Fényszennyezés vagy fényterhelés
A madárvédelemben még viszonylag kevés szó esik a fényszennyezésről Magyarországon. Ennek egyik oka, hogy viszonylag újkeletű a probléma. Napjainkra a világítási rendszerek korszerűbbé, az épület- és közterület-díszvilágítás, az éjszaka világító reklámtáblák elterjedtebbé váltak, a települések által okozott fényterhelés egyre nő.
Fényszennyezésként ezért valójában arra a mesterséges megvilágításból eredő kültéri fénymennyiségre és annak hatásaira tekintünk, amely a valós társadalmi igényen túl többletfényt eredményez a környezetükben.
Ez eredhet
- pazarló, indokolatlan világításból,
- nem megfelelően beállított, horizont felé világító lámpatestekből,
- nem megfelelően árnyékolt közvilágítási lámpatestekből,
- rosszul tervezett világítási rendszerekből, nem kellően optimalizált fényteljesítményből.
A kültéri világításnál például elterjedtek a kékes színű ledes fényforrások, holott szerencsésebb lenne az alacsonyabb színhőmérsékletű, borostyánsárga fényt kibocsátó világítótestek fölszerelése.
Azokon a területeken, ahol a madarak huzamosabb ideig tartózkodhatnak (költés, telelés), az éjszakai többletfény megzavarja a bioritmusukat, a nappali aktivitásuk kitolódik éjszakára is, énekelnek, táplálkoznak. Közvetett hatásokat is ismerünk: az út menti lámpafénynél összegyűlő (tehát a fényszennyezés hatásával érintett) rovarokat zsákmányoló, alkonyatkor is aktív madarak autógázolás áldozataivá válhatnak. Vonulási időben az elsősorban éjszaka vonuló fajokra jelent nagy veszélyt a fényszennyezés. Sok faj alapvetően a csillagos égbolt alapján tájékozódik. A fényszennyezés megzavarja a tájékozódásukat, eltévednek, és a vonulást megszakítva, számukra kedvezőtlen élőhelyen szállnak le. Az ily módon kényszerített leszállás energiavesztéssel jár, amely döntő lehet az adott egyed túlélése, vonulási sikere szempontjából. Gyakori veszély az éjszakai ütközés a kivilágított objektumokkal. Ezek lehetnek hidak pillérei, kommunikációs tornyok, díszkivilágított épületek.