Ragadozómadár védelem


Kezdetekben az élőhely megőrzést célzó munkák mellett a leginkább veszélyeztetett fajok aktív védelmén volt a hangsúly. Az akkor ismert kerecsensólyom (Falco cherrug) fészkek jelentős részét kifosztották, tehát az első számú alany ezen a téren ennek a ragadozómadárnak a védelme lett. Évente átlagosan 3 fészket őriztettek a helyszíneken kialakított táborok segítségével (Szitta Tamás a Bükki Nemzeti Park részéről zoológiai felügyelő beosztásban volt a koordinátor, s egyben a csoport vezetőségének tagja). A fészekőrzések teljesítették a hozzájuk fűzött reményt, valamint műfészkek kihelyezésével akkoriban elértük, hogy ebben az időszakban a csoport területén volt az ország legerősebb kerecsen állománya.

Bagyura János és Szitta Tamás (Fotó: Sándor Csaba)

A hazai madárfauna egyik ékköve; a kerecsensólyom (Fotó: Szitta Tamás)​

A ’80-as években két másik nagy ragadozómadár védelmi programot is elkezdett a csoport: a békászósas (Aquila pomarina) fiókamentését és az uhu (Bubo bubo) visszatelepítését. Mindkét faj kritikus helyzetben volt az adott időszakban, az aktív beavatkozás létjogosultsága nem volt vitatható. A Haraszthy László és Márkus Ferenc által vezetett programok sikeresek voltak. Feltételezhető, hogy ez az akció hozzájárult a hazai uhu állomány megerősödéséhez. Kitérvén a bagolyfajok védelmére, helyi csoportunk a gyöngybagoly (Tyto alba) és a füleskuvik (Otus scops) védelmében is részt vett költőládák és költőodúk kihelyezésével. Békászósas állományfelmérést pedig jelenleg is végzünk.

Békászósas (Fotó: Szitta Tamás)

A Tisza és a Bükk-Mátra között elterülő síkságon szembesültek a kékvércse (Falco vespertinus) állomány folyamatos csökkenését és a varjú telepek eltűnésével, ezért mesterséges varjúfészek telepet hoztak létre a Borsodi Mezőség egyik szárnyékerdejében. Számos ilyen fészekteleppel, általunk kikísérletezett és a manapság alkalmazottakhoz hasonló fészektípusokkal óvtuk meg a kékvércse állományt a teljes eltűnéstől, mely a life időszakában indulhatott optimális fejlődésnek. Vércse fajok felmérési metodikánkat a kékvércse life fejlesztette tovább.

Kék vércse tojó (Fotó: Szitta Tamás)

Kék vércse hím (Fotó: Szitta Tamás)​

A kerecsensólyom mellett különös figyelmet fordítottunk Észak Magyarország parlagisas (Aquila heliaca) állományának nyomonkövetésére és védelmére. Volt olyan év, hogy több síkvidéki pár költött műfészekben, mint a természetesben – a költések ezekben bizonyítottan eredményesebbek voltak. Innen indult meg a terjedés a Jászság, Nagykunság és a faj számára alkalmas további területek felé. Jelenleg az Európa-szerte veszélyeztetett parlagi sas hazai állományának mintegy 50-60%-a költ működési területünkön. Sok energiát fordítottunk a havária helyzetek „kezelésére”- például a viharok, tornádók utáni kontrollra, beavatkozásokra. 

Fiókákat etető adult madár (Fotó: Szitta Tamás)

Fiatal parlagi sas (Fotó: Szitta Tamás)

Jelenleg is aktívan dolgozunk a helyi csoport területének ragadozómadár-védelmében. Nagy ragadozómadár-védelmi programjaink, illetve azok "utómunkálatai (after-life) sok feladatot keletkeztetnek, melyben jelenleg is részt vállalunk. E programok helyi alapjait több tíz evvel ezelőtt csoportunk teremtette meg, azóta a stafétát részben átvették a nagy pályázatok kedvezményezettjei.

Darázsölyv (Fotó: Szitta Tamás)

Szalakóta védelem


22 éve elkezdett szalakóta (Coracias garrulus) védelmi programunk az évtizedek alatt jelentős eredményeket hozott. A hatalmas területek – Kesznyétentől a Jászságig - végzett program eredményeként a hajdani 50 pár körüli szalakóta állomány 300 pár fölé ment. Jelen időszakban a feladat oroszlánrészét már a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság végzi, de csoportunk munkájára most is szükség van. A 600 körüli „élő” odú kb. 1/3-át csoportunk ellenőrzi, munkánk során szorosan együttműködünk az állami természetvédelemmel.

Szalakóta gyűrűvel a lábán (Fotó: Szitta Tamás)

A 2014-es év különösen kedvezett ennek a gyönyörű madárnak. Az általunk megnézett odúknak több, mint felében szalakóta költött, nagyobbrészt sikeresen. A sikeres és nagy fiókaszámú költések oka a kedvező időjárás volt. Idén több fészekben is 6 fióka nevelkedett, ami a korábbi évek során csak nagyritkán fordult elő! Általános volt a 4-5 fiókás fészekalj. Szokás szerint az odúk másik részében mezei veréb (Passer montanus), seregély (Sturnus vulgaris) és néhányban kuvik (Athene noctua) költött. 

Kirepülés előtt álló fészekalj (Fotó: Leskó Gabriella)

Gyűrűzés előtt álló fiatal madár (Fotó: Hák Flóra)

A projekt időszaka alatt az egykori elterjedési területtől nagy távolságokra is sikerült „visszacsábítani” ezt a ritka, fokozottan védett madarat így ma már ismét költ a Bükk-alján, Heves megye nyugati területein és a Kesznyéteni TK-ban. Megkezdett munkánkat remélhetően nagyban fogja segíteni a nemrég elkezdett LIFE program, melyben csoportunk önkéntes szalakótás csapatának is szerepe lesz.

A szalakóta-védelmi akcióról oldalunkon külön fülön is olvashattok: www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/szalakota-vedelem

Monitoring tevékenység


A Bükki Helyi csoport részt vesz a Monitoring Központ által végzett feladatok teljesítésében, így elkezdte a MAP (Madáratlasz Program) kivitelezését a Borsodi-mezőségen és a Bükk-hegységben, valamint feladatot vállalt az MMM (Mindennapi Madaraink Monitoringja), RTM (Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja), RMM (Ragadozómadár-monitoring) programokban és a vizes élőhelyek felmérésében is. Sajnos alapvető probléma a jó fajismerettel rendelkező tagság időhiánya, így a megoldás talán fiatalok bevonása lehetne a megvalósításba. 

Tövisszúró gébics (Fotó: Szitta Tamás)

Rozsdás csuk (Fotó: Szitta Tamás)

Hósármány (Fotó: Szitta Tamás)

Egyéb eddigi fajvédelmi eredményeink: 

•    Vándorsólyom (Falco peregrinus), kígyászölyv (Circaetus gallicus) védelme.

•    Alpesi gőte (Triturus alpestris) védelme.

•    Ürge (Spermophilus citellus) visszatelepítése.

•    Fehér gólya (Ciconia ciconia), fekete gólya (Ciconia nigra) védelme.

•    Gyurgyalag (Merops apiaster) költőtelepek felmérése, rekonstrukciója 

Kígyászölyv (Fotó: Szitta Tamás)