A kiválasztásnál elsősorban fogyatkozásukat, valamint látványosságukat vettük figyelembe, ugyanis mindhárom faj igen tetszetős akár mintázatukban, akár színeikben. Mindemellett az egykor közönségesnek számító első két lepke az utóbbi időben erős csökkenést mutat. A 2023-as évi programok tematikájában a szavazás győztese kerül a középpontba.

Szavazz a 2023-as Év lepkéjére!

A három jelölt:

Fecskefarkú pillangó (Papilio machaon)

Pillangó vagy lepke? Elsőre talán meglepő kérdés, hiszen sokan azt hiszik, a két szó ugyanazt jelenti. Jelen esetben a válasz rá az, hogy is-is. A pillangók (Papilionidae) egy rendszertani család a lepkék rendjén (Lepidoptera) belül, ahová a fecskefarkú lepke vagy más néven fecskefarkú pillangó is tartozik. Tehát nem minden lepke pillangó, de minden pillangó lepke. Hazánkban négy pillangó faj él, közülük az egyik legelterjedtebb a fecskefarkú lepke, a hozzá igen hasonló kardfarkú pillangó (Iphiclides podalirius) után. Országszerte elterjedt, bár a hegy- és dombvidékeken gyakoribb, azonban az utóbbi évek kései fagyos napjai és az intenzív vegyszerhasználat miatt bizonyos területeken igencsak megfogyatkozott.

Frissen kelt fecskefarkú pillangó. Fotó: Gór Ádám

Három nemzedéke áprilistól – melegebb években már márciustól – repül egészen szeptemberig. Jellegzetes mintázata, faroknyúlványai és a tövükben lévő szemre emlékeztető foltjai miatt összetéveszthetetlen más lepkével. A tavaszi példányok között gyakoribbak az egészen kénsárga alapszínűek.

Tavaszi, kénsárga alapszínű fecskefarkú pillangó. Fotó: Gór Ádám

Ennek a lepkének jellegzetes „párkereső” stratégiája az úgynevezett dombtetőzés: a hímek magasabb fák tetején, kopár hegycsúcsokon, dombtetőkön, kilátók környékén területet tartanak fent maguknak, amely körül folyamatosan őrjáratoznak. Ha egy hím megsérti a másik területét, vad légi csatába kezdenek, viszont az arra tévedő nőstényeket erőteljes udvarlással lecsalogatják a földre, majd a fűben védett, napfényes helyen párosodnak.

Légicsata után borús időben pihenő fecskefarkú pillangók. Fotó: Gór Ádám

A hernyó szintén nagyon jellegzetes. A fiatal hernyó madárürülékre emlékeztet, az utolsó vedlés után pedig alapszíne élénkzöldre, halványzöldre vagy sárgászöldre vált, fekete harántsávok és sárga, narancssárga vagy piros pontok díszítik a ragadozóknak jelezve rossz ízét, mérgezőségét. Elsősorban ernyősvirágzatú növényeken táplálkozik, de a nagyezerjófű leveleit sem veti meg. Az előbbi tápnövényei miatt kertjeinkben is gyakran összefuthatunk vele kapron, köményen vagy a sárgarépa levelein. Számottevő kárt nem tud okozni, így ne sajnáljuk tőle azt a kevés növényt, hagyjuk a helyén kifejlődni. Érdekessége, hogy megriasztása esetén a feje mögül egy narancssárga szarvacska alakú szervet (osmeterium) ölt ki, amiből édeskés szagot áraszt támadói elriasztása érdekében. A telet báb állapotban vészeli át. A báb lehet élénkzöld, sárgászöld vagy feketésbarna.

Bal felül: fiatal hernyó. Fotó: Balogh Diána. Jobb felül: bábozódás előtti hernyó.

Fotó: Gór Ádám. Bal alul: ritkán több példány is előfordul egy-egy növényen.

Fotó: Balogh Diána. Jobb alul: két színváltozata a bábnak. Fotó: Gór Ádám

A riasztás céljából kiöltött narancssárga szarvacska

alakú szerv (osmeterium). Fotó: Gór Ádám

Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft és a Vörös Könyvben szereplő faj. Mivel erősen fogyatkozó számot mutat ez a lepke és kertjeinkben mind hernyó, mind imágó alakban előfordul, így fokozott figyelemmel legyünk rájuk, ezért például ne használjunk vegyszereket a kertben.

A fecskefarkú pillangó közösségi megfigyelései 10x10 km-es UTM hálón

2000 és 2022 között. Forrás: Lepketérkép, izeltlabuak.hu

Nagy éjjeli pávaszem (Saturnia pyri)

Sokan ördöglepke néven ismerik, hiszen nagy termete és valóságosnak tűnő szemfoltjai elsőre ijesztővé tehetik. Ám aggodalomra semmi ok, lepke lévén semmiféle módon nem tud bántani minket. Európa és egyben hazánk legnagyobb őshonos lepkéje, a nőstények szárnyfesztávolsága elérheti a 15 centimétert is. Teste igen vaskos, jól repülő faj, nagy távolságokat is képes berepülni, éjszaka aktív. Azt gondolhatnánk, hogy ekkora testhez jó sokat kell táplálkozni, azonban ez nem ilyen egyszerű. Az imágó szájszerve, a pödörnyelv csökevényes, táplálkozásra alkalmatlan, tehát hernyó korában kell számottevő táplálékra szert tennie.

Hím nagy éjjeli pávaszem. Fotó: Pribéli Levente

Minden szárnyán egy-egy szemfolt látható, ez a bélyeg igen jellegzetessé teszi számunkra, azonban támadóival szemben riasztó jelleggel hatnak. Ezt tovább tetézi azzal, hogy megriadása esetén szárnyait lassan le-föl mozgatja, így szemfoltjai még valóságosabbnak hatnak. Országszerte sokfelé előfordul gyümölcsösök, jó állapotú erdők közelében, ahol a főként különféle gyümölcsfákat felölelő tápnövényei nagyobb számban nőnek. Az utóbbi pár évtizedben számuk drasztikusan lecsökkent. Az eleinte előnyére váló gyümölcsösök telepítése hamar a visszájára fordult az intenzív vegyszerhasználat következtében.

Hím (felül) és nőstény (alul) nagy éjjeli pávaszem. A nőstény csápjai kevésbé fésűsek.

Fotó: Gór Ádám

Április végétől június elejéig repül, ritka alkalmakkor tömegesen is megjelenhet fényforrások körül. A nőstény feromonja rendkívül erős, több kilométeres távolságból is képes bevonzani a fésűscsápú hímeket, éppen ezért kikelés után nem is bajlódik repüléssel, hanem addig várakozik, amíg egy hím fel nem bukkan párzás céljából. Ezután indul útnak, hogy petéit kisebb csoportokban lerakja. A kikelő hernyó még csak nem is emlékeztet a kifejlett hernyóra, hiszen alapszíne fekete és jellegzetes szemölcsei narancssárgák. Számos vedlés után alapszíne élénkzöldre változik, szemölcsei kékek lesznek, ezekből sok rövid és néhány, bunkós végű, hosszú serte áll ki. Bábozódás előtt barnássá válik, majd sok mászkálás után valamilyen függőleges felületen, általában fatörzsön, közel a talajhoz vastag kokont sző, amelyben később bebábozódik. Ilyen formában telel, azonban érdekessége, hogy nemcsak egy telet vészelhet így át, hanem vannak esetek, amikor több éven át sem kel ki.

Bal felül: fiatal hernyók. Fotó: Kárpáti Marcell. Jobb: a kifejlett hernyó (zöld) és a

bábozódás előtti állapot (barna). Fotó: Gór Ádám.Bal alul: a vastag kokon

 a bábbal a belsejében. Fotó: Kárpáti Marcell

Védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Az utóbbi idők ritkulása miatt sok helyről eltűnt, a természetesebb állapotú élőhelyekre szorult vissza, ezért ha kertünkben valamely gyümölcsfán megtaláljuk a hernyóját, akkor becsüljük meg, hogy egy ilyen különleges szépséget láthatunk, ha pedig az imágót látjuk számára veszélyes helyen, helyezzük biztonságba.

A nagy éjjeli pávaszem közösségi megfigyelései 10x10 km-es UTM hálón 2000 és 2022 között.

Forrás: Lepketérkép, izeltlabuak.hu.

 

Fehérgyűrűs csüngőlepke (Zygaena carniolica)

Szóval csüng? Szokták kérdezni. Igen, az egyszerű válasz, hogy igen. A csüngőlepkék egy jellegzetes csoportja a lepkéknek, a Microlepidoptera, azaz nyers fordításban a „molyok” csoportjába sorolhatók. A legtöbb faj feltűnő mintázattal bír, általában valamiféle sötét szín és a piros vagy fehér dominál rajtuk. Csápjuk testükhöz képest nagy, a vége felé erősen megvastagodik, valamint pihenés közben kissé visszahajlik.

Táplálkozó fehérgyűrűs csüngőlepke. Fotó: Pribéli Levente

Választott fajunk, a fehérgyűrűs csüngőlepke talán az egyik legdekoratívabb hazai csüngőlepke. Szárnyainak alapszíne kéken-zölden irizáló szürkés, foltjai pirosak és azokat fehér gyűrűk veszik körül. Magyarországon főként hegy- és dombvidékeken fordul elő, de szórványosan síkvidékeken is felbukkanhat. Élőhelyei napos, nyílt gyepek, ahol tömegesen rajzik. Nappal aktív, általában többedmagával szívogat virágokon, ahol valóban úgy néz ki, mintha csüngne, innen kapta nevét. Viszonylag rövid ideig látható, mert csak júliusban és augusztusban találkozhatunk vele.

Pihenő fehérgyűrűs csüngőlepkék. Fotó: Gór Ádám

Rendkívül lassú állat, ha megijed, akkor vagy halottnak tetteti magát és a földre pottyan vagy lomhán továbbrepül. Viselkedése érthető, hiszen aggodalomra semmi oka. Élénk színezete mérgezőségére hívja fel támadói figyelmét, de ha még ez sem lenne elég, akkor egy kellemetlen ízű, sárga nedvet bocsát ki érintésre.

Tipikus csüngőlepke pihenő pozíció. Fotó: Gór Ádám

A csüngőlepkék hernyója jellegzetes, ennek a fajnak is hasonlít a többi hazai csüngőlepkéére. Teste kissé lapított, színe zöldessárga vagy sárga és szelvényenként néhány fekete folt díszíti. Egész testét rövid, fehér serték borítják. Fekete feje nagyon apró, a fej mögötti szelvény húsos megnagyobbodása takarja. Érdekessége, hogy az imágóhoz hasonlóan érintésre egy sárgás, kellemetlen ízű folyadékot bocsát ki. Hernyóként vészeli át a telet, majd általában növényi szárakon sűrű szövésű kokont készít, amiben később bebábozódik. Tápnövényei különféle pillangósvirágúak, legfőképpen a szarvaskerep, ezért a túlzott műtrágyázás élőhelyei közelében komoly veszélyt jelent tápnövényeire, így magára a lepkére is.

Pihenő fehérgyűrűs csüngőlepke. Fotó: Nestor Tamás

Habár nem védett, a nyitott, napos, meleg gyepekhez kötődik, így ezek feldarabolódásával, csökkenésével élettere is szűkül. Ha ilyen gyepekben kirándulunk, akkor járjunk nyitott szemmel, hiszen rajzása idején a többi rokon fajjal együtt nagy tömegben figyelhetjük meg őket, amint táplálkoznak vagy éppenséggel kórókon pihennek.

A fehérgyűrűs csüngőlepke közösségi megfigyelései 10x10 km-es UTM hálón

2000 és 2022 között. Forrás: Lepketérkép, izeltlabuak.hu.

Amennyiben bármilyen lepkét találtok kirándulásaitok során vagy akár a kertben, a következő oldalakra tudjátok feltölteni dátum, helyszín és egy fotó megadásával, ahol a szakemberek pár napon belül meghatározzák: https://lepketerkep.termeszet.org/, https://www.izeltlabuak.hu/. Megfigyeléseitekkel hozzájárultok a hazai lepkék megismeréséhez és védelméhez.