Vízóraaknába esett békák mentése

A településeken is általánosan előforduló zöld és barna varangy, valamint a barna ásóbéka, helyenként a bajszos- vagy barnabékák (erdei, mocsári és gyepi béka), de akár még a vizektől elkalandozó zöldbékák és unkák is, a vízóraaknákba pottyanva, pincékbe tévedve végleg csapdába kerülhetnek és lassan eléhezve akár évekig, a halálukig sínylődhetnek.



Ezért jelent óriási segítséget az állatoknak, és járul hozzá a települések biológia sokféleségének védelméhez, ha március második felétől augusztus végéig néhány alkalommal, vagy kora tavasszal legalább egyszer ellenőrizzük a vízóraaknákat, és kimentjük onnan a bajba jutott békákat. Ilyen ellenőrzésekre és mentésekre kiválóan alkalmasak a sok helyen havonkénti vízóra-leolvasások, amikor amúgy is fel kell nyitni az aknák tetejét.

 

Mi az a békamentés?

A kétéltűek közé tartozó békáknak – még az életük jelentős részét a szárazföldön töltő fajoknak is – vízre van szüksége a szaporodáshoz, a peterakáshoz és az ebihalak akár két hónapot is meghaladó fejlődéséhez.

Tél végén, tavasz elején a téli álomból felébredő békák tömegesen indulnak meg a tavak, csatornák, nagyobb vízállások felé, miközben az úthálózaton ezres nagyságrendben esnek áldozatául a gépjárműforgalomnak.