Miről is van szó?

Az énekesmadarak többsége mellett a baglyok fiókáira is jellemző, hogy a teljes felnövekedés, gyakran még a tökéletes röpképesség előtt elhagyják a fészket, és a környék fáinak, bokrainak ágai között szétmászva rejtőznek el. A fészket elhagyó fiatalok többnyire tehát még nem érettek az önálló életre, ezért szülői gondoskodásra van szükségük.

Az adott faj méretétől függően ez az utógondozás néhány naptól néhány héten át akár több hónapig is eltarthat. Az öreg madarak azonban ekkor sem csak "etetőgépek", a fészekelhagyást követően a túléléshez alapvetően fontos ismeretek és viselkedési elemek átadása, elsajátíttatása történik meg.

A fiókakorról, az ilyenkor megtalált és többnyire mentésre nem szoruló fiókák ügyéről itt olvashat részletesen >>.

A füleskuvik

Éjszakai életmódjuk miatt a baglyok a legnehezebben megfigyelhető madarak közé tartoznak. Ezért a madarászokon kívül kevesen tudják, hogy legalább négy fészkelő bagolyfajjal: az erdei fülesbagollyal, a macskabagollyal, a kuvikkal és a gyöngybagollyal élünk együtt akár a nagyvárosokban is.

Az elmúlt néhány évtizedben elképesztő méreteket öltött egy ötödik településfoglaló bagoly, a füleskuvik láthatatlan inváziója. Ez a fekete rigónál is kurtább, elképesztő kéregmintázatú, egyedüli vonuló kis baglyunk az 1980-as években az egyik legritkább fészkelő madarunk volt, elsősorban a Szekszárd körüli dombvidéken és a Tihanyi-félszigeten találkozhattak velük a szakemberek.

Létszámuk azóta ugrásszerűen nőtt, ma már az ország egész területén előfordul, helyenként kimondottan gyakori, és meghódította a lakott területeket, egyes helyeken még a lakótelepi parkokat, illetve a fővárost is.