Élőhelyek a településeken
A ház körüli kertben, települések parkjaiban, közterületein a madarak szembetűnő jelenléte jól tükrözi, hogy az élővilág néhány tagja alkalmazkodik az emberi környezethez.
Egyes zöldterületeket tervszerűen, tudatosan alakították úgy, hogy a természeteshez hasonlítsanak (parkok, fasorok), más esetben meglévő természetes élőhelyeket próbálnak település belterületén megóvni (helyi jelentőségű természeti értékek, erdőfoltok, holtágak, patakok, folyók, tavak, vízpartok). Fontos élőhelyi szerepet töltenek be a parlagon maradt, esetleg visszabokrosodó, erdősülő belterületek is.
A kifejezetten emberi használatra szánt épületek, lakó- és irodaházak, hidak is jelenthetnek egyes fajok számára természeteshez hasonlító fészkelőhelyet. Nagyobb parkokban egyértelműen kialakulhat egy fajgazdag madárvilág, hiszen a jól megtervezett és gondozott parkban változatos korúak a fák, megtalálható a cserjeszint, a táplálékot biztosító bokrok és a gondos gazda a tisztások rovarbarát kezeléséről, a fás területeken pedig az elhalt, korhadó faanyag megóvásáról is gondoskodik (a park esztétikai és rekreációs igényeket kielégítő funkciójának megőrzése mellett). Forgalmas utak menti fasorokban is fészkelnek olyan madarak, amelyek a természetben a ligetes, facsoportokkal tarkított területeket kedvelik. A toronyházak lapos tetején vagy épületek homlokzatán vörös vércse, vándorsólyom fészkel. Különösen a vándorsólyomnak olyanok ezek az épületek, mint a természetes sziklafalak, ahol háborítatlan sziklapárkányokon neveli fiókáit.
Ezt a fiatal vándorsólymot egy Chicago-i (USA) toronyház erkélyén örökítették meg
(Forrás: YouTube)
A településeinken még gyakorinak nevezhető molnárfecskék eredeti költőhelyei is sziklák, sziklafalak voltak, ezért érzik kitűnően magukat emeletes házak beton virágládái vagy épületek ereszei alatt. A fehér gólyának a magas villanyoszlopok a pusztákban álló magányos fákat jelentik.
Kéményekben, padlásokon, épületek különböző zugaiban, idős platánok üregeiben telepednek meg a csókák, amelyek emberek közvetlen közelében is zavartalanul táplálkoznak. Szintén épületek repedéseit, réseit foglalja el a házi rozsdafarkú, amely a vidéki települések családi házaitól a forgalmas belvárosokig bárhol előfordulhat. Többszintes épületek lapos tetején már a múlt század első felében elkezdett fészkelni a búbospacsirta, mert ezek sivár felszíne hasonlít eredeti élőhelyéhez, a kopár, köves pusztasághoz, parlagokhoz. Vidéki településeken, kertvárosi övezetben gyakori madár a széncinege, kék cinege, mezei veréb, nagy fakopáncs, fekete rigó, gyakran megjelenik a kertekben a csuszka, erdei pinty, énekes rigó és a barázdabillegető is. Szinte minden, számára alkalmas belterületi vízfelületen láthatunk tőkés récét.
Tőkésrécék a városban.
Egy település élővilága annál gazdagabb, minél természetszerűbb környezet veszi körül. Egy településen nemcsak a belterület állapotára, parkok kezelésére kell figyelni, nagyon fontos a városszéli erdők és egyéb természetes élőhelyek állapota, sőt a külterületek természeti állapota is. Ezek a területek ugródeszkát jelentenek ugyanis a fajoknak a természet és a település között, és ennek is köszönhető az urbanizáció folyamata.