2015.06.14

Miért jobb, ha a szülők nevelik a fiókákat?

A legtöbb énekesmadár június második felében másodköltésbe kezd. Ennek fiókái hamarosan megjelennek a kertekben, parkokban, utcákon, így ismét időszerű beszélni a fiókamentés kérdéséről – most egy kevéssé közismert szempontból.



Első olvasatra a címben feltett kérdés, a – Miért jobb, ha a szülők nevelik a fiókákat? furcsának tűnhet, hiszen azzal valószínűleg szinte mindenki tisztában van, hogy a tojásból kikelő, és fészekben maradó fiókákat a szülőpár eteti. Az azonban már kevésbé köztudott, hogy mi történik a fiatalokkal a fészek elhagyása után. Ez pedig azért fontos, mert az ekkor történtek jelentős érvet jelentenek az elárvultnak tűnő, valójában szülői utógondozás alatt álló fiókák teljesen felesleges összeszedésével, "megmentésével" szemben.

 

A véletlen kiesés ritka

Nem gyakori, hogy egy fióka magától essen ki a fészekből. Ez többnyire erős szélben lengedező, esőtől terhelt ágakkal megdőlő fészkeknél fordul elő. Nem véletlen, hogy a legtöbb, valóban mentésre szoruló fiókát erős frontbetörést követően (ilyet tapasztalhattunk idén májusban is) találják meg. A kiesések, kilökések hátterében több egyéb ok is állhat:

  • a szülőpár egyik tagjának elhullása, ilyenkor a magányos madár kevesebb fiókát (vagy egyet sem) tud etetni, a többi a fészekben pusztul éhen vagy ezt megelőzendő a madár maga szabadul meg a leggyengébbektől (az olyan nagyobb testű fajok, mint a fehér gólya, ilyenkor gyakran meg is eszik a fiókákat, hogy legalább ezzel a táplálékbevitellel ellensúlyozzák a veszteséget);
  • pár nélkül maradt magányos hím támadása (ez különösen a fehér gólyáknál látványos, gyakori);
  • táplálékhiány vagy rossz minőségű, például növényvédő szerekkel mérgezett táplálék okozta legyengülés, megbetegedés, elhullás;
  • szélsőséges időjárás, hőguta vagy kihűlés miatt bekövetkező legyengülés, elhullás;
  • fiatal, először költő szülőpár/egyik szülőmadár tapasztalatlansága okozta legyengülés, elhullás;
  • fiókák születési, fejlődési rendellenessége, amit a szülők számára a megszokottól eltérő viselkedés jelez;
  • a szülőpár vagy az egyik szülő rossz genetikai háttere, ami öröklött betegséget, elhullást okoz a fiókáknál;
  • ragadozók (hangyák, pelék, nyest, erdei sikló stb.) támadása.

 

A fészeklakók korai fészekelhagyása

A többségében fészeklakó madárfajok fiókái a kikelés után hetekig, a nagyobb testű fajok hónapokig gyámoltalanok. Szülői védelem, melengetés vagy árnyékolás, etetés és itatás nélkül órák, napok alatt elpusztulnak. Ezeknek a madaraknak a fiataljai azonban meglehetősen gyakran a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környéken szétszóródva hívják magukhoz az etető szülőket. Így csökkentik annak az esélyét, hogy egy ragadozó a teljes fészekaljat zsákmányul ejtse. Leggyakrabban ezekkel az önállósodási fejlődési szakaszban levő fiókákkal találkozhatunk. Ezek a madarak:

  • nem csupaszok vagy fehér pehelytollasak, tollazatuk inkább a felnőttekéhez hasonlít;
  • a szárny- és faroktollak többnyire legalább 50%-os fejlettségűek vagy majdnem teljesen kifejlettek;
  • stabilan állnak, jól futnak és hosszabb-rövidebb távot akár repülni is képesek;
  • gyakran hangosan csipognak.

Ha ezeket a fészket maguktól elhagyó fiókákat megpróbáljuk visszatuszkolni a fészekbe, nem maradnak ott, újra kiugrálnak, mert életüknek az a szakasza végleg és visszavonhatatlanul lezárult.

 

Mi történik a fészekelhagyást követően?

A fiókák fészekelhagyása után a szülői feladatok nem csökkennek. Éppen ellenkezőleg, a területen szétszóródott, még nem teljesen kifejlődött fiatalok megvédése és önálló életre felkészítése kapcsán növekednek. Ennek oka, hogy ilyenkor már nem csak etetni, illetve őrizni kell őket, de megkezdődik a túlélési gyorstalpaló is.

Bármennyire segítik is az ösztönök a néhány hete megszületett fiatalokat, a szülők követése, a fajtársak és más fajok megfigyelése és utánzása, az itatók, a jó táplálkozóhelyek megtanulása jelentősen növeli a fiókák túlélésének esélyét. Erre szükségük is van, mivel az ivarérettség elérése előtti fiókahalál gyakran eléri vagy akár meg is haladhatja a 80%-ot.

Az alábbi felvételek (lejátszáskor a minőségét érdemes HD-ra állítani) némi betekintést adnak ebbe a tanulási folyamatba, amire a fiókáknak nincs sok ideje, mert a szülők az első költést követően általában újabb fészekalj felnevelésébe kezdenek, a másodköltés után pedig kezdődik a vedlés vagy a vonulásra felkészülés, ami közben már nincs idő és energia a fiókák további utógondozására.

A kirepülési időszak az év legmelegebb heteire esik, ilyenkor tudnak a madarak napfürdőzni, ami egyben jó tanulási alkalmat is jelent. A lenti videón látható, hogy a két szülő néhány percre megszakítja a fiókák etetését, hogy kihasználja a perzselő hőség kínálta lehetőséget. Az eleségért kuncsorgó fióka először láthatóan megdöbben a furcsa mozdulatoktól, majd szinte azonnal megpróbálja leutánozni azokat.