MIT TEGYÜNK KI?

 

Száraz fűszálak

Az ápolt, golfgyep-rövidségűre nyírt füvű kertekben, parkokban, köztereken sok helyen már a hosszú, száraz tavalyi fűszálak összegyűjtése is nagy munka. Pedig az énekesmadárfajok többségénél a száraz fűszálak teszik ki a fészek anyagának 70–90%-át.

Ezt a fészekanyagot kerítések tövétől, árokpartokról, beépítetlen telkekről lehet gyűjteni. Világos színe és nem ritkán térdig érő magassága messziről észrevehetővé teszi, és éppen a magassága miatt többnyire száraz is.

Gyűjtött tavalyi száraz fű fészekanyag kihelyezés előtt (Fotó: Orbán Zoltán).

A zárt odúkban költő fajok csak száraz fészekanyagot építenek be. Ezért ha a gyűjtött fű fészekanyag nedves, ami tavasszal nem ritka, tepsibe téve, 50–60 Cº-on perecek alatt kiszáríthatjuk a sütőben.

Fű fészekanyag szárítása kihelyezés előtt. 3 fotó – katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Kutyaszőr, haj

Különösen nagy a hiány szőrből, ami számos faj fészekcsészéjének belső bélését adja. A madarak ezt még a közelmúltban is meg tudták szerezni a háztáji tartású szarvasmarháknak, lovaknak, szamaraknak, kecskéknek és birkáknak köszönhetően. Egyes fajok (pl.: cinegék, csóka) nem ritkán az állatok hátára szállva tépkedték ki a téli szőr maradványait. Napjainkban a legfontosabb lakott területi szőrforrást a házi kedvenc kutyák jelentik – amennyiben a gazdik ezt nem a kukába dobják.

A kutyusok bundájának kikefélése után visszamaradó szőrt érdemes a téli hónapok

folyamán zacskóba összegyűjteni, hogy tavasszal legyen mit kihelyezni

(Fotó: Orbán Zoltán).

További fészeképítőanyag-bázist jelenthet az emberi haj, amit a fodrászok – talán némi meglepődést követően – szívesen átadnak nekünk. Fontos, hogy az arasznyinál hosszabb hajat vágjuk ilyen méretűre, mert veszélyes lehet a madarakara (erről a cikk végén olvashat)!

Madártoll

A puha és jól szigetelő toll sok kis és közepes testű madárfaj fészkének építőanyaga. Meglepő módon nem ez a legnehezebben hozzáférhető fészekanyag a lakott területeken. A téli etetőkre járó balkáni gerlék után – melyek gyakori zsákmányállatai a szintén etetőlátogató héjáknak és karvalyoknak – sok toll marad tépésben, amit a környék madarak könnyen össze tudnak szedni. Ezekből a tépésekből mi is gyűjthetünk, hogy otthon tollat is ki tudjunk helyezni.

Az ilyen balkánigerle-tépések természetes tollgyűjtőhelyeket jelentenek a

madaraknak. A ragadozómadarak nélkülözhetetlen elemei az

egészséges élőhelyeknek. Amint azt ez a példa is jelzi,

jelenlétük még a zsákmányállatfajokat is segíti

  (Fotó: Orbán Zoltán).

Vékony gallyak, ágak

A lakott területek gyakran a bokrok alatt és között is gondozott gyepei nem csak fű fészekanyag tekintetében szegényednek el, de nagy területeken nehezítik meg a fészkek alapját jelentő gallyacskák összegyűjtését. Ezt úgy kerülhetjük el, ha a bokrok tövénél nem gereblyézzük el a hullott leveleket, ágakat, illetve a talajon kialakított fészekanyag-depókba (erről később lesz szó) a száraz fű és a madártoll mellett vékony, 10–15 cm hosszú gallyacskákat is teszünk.

Azok a szerencsések, akiknek a közelében fehér gólya fészkel, március-április folyamán érdemes a kert, az udvar nyílt részére mutató- és hüvelykujj vastagságú, 60–80 cm hosszú ágakat is kihelyezni, mert ezt a gólyák előszeretettel gyűjtik össze és hordják az új, és a minden évben tatarozott fészkekhez is.

Fészekanyaggal repülő fehér gólya (Fotó: Orbán Zoltán).

HOVA ÉS HOGYAN?

Mesterséges odúkra

Fák, bokrok esetében nem tudjuk megmondani, hogy hol épül fészek, a mesterséges odúknál viszont pontosan tudjuk, hol van szükség a fészekanyagra. Az odúk függesztődrótjára, tetejére vagy ülőrúdjára (lásd a cikk kezdőképét) kihelyezett a fészekanyag ráadásul az eszközök elfoglalásának valószínűségét is növelik.

Száraz fű és kutyaszőr fészekanyagcsokor veréblakótelep-odúra  kihelyezve

(Fotó: Orbán Zoltán).

Ágakra

Jól látható helyre, kinyúló ágakra az odúk közelébe és ezektől nagyobb távolságra, a kert több pontjára is érdemes fészekanyagot drótozni. Ezeket a madarak jó eséllyel megtalálják és használják is.

Kutyaszőr ablakodú közelébe ...