2011.06.06

Látogatóban Lehel, a műholdadós kerecsen első fészkénél




Amint arról két héttel ezelőtti írásunkban beszámoltunk, javában tart a fokozottan védett kerecsensólymok fészkeinek ellenőrzése, és a fiókák gyűrűzése. Múlt szerdán egy történelmi jelentőségű pár élőhelyét is felkerestük, képes-videós beszámolónkkal Lehel, az egyik műholdadóval felszerelt kerecsen első fészkéhez kalauzoljuk el az olvasókat.


A fiókák kikelésével beköszöntő terepszezonban az MME fajvédelmi koordinátorai a nemzeti parkok természetvédelmi őrszolgálatának munkatársaival együtt heteken át járják az országot, és ellenőrzik a fészkeket, jelölik a fiókákat. A napokban indul a parlagi sasok és a fehér gólyák, a jövő hónapban pedig a kék vércsék költési sikerének felmérése.

A "Leheles nap" három, traverzen, mesterséges költőládában működő kerecsenfészek ellenőrzésével kezdődött.




Az alumínium költőláda az ELMŰ nagyfeszültségű hálózatának
traverzén, a középoszlop bal szélén "világít".




A nagy fiókák a földről is jól látszanak, ...



... Bagyura János, az MME kerecsensólyom-védelmi
programvezetője az oszlopmászás előtt fotózza ...




... a néhány hét múlva kirepülő, nagy fiókákat.



A terepszezonban a madarászok hetekig terepjáróban
élnek, amiben minden szükséges felszerelés elfér.

A tetőcsomagtartón Lehel fán lévő fészkének
megközelítéséhez szükséges létra, és a
kihelyezésre váró fotó csapda
"sufnituning" fa vázszerkezete látható.




A traverzekre csak az áramszolgáltató
munkatársainak felügyelete mellett,
a vezetékszakasz áramtalanítását
követően, az előírt védőfelszerelésben
 szabad csak felmászni.


Napjainkban a mintegy 120 ismert kerecsensólyom fészek 50%-a traverzeken, mesterséges költőládák biztonságában "épül". Pontosabban ezek gyöngykavics ágyazatába rakják tojásaikat a kerecsenek, mivel a hazai sólymok, vércsék (és baglyok) egyike sem épít saját fészket, a költésükhöz más fajok (varjak, szarka, egerészölyv, ritkábban sasok és gólyák) üres fészkeit használják.

Lehel fészkének ellenőrzésekor plusz élményt jelentett, hogy párjával olyan vad, pusztai élőhelyen alapított családot, ahova nem kerecsennézőben (a fokozottan védett fajok fészkeihez csak engedéllyel rendelkező szakemberek mehetnek!) is mindig nagy élmény ellátogatni.



Lehel és párja üde rétekkel ...



... övezett facsoportban, egy nyárfára telepített
fa fészektálcában alapított családot.




A fészekellenőrzéshez a terepjáró tetején szállított
alumínium létrát használtunk, aminek a felállítása
- amint az majd a videón is látható - már
önmagában is kihívás. 




A terepi nap célja - a fiókák gyűrűzése mellett - az is volt,
hogy a fészekhez felszereljünk egy olyan mozgásérzékelős
fotó csapdát, ami reményeink szerint megörökíti a
műholdadós madarat, és a fiókáknak hordott
zsákmányállatok faj összetétele is
megállapítható.




Az előre elkészített fa tartószerkezetet zöld lombos
ágakkal álcáztuk.




A terepi munka "diszkrét bájához" az időjárási szélsőségek
is hozzájárulnak. Így volt most is - fantasztikus
viharfelhőkkel és dörgéssel érkező
zivatarzóna fokozta az élményt
és a munka sebességét.




A gyűrűzés előtt még fel kellett húzni a létra
tetejéhez ...




... a fotó csapdát, amit ezt követően még a megfelelő
pozícióban rögzíteni is kellett.




A fiatal, életükben először költő kerecseneknél
- a tapasztalathiány miatt - gyakori az állomány
átlagához képest későbbi, "megcsúszott" fészek. Lehelék
fiókái is jó másfél héttel kisebbek a nap korábbi
szakaszában látottaknál.
Viszont a szülők gondosságát
jelezte a madarak tápláléktól duzzadó begye
(a bal kéz mutatóujja felett).




"Murphy törvényének" szellemében a vihar
természetesen akkor vonult el, amikor a munkát befejezve
összepakoltunk, és gyorsan odébb álltunk, hogy a
szülők folytathassák a fiókák etetését.