A kakukkok nagy-britanniai jeladózása

A költésparazita (tojásait más madárfajokkal kiköltető) kakukk európai állományának vonulásáról alig rendelkeztek információval a kutatók, egyszerűen nem volt elegendő gyűrűs madár visszafogás az elmúlt több mint száz évben. Ezen változtatott a British Trust for Ornithology (BTO) programja, melynek keretében 69 kakukkot, egyetlen mentett tojó kivételével (egy hónap múlva erről is levették a jeladót) a nagyobb és a fiataloknál erősebb öreg hímeket jelöltek meg alig 5 grammos nyomkövető eszközzel 2011 óta. Ezek közült 7 jelenleg is aktív, de a szervezet honlapján az összes madár mozgása visszakereshető és elemezhető.

A BTO-vizsgálat elindításának hátterében az angliai kakukkállomány gyors és drasztikus megfogyatkozása állt (az 1990-es évek közepe óta a csökkenés meghaladja az 50%-ot). Hosszú távú (a Szaharától délre) vonuló fajként joggal merült fel annak lehetősége, hogy a hónapokig tartó repülés, majd a telelés is kihat az egyedek kondíciójára, ami pedig a hazatérési esélyt és a költési sikert is befolyásolhatja. És itt jött a probléma – az, hogy a szakemberek gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tudtak a kakukkok vonulásáról.

A természetvédelmi vonatkozások mellett a faj vonulási stratégiája azért is különösen érdekfeszítő kérdés, mert egy olyan madárról van szó, amit költésparazitaként a többi madárfajnál jóval kevésbé korlátoz a költési időszak. A tojó kakukkok a szaporodási időszak elején és közepén, áprilistól júniusig, az énekesmadarak első és másodköltése során, két sorozatban 8-10 tojást csempésznek a magyarországi mintegy 30, hatalmas elterjedési területükön több mint 100 (!) gazdamadárfaj fészkébe. Ezt követően a kakukkok „szabadok”, hiszen a tojások melengetése, majd a fiókák etetése nem az ő gondjuk. Nem véletlen, hogy egyes hímek már június 4-én megkezdik az „őszi” vonulást, és július közepére megérkeznek a Szahara déli, Száhel-övezetébe, ahonnan jóval kényelmesebb tempóban, október-november során érik el a Közép-afrikai erdőségeket.

A 2011-2017 között Angliában megjelölt 69 kakukk elképesztő mennyiségű új

információt szolgáltatott a faj vonulási viselkedésének elemzéséhez

(forrás: www.bto.org).

Tavasszal az angol jeladós kakukkok a klasszikus, Afrika és Európa nyugati területeit érintő útvonalon érkeznek vissza a Brit-szigetekre, így meg sem közelítik Magyarországot

"Larry" története

„Larry” június 20-án kelt útra élőhelyéről, Északkelet-Angliából és július 18-án érkezett meg Dél-Olaszországba, a „csizma” talprészéhez. Valószínűleg az ekkor Európa középső régióját sújtó, emlékezetes kánikula hatására a madár tíz nap itt tartózkodást követően, július 29-én északi irányba fordult. Másnap, július 30-ára, 1200 km-t repülve Közép-Lengyelországba ért, közben a Barcs-Győr vonalon Magyarországon is átrepült.

A következő több mint két hetet Lengyelországban töltötte, ahonnan augusztus 18-án indult vissza, délnek, hogy másnap, augusztus 18-án, 600 km megtétele után Horvátországba érjen. Eközben ismét átrepült hazánkon, most a Mogyorósbánya-Bátaszék vonalon. Horvátországból, mindössze két pihenőnapot követően, egyetlen repüléssel 1600 km-t tett meg a Szahara belsejéig.

Az adatok alapján hat napot töltött itt, a „semmi közepén”, csak ezt követően, augusztus 29-én indult tovább, jelenleg pedig Csád középső régiójában, a sivatag déli peremén jár.   

"Larry" három vonulási útvonala 2015-2017.08.31 között - 5 térkép,

katt a képre (forrás: www.bto.org).

"David" is

A BTO honlapjának adatai alapján egy másik kakukk, a szintén kifejlett hímként jelölt „David” is átrepült hazánkon őszi vonulása során. 2012. június 27-én Szlovákiából érkezve szinte pontosan ugyan azon az útvonalon repült, mint „Larry” idén, a második áthaladásakor. A következő években „David” jóval délebbi útvonalakon haladt, így messze elkerülte a Kárpát-medencét, majd adója 2016 november 20-án, miközben a madár a Kongói Demokratikus Köztársaságban tartózkodott, meghibásodott, végleg elhallgatott.

"David" öt vonulási útvonala 2012-2016 között - 3 térkép, katt a képre

(forrás: www.bto.org).

 

Amint azt a brit kollégák is írták, miközben a kakukkok vonulási viselkedésükről szinte semmit nem tudtunk, addig sajátos szaporodási stratégiájuk rendkívül jól kutatott, sok ismerettel rendelkezünk erről. A vizsgálatok olyan elképesztő eredményeket hoztak már eddig is, melyeket érdemes legalább nagy vonalakban áttekinteni.

A költésparazitizmus

Azt jelenti, hogy egyes madárfajok nem maguk nevelik fel a fiókáikat, hanem tojásaikat más gazdamadárfajok fészkeibe csempészik. Az egyik legismertebb ilyen madár a hazánkban is gyakori kakukk, mely hatalmas elterjedési területen, Északnyugat-Afrikától Európán át Kelet-Ázsiáig fészkel.

Ugyanakkor messze nem a "mi" kakukkunk az egyetlen költésparazita faj – egyes becslések szerint a világ madarainak mintegy 1%-a, vélhetően legalább 100-120 faj tartozik ebbe a viselkedési csoportba:

Kakukkok:

• a világ kakukkfajainak kb. 40%-a (135-147 fajból / az Óvilágban 56, az Újvilágban pedig 3 faj) költésparazita;
• a rokonság többsége saját fészket épít (ezek lehetnek a talajon és a fák, bokrok magasában), melyben maga költi ki a tojásait, és neveli fel a fiókáit; sőt, van olyan fajuk, melynek tojói közösségi, közösen épített fészekbe rakják le a tojásaikat és közösen költi ki azokat.

Vidapintyek:

• Afrikában élnek;
• magevők;
• szigorúan egy-egy gazdamadárfajra specializálódtak.

Mézkalauzmadarak: 

• Afrika és Ázsia indo-maláj térsége;
• 17 faj;
• esetükben a fészekparazitizmus feltételezett oka az egyik (nem igazolt) hipotézis szerint az, hogy táplálékspecialistaként az alacsony energiatartalmú méhviasz nem alkalmas a fiókanevelésre.

Gulyajárók:

• a csirögefélék közé tartozó újvilági madárcsoport;
• 5 fajuk van;
• több mint 100 énekesmadárfaj fészkét parazitálják.

Récefélék:

• egy faj, a Dél-Amerikában honos kakukkréce.