Ezek a fajok ugyanis a közhiedelemmel szemben nem csak a költési
időszakban  használják a fák üregeit, épületek hasadékait. A cinegék és verebek téli túlélési stratégiájának fontos részét képezi a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozottabb éjszakázóüregek akár közös használata is. 

Miért?
A kistestű (veréb méretű) madarak normál testhőmérséklete - emberi szemmel nézve - rendkívül magas, 41-43 C° között alakul. A nem vonuló fajok, mivel nincs rá szükségük, nem halmoznak fel jelentős mennyiségű, zsír formájában tárolt energiatartalékot. Ezért ezeknek a madaraknak a túlélésében alapvető fontosságú, hogy a rövid téli nappalokon, amikor még 8 órájuk sincs a táplálkozásra, annyi élelmet találjanak és tudjanak elfogyasztani, ami biztosítja számukra a nappali anyagcsere szükségletet és a leghidegebb éjszakai órák átvészelését.

Azért jelent problémát a nagy forgalmú etetők máról-holnapra történő télközepi felszámolása, mert az ezt követő napokban nagy az esélye annak, hogy az üres etetőnél hoppon maradt madarak a nappal fennmaradó óráiban nem találnak elegendő élelemet. Ilyenkor, ha az éjszakai hőmérséklet - 10 C° körül vagy ez alatt alakul, nagy az esélye annak, hogy az éhező, legyengült madarak hajnalra megfagynak.  

Télen az esti szürkület és a hajnali pirkadat között eltelő akár 13-14 órát az etető madarai mozdulatlanul pihenve töltik, amikor nélkülözniük kell az izommozgás fűtő hatását. Ezért nem mindegy, hogy az akár -20 C°-os fagyokat a csupasz ágak között vagy egy odúban vészelhetik át, ami megőrzi a madarak testmelegét, különösen akkor, ha több madár bújik össze egy-egy odú alján.      

A széncinege gyakori téli éjszakázó vendége a mesterséges madárodúknak.

Van, hogy az odúk nyújtotta menedék sem segíti át a madarakat (széncinege) a fagyos éjszakákon. Az elhullás oka nemcsak betegség vagy öregség lehet, a háttérben éhezés is állhat (Fotó: Bajor Zoltán).

A telelő madarak felhalmozódó ürüléke (és esetleges tetemei) miatt érdemes kora tavasszal is ellenőrizni és kitakarítani az odúkat.

Odúkihelyezés
Az odúkat - különösen akkor, ha otthon az ablakból meg is szeretnénk figyelni ezek életét - nem kell nagyon magasra rakni, bőven elegendő a 2 m körüli magasság. Az odúkat a legegyszerűbb ágcsonkokra akasztva, lógatva felhelyezni, a madarakat a legkevésbé sem zavarja az ezzel járó alkalmankénti lengedező mozgás. 

Természetesen a télen kihelyezett odúkat tavasszal nem kell
áthelyezni, már csak azért sem, mert ezeket a madarak már ismerik, így
nagyobb az esély arra, hogy bele is fészkelnek. Ezért is fontos
szempont, hogy - a nyári költési viselkedésre, a saját terület
védelmezésére  gondolva - ne zsúfoljuk tele odúkkal az etető-itató
közvetlen környékét, de erre nincs is szükség! Ha 4-5 odút 30-40 m-es, kisebb
odútelepet néhány száz, nagyobbat 500-1.000 m sugarú körben telepítünk
az etető köré, akkor ezek egész évben ki tudják szolgálni a madarak igényeit.  

A képen látható B típusú (széncinegének és verebeknek is megfelelő) odú egy fővárosi kertben, 1,5 m magasságban, az etető-itatótól 30 m-re "működik", és a madarak költésre és téli éjszakázásra egyaránt használják.

Néhány odút telepítsünk az etető és ...

... itató közvetlen közelébe, ...