Megjelenés

Szajkó termetű, 30-36 cm-es madár, szárnyfesztávja a fél métert is elérheti. Az öreg madarak homloka, a fejtető és a tarkó piros (a hímeknél piros van a mindkét ivarnál fekete bajuszsávban is), a szem környéke az orrnyílások felé kinyúlóan fekete. Felsőteste zöld, repülés közben különösen feltűnő farkcsíkja sárgászöld (utóbbi felelős a téli sárgarigónak vélt madármegfigyelésekért). A test alsó része világos szürkészöld, a lágyék és az alsó farkfedők harántmintázottak. A farok tollai szürkésbarnák, világos keresztsávozással. A fiatalok fakóbb színezetűek, a pofa, a torok és az alsótest sűrű feketésbarna mintázatú. Hangja a jellegzetes, egész évben, különösen repülés közben hallatott „klü-klü-klü”.

...  öreg tojó ...

... és fiatal példánya (fotók: Orbán Zoltán)

Elterjedés

A faj fő elterjedési területe Európa lomboserdő-övezete. Norvégia és Svédország középső régióiban hatol fel legészakabbra. Hiányzik a Földközi-tenger szigeteiről és Írországból, miközben legnyugatibb állománya az Egyesült Királyság erdős területeit teljesen belakta. Az Ibériai-félszigeten nem fordul elő, ott egy rokon faja, az ibériai zöld küllő él. Legkeletibb állományai Észak-Iránban, a legdélebbiek pedig szintén Irán közép-keleti vidékein élnek.  

A zöld küllő világállományának nagy része Európában él

(forrás:BidLife DataZone)

Táplálkozás

A harkályok klasszikus rovarlárva tápláléka mellett a zöld küllő esetében a legjelentősebb a hangyafogyasztás (kifejlett rovarok, lárvák és bábok is), amiket a talajon, illetve a több mint tíz centiméter hosszban kiölthető nyelvével mélyen a járatokba hatolva szedeget össze. A fakopáncsok fekete-fehér mintázatától eltérő, alapvetően zöld színezete is fűben keresgélő madarak álcázását segíti. Ősszel csonthéjas terméseket, például a mogyorót is fogyaszt, de bogyókat, gyümölcsöket is csipegethet.