A harkályokról valószínűleg mindenki tudja, hogy a fák törzsén élnek, azt azonban már jóval kevesebben, hogy ezt milyen különleges testi adottságaik teszik lehetővé. Hosszú faroktollaik a legkeményebbek közé tartoznak a madárvilágban, az ezek gerincét alkotó tollcséve olyan erős, hogy akár hústűnek is használhatnánk. A fatörzsnek támaszkodva ezek akadályozzák meg a madár testének hanyatt bucskázását miközben felfelé kúszik a törzsön. A fakúszó életmódot segítő másik fontos sajátosságot a ragadozómadár-szerűen hajlott, oldalról lapított tűhegyes karmokkal ellátott, rendkívül erős szorítású lábujjak jelentik. Ezek közül a legtöbb madárnál három előre és egy hátra, a harkályoknál viszont kettő előre, kettő pedig hátrafelé néz, ami biztosabb alátámasztást és kapaszkodási képességet jelent.

A fák törzsén mozgó harkálynál nehéz megfigyelni ezt az alátámasztási mechanizmust, a talajitatón azonban mintha demonstrációs kísérletet mutatna be ez a nagy fakopáncs, ...

... amikor számunkra meglehetősen kényelmetlennek és bizonytalannak tűnő módon lógva-kapaszkodva és a farkán támaszkodva helyezkedik el. Jól látható, hogy a farktollak gond nélkül hordozzák szinte a test teljes tömegét (Fotók: Orbán Zoltán).

Az ablakles elé helyezett egyszerű műanyag virágalátét itató következő vendége hasonlóan izgalmas és általában rejtve maradó madár "titokba" engedett bepillantást.

Az örvös galamb ma már nem számít ritkának a településeken ...

... és első pillantásra ebben a fürdőzésben sincs semmi furcsa.

Ha azonban jobban megnézzük a képet, az itató bal szélén hullámot vető víz tetején mintha halvány füst úszna.

A jelenség még erőteljesebben jelentkezett, ...

... miután a madár elrepült (Fotók: Orbán Zoltán) ...