Európában négy keselyűfaj költ: a fakó keselyű, a barátkeselyű, a szakállas saskeselyű és a dögkeselyű. A barátkeselyű fán, a többi három faj sziklákon fészkel. A madárcsoport magyarországi történetét ez a körülmény alapvetően határozza meg – a történelmi időkben költöttek középhegységeink sziklafalain (a fakó keselyű egészen a XIX. század végéig), a barátkeselyű pedig akár a sík vidéki területeken is, illetve a fakó, a dög- és a saskeselyű a XX. század első feléig a Kárpátokban. A honfoglalást követő majd' ezer év jelentős legelőállat-állománya pedig minden bizonnyal fontos táplálkozóterületté tette a keselyűk számára a Kunság és az Alföld pusztáit.

A keselyűk egykor volt aranykora azonban már régen, több mint kétszáz éve véget ért Magyarországon, ezt követően ezek a hatalmas madarak nemhogy nem fészkeltek, de kóborlóként is ritka vagy rendkívül ritkán kerületek csak szem elé hazánkban. Ebben nem kis részben annak is szerepe volt, hogy a madárcsoport képviselői egész kontinensünkön megfogyatkoztak. A legnagyobb állomány tőlünk távol, Spanyolországban, illetve Bulgáriában és Görögországban élt, de számuk ott is jelentősen csökkent múlt század második felében.

Ezt követően az összehangolt védelemnek köszönhetően nem csak a nyugati- és keleti-mediterráneumban, de Horvátországban, majd Szerbiában (Uvac-kanyon természetvédelmi terület) is megerősödött a fakókeselyű-állomány, így az elmúlt években jelentősen nőtt a faj hazai megfigyeléseinek száma (regisztrációt követően az adatok lekérdezhetőek a birding.hu honlapon). Egy éve, 2015. szeptember 24-én például 19 (!) fakó keselyűt láttak a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén, Pély közelében!

A barátkeselyű és az egykor valószínűleg leggyakoribb, de a védelem ellenére továbbra is fogyatkozó állományú dögkeselyű-megfigyelések száma ugyanakkor továbbra is alacsony maradt.

A legspecializáltabb dögevőnek, az elsősorban csontokat és csontvelőt fogyasztó (ezeket magasról a sziklára dobva töri fogyasztható méretű darabokra) szakállas saskeselyűnek pedig egyáltalán nem volt magyarországi előfordulási adata a múlt hétig.

Fakó keselyűk a kéményen

Múlt héten, október 3-án, hétfőn, a kora délutáni órákban bejelentés érkezett az MME-hez, hogy Budapest XXII. kerületében, a budatétényi Rózsakert lakótelep fűtőművének kéményén két fiatal fakó keselyű üldögél. Az első megfigyelést két helyi lakos, Császár Mariann és Kacsó Huba tette. A faj felismerését segítette, hogy a megelőző időszakban a Fővárosi Állat- és Növénykertben jártak, ahol jó alaposan megfigyelték az ottani fakó keselyűket. Első telefonjukkal is az állatkertet keresték, mert azt hitték, hogy a madarak onnan szöktek meg. Amikor nemleges választ kaptak, némi kitérővel eljutottak az MME parlagisas-védelmi koordinátorához, dr. Horváth Mártonhoz. Ő értesítette a közeli Herman Ottó Intézet kér madártani szakértőjét, dr. Jánossy László és Prommer Mátyást, akik percek alatt a helyszínre érkeztek, és megerősítették a megfigyelést - a város újkori történetében először került távcsővégre a fővárosban a faj (ezzel 269-re növelve Budapest madárfaj listáját).

Ezt követően alaposan felgyorsultak az események. A hazai madármegfigyelők honlapján, a www.birding.hu-n, az MME Facebook- oldalán és telefonon keresztül villámgyorsan terjedt a hír, így a madarászok országszerte megindultak az ominózus kéményekhez.