A természetes élőhelyek és a fajok eltűnése nem pusztán tudományos probléma

Napjainkra a természetes élőhelyek átalakítása, életközösségeik változatosságának csökkenése olyan mértéket ért el, hogy már nem csak a biológusok, ökológusok és a zöld szervezetek, de a kérdéssel nem foglalkozó lakosság egyre szélesebb rétegei is érzik ennek negatív hatásait. Azaz ma már a fajok eltűnése, a táj kiüresedése közvetlen, negatív hatásokat gyakorol a gazdaságra, a lakosság életszínvonalára, a nemzeti, kontinentális és bolygó szintű kereskedelemre, élelmiszerellátásra - azaz a társadalom szövetének egészére.

Mit is jelent ez pontosan? Nem pusztán annyit, hogy néhány "fákat ölelgető" fanatikus vagy szemüveges biosz professzor kevesebb ürgét, sast, bogarat vagy virágot láthat. Hanem: a túlhalászás miatt világszerte kiüresedő tengerek és óceánok halászainak munkanélküliségét; a természetes rovarvilág eltűnése miatt kézzel porzott barack ligeteket Kínában, eltűnő fecskéket (a 2010-es év madarai) Magyarországon; a kiuzsorázott talajok csökkenő termésátlagait; az élhetetlenné, sok helyen lakhatatlanná váló tájat (és még folytathatnánk szinte a végtelenségig), ami a klímaváltozás globális és lokális hatásaival együtt össz társadalmivá teszi a kérdést.   

Széncinege (Grafika: Kókay Szabolcs).

A széncinege a legnagyobb (veréb méretű), leggyakoribb cinegefajunk. A magyar állomány nem vonuló, szigorú teleken egy részük kedvezőbb időjárású területekre kóborol. A tőlünk északabbra költő széncinegék egy része hozzánk vonul. A faj odúköltő, a harkályok vájta odúk mellett előszeretettel foglalják el a B és D típusú mesterséges odúkat is. A tavaszi-őszi időszakban a széncinegék rovar táplálékot fogyasztanak, fiókáikat elsősorban a lombozatban élő, puha hernyókkal etetik, ami  mesterséges odúkkal történő segítésük, megtelepítésük esetén nem elhanyagolható mértékű biológiai védekezés lehetőségét kínálja az ültetvény kultúrákban és a kiskertekben 

A 2010-re várt eredmények nem teljesültek

Sajnos a kedvezőtlen hatások még csak mostanában kezdik elérni a közvélemény és a döntéshozók ingerküszöbét, amit az is igazol hogy az 1992-ben, Rióban aláírt biodiverzitás védelmi egyezmény - mely azt tűzte ki célul, hogy 2010-re állítsuk meg a biológiai sokféleség csökkenését - nem hozta meg a várt eredményeket. Ezért a mai nappal kezdődő fél éves magyar EU elnökség időszakában egyik fontos feladata az új biodiverzitás védelmi stratégia alapjainak lerakása lesz (részletek erről >>).   

A sikertelenség okai

A sikertelenség számos, egymással összefüggő oka közül néhány a minden bizonnyal legfontosabb közül:

1. Az életünket közvetlenül befolyásoló "nagy" kérdésekben általában a rövid távú gazdaságosság, a puszta haszonelvűség a döntő döntéshozatali szempont. 
   
    
2. A negatív környezeti hatások még mindig nem érintik olyan mértékben közvetlenül és széles körben a világ anyagi, politikai, kulturális és katonai hatalmát birtokló jóléti társadalmak polgárait és gazdaságát, hogy változtassunk a szokásainkon és kiköveteljük a nélkülözhetetlen lépések megtételét a döntéshozóktól. Azaz mindaddig nem fogjuk fel, fogadjuk el magunkra nézve is érvényesnek az ökológia törvényszerűségeit, amíg annyira tönkre nem tesszük a világunkat, hogy életben maradásunk már csak "kényszerökológiai" lépésekkel (víz- és energiafelhasználási fegyelem, népességkorlátozás stb.) lesz megvalósítható. Mennyivel jobb lenne, ha a ma kis (de a halogatással egyre nagyobbá nyúló) lépéseivel elkerülhető lenne egy környezetileg és társadalmilag lepusztult Mad Max-szerű jövő rémképe. 
   
    
3. Azzal, hogy a hivatalos orgánumok ökológiai szaknyelven azt hangoztatják, hogy "Állítsuk meg a biodiverzitás csökkenését!", nem sikerült a laikus lakosság nyelvére lefordítani a problémát. Az emberek többsége már magát a biodiverzitás fogalmát sem ismeri, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük az ökológiai képzettségűek elenyésző arányát emberi népességben. Ráadásul ebben a jelmondatban ehhez a vitathatóan közismert fogalomhoz kapcsolódó folyamat csökkenésének megállítása a cél. Ha valaki túljut a szlogen dekódolásán, még mindig ott a nagy kérdés, hogy mennyiben érzi húsba vágónak a sordély, a vékonycsőrű póling, a csíkosfejű nádiposzáta vagy a kaliforniai kondor eltűnését.   

Nincs okunk tehát csodálkozni azon, hogy a jóléti társadalmak millió és millió polgára - felélve a jövő tartalékait - továbbra is pazarlóan él, miközben a világ népességének majd' felét kitevő, feltörekvő gazdaságú országok (Kína, India) ezt az életszínvonalat tekintik elérendő célnak. Figyelembe véve a Föld folyamatosan növekvő népességét, ez nyilvánvalóan fenntarthatatlan cél, mivel pillanatnyilag csak ez az egy bolygó áll rendelkezésünkre.

Miért a széncinege a 2011-es év madara?

Fel kell tennünk a kérdést, hogy a környezet és a természet védelmét továbbra is kizárólag állami feladatnak tekinthetjük-e, amit majd valaki más old meg, vagy mi magunk is akarunk és tudunk tenni ez ügyben? Meglátásunk szerint az egyes embereknek, a családoknak, a helyi közösségeknek egyre nagyobb szerepe van a környezet- és természetvédelemben. Fontos, hogy ez tudatosodjon bennünk, illetve váljék világossá a politikusok, a döntéshozók számára is.

A 2011-es év madarának azért egy nem veszélyeztetett fajt – a széncinegét – választottuk, mert ennek a madárnak a megmaradásában, "gyakori" besorolású állománynagyságának megőrzésében rendkívül nagy szerepe volt és van a lakosságnak. A sok ezer kihelyezett mesterséges odú, a sok tízezer téli madáretető – nemcsak a kertvárosi és agrárterületeken, de a lakótelepeken is – mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a széncinege ilyen sikeres tud lenni. Ezzel a példával erőt és hitet szeretnénk adni mindenkinek, bemutatva, hogy ha mindenki minden nap belerakja a maga kövecskéjét környezetünk védelmébe, akkor, és csak akkor van esély megőrizni, megvédeni azt, amink van.

Az MME javaslata - természetvédelem partnerségben a lakossággal

Az MME véleménye szerint az élőhelyek, az állat- és növényfajok, a környezet védelmében a lakosság nem kerülhető meg, nem hagyható figyelmen kívül. Az emberek nem pusztán leküzdendő problémaforrást, nem megregulázandó kívülállók tömegét jelentik, hanem - megfelelő kommunikáció és partnerséget lehetővé tevő programok kidolgozása esetén - nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen szereplői.

Ezért amellett, hogy a különböző faj- és területvédelmi programjaink alapvető részét képezi a gazdák és a helyi lakosság bevonása, tájékoztatása és segítése, majd' egy évtizede elindítottuk a Madárbarát kert programot is, ami a különböző lakó- és munkahelyi környezethez alkalmazkodó madárvédelmi módszertani gyűjtemény:

• Madárbarát kert >>  
• Madárbarát óvoda >>
• Madárbarát iskola >>
• Madárbarát panel >>
• Madárbarát munkahely >>

Elegendő egy-két madárodú, egy kis itató, télen egy etető vagy akár néhány cinkegolyó a kertbe, az óvoda- és iskolaudvarba, az iroda ablakába, és máris élvezhetjük tollas barátain közelségét. Ha pedig már ott vannak, a pedagógusokat és a szülőket a nevelésben, a gyerekeket és felnőtteket a kikapcsolódásban, a gazdálkodókat és kiskert tulajdonosokat a kártevők távoltartásában segítik a madarak.

Ezért a Madárbarát kert program - ennek keretében pedig a széncinege védelme - messze túlmutat a konkrét természetvédelmen: szemléletet ad, segíti és ösztönzi a cselekvést, és nem utolsó sorban feloldja az emberekben a tehetetlenség érzését, azt, hogy úgy érezzük, semmit nem tehetünk a környezetünkért.   

Mit tehetünk a széncinegéért?

• B és D odú kihelyezése, akár kis odútelepek kialakítása, például iskolai szakkörök keretében: 2-3 méteres magasság elegendő, faágról lógatva, fatörzsre rögzítve vagy épület falára (részletek >>)
  
   
• Odútakarítás, -karbantartás: a költések után (kb. május és július végén) távolítsuk el az elhasználódott fészekanyagot (részletek >>)
  
   

  A mesterséges odúk egyik leggyakoribb költő faja a széncinege (Grafika: Kókay Szabolcs).

• Egész évben itassunk (részletek >>)

• Létesítsünk porfürdőt (részletek >>)

• Téli madáretetés az első fagyoktól ezek megszűntéig (október végétől március közepéig) sótlan napraforgóval, cinkegolyóval, gallycsonkra szúrt almával (részletek >>)
  
   

  A széncinege egyik fontos téli elesége a faggyú és mag keverékéből álló cinkegolyó (Grafika: Kókay Szabolcs).

• A fiatalok a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják az odút, ezért a kertben talált tollas fiókákat nem kell „megmenteni”, a szülők gondoskodnak róluk (részletek >>)
  
   
• Macskatartóként felelős magatartással járuljon hozzá a házi macska probléma megoldásához. Ezek az állatok a nemtörődöm gazdák felelőtlensége miatt sok helyen annyira elszaporodtak, hogy különösen a fiókareptetési időszakban és a téli etetőkön rengeteg énekesmadarat, köztük széncinegét is elpusztítanak (részletek >>)
  
   
• Lépjen be Ön is a Madárbarát kert programba, legyen "hivatalos" madárvédő, szerezze meg a madárbarát elismerő címet és táblát (részletek >>)
  
   
• Az önkormányzatok, iskolák, látogatóközpontok létesítsenek Madárbarát mintakert tanösvényt, hogy a madárvédelem közös ügyének híre és megoldási lehetőségei minél több emberhez eljuthasson.

Kettő a Madárbarát mintakert tanösvény 21 táblája közül. Részletek >>

• Legyen Ön is tagja az MME-nek, ezzel a lépésével tovább erősítve Közép-Kelet-Európa legnagyobb civil természetvédelmi szervezetét, segítve ezzel természetvédelmi érdekérvényesítő munkánk hatékonyságát (részletek >>)
  
   
• Ajánlja személyi jövedelemadója 1%-át az MME év madara programja számára (részletek >>)

Orbán Zoltán