból is: olykor akár besegítenek a fiókák etetésébe is, és a szülőmadarakkal közösen riasztják el a betolakodókat.

„Péter” 162 grammot nyomott. Hímként ez azzal együtt is jót ígér, hogy az ilyen kóborló

fiatal felnőtteket nyilván nem terheli le a fiókanevelés, így nem veszítenek annyit

testtömegükből a költési időszakban sem, mint a fészekaljat

nevelő öreg madarak.

„Péter” és Péter: Őze Péter örökíti meg első névrokon jeladós madarat.

„Péter” mozgása itt követhető nyomon >>

 

„Sirkán” – egy tigrismintás ifjú titán

Idén első ízben próbáltuk a korábban Indiában, amuri vércsék befogásánál alkalmazott lombhálózás módszerét kék vércsék esetében. Már az első próbálkozásaink pozitív tapasztalatokkal jártak, a legelső alkalommal rögtön 26 madarat jelöltünk a Kopáncsi-pusztán. Közben a gyülekezőn – jelezve, hogy a módszer nem viseli meg a pihenni érkező madártömeget – egyre több és több vércse éjszakázott, és a megjelölt madarakat napközben is viszont láttuk, sőt egyiküket a Falcofág vendégeként vissza is fogtuk pár nappal később.

„Sirkán” jelölésére már az őszi gyülekező időszakban került sor, 

lombhálózással fogtuk 2015. szeptember 22-én, hatodmagával.

 

A társaság meghatározóan öreg és másodéves madarakból állt, elsőéves, azaz idén kirepült fiókát alig fogtunk, de megfigyelni is keveset tudtunk, ami a költési szezont is jól jellemzi. A tavaszi elhúzódó vonulás miatt kaotikus, ráadásul gerinces táplálékban szegény évünk volt, amit a hőhullámok tovább színesítettek, s mindezek nyomát sok pár fészekalján is egyértelműen tapasztaltuk.

A nyárutó aztán, különösen a Kopáncsi-pusztán, intenzív rovarrajzásokkal gazdag terülj asztalkámat hozott a vonulásra készülő madaraknak. Aki tehát eddig eljutott, most biztosan össze tudja szedni magát a nagy út előtt. A vércsék népes serege jelentős területen szétszóródva vadászgatott, estére pedig elégedett, feszülésig telt begyű madarak üldögéltek mindenhol a gyülekezők körül.

„Sirkán”, a társaság legélénkebb tagja is jól táplált, ráadásul barátságos,

könnyen kezelhető madár volt.

Legújabb jeladós madarunkat Czene Csilla, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Csanádi-puszták részterületének telepvezetője bocsátja útjára.
„Sirkán” mozgása itt követhető nyomon >>

 

„Edit” – a birtok harcos örököse

Nem csak fiúk képviseltették magukat a fiatal felnőttek táborában. „Edit”, a meglehetősen öntudatos és harcos ifjú menyecske szintén csatlakozott hozzájuk – kíváncsian várjuk, mennyire kötődik majd a befogás helyszínéhez jövőre.

Jelölésére szintén az őszi gyülekezési időszakban került sor, tizenkét társával együtt

lombhálózással fogtuk  2015. szeptember 24-én. Másodéves tojóként még a vonulásra

felkészülés időszakában is  a súlyos egyéniségek közé tartozott tekintélyes,

180 grammos tömegével. „Edit” mozgása itt követhető nyomon >>

 

A RUTINOS SZÜLŐK

A fiatalok mellett természetesen kifejlett, öreg madarakra is került jeladó idén. Két öreg hím, két, a közösségben meghatározó egyed képviseli a szülők táborát.

 

„Felhő” – a mokány családfő

Egy kellemes kis liget néhány páros költőtelepének hangadó madara volt „Felhő”, a 2015. augusztus 5-én befogott kifejlett hím. Olyannyira, hogy a helyben költő többi szülő Falcofág-os befogása során több alkalommal is a csaliként alkalmazott kitömött dolmányosvarjú-báb hátára kapaszkodva amortizálta a kincstári vagyont; nem győztük foltozgatni a tollazatában és önérzetében is jócskán sértett, I. Rudolf néven elhíresült csalinkat.

Az első idei családos – „Felhő” nevű madarunk a „Fág” foglyaként.

„Hello, hello… Nem ide jöttem, nem ezt akartam…”

„Felhőt” pár nappal később sikerült megörökítenünk, amint kirepülőfélben lévő

fészekalját védelmezte épp. "Felhő” mozgása itt követhető nyomon >>

 

„Imre” – akire büszke a világ

Szintén egy kicsi, ámde évek óta nagyon jó eredménnyel záró liget költőtelepének meghatározó madara volt „Imre”, a költési szezon legnehezebb, legnagyobb tömegű hím madara.

A 2005. augusztus 13-án fogott, „Imre” névre keresztelt hím 180 gramm testtömegű volt

a költési időszak végén, a fiókái kirepülésekor! Hímek között nagyon ritka,

hogy ekkora tömegű madarat fogunk nyáron.

 

Búcsú Csáki Imre barátunktól és kollégánktól

A tekintélyt parancsoló, életerős madár névadásához a sors teremtett szomorú apropót. Kollégánk és barátunk, Csáki Imre, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Csanádi-puszták és Maros területi egységeinek tájegységvezetője 2015. augusztus 7-én tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Csáki Imrére emlékezünk.

 

Kollégái, ismerősei és barátai, a munkája során vele kapcsolatba kerülő emberek is egyaránt becsülték, tisztelték, elhivatott, szorgalmas, a természet iránt alázatos embernek ismerték. A hazai solymászat elismert alakjaként tevékenykedett, szabadidejét is jelentős mértékben a madarak megismerésének és védelmének áldozva. Hatalmas és nehezen betölthető űrt hagyott maga után családja életében, és a természetvédelem területén egyaránt.

Emlékének adózva bocsátjuk útjára a 2015-ös szezon büszkeségét, az „Imre” nevű

jeladóskék vércsénket. Az ő repülése itt követhető nyomon >>

(Fotók: Solt Szabolcs).

 

Solt Szabolcs - Horváth Éva

A ”Kék vércse védelme a Kárpát-medencében” (LIFE11 NAT/HU/000926)

programot az Európai Unió LIFE alapja támogatja.

A ”Kék vércse védelme a Kárpát-medencében” (LIFE11 NAT/HU/000926) program

partnerei: a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (projekt koordinátor),

a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság,

a Magyar Természettudományi Múzeum, a Raptor Protection of Slovakia és a

The State Nature Conservancy of the Slovak Republic

www.falcoproject.eu