Denevérvédelem

Nagy denevérodú tervrajza

A nőstények ezekre a helyekre csoportosulva nyaranta szülőkolóniákban hozzák világra utódaikat is. Miután a természetes búvóhelyek (pl. idős, leváló kérgű és odvas fák) egyre fogyatkoznak, ezért a denevérek lakásügyileg is a segítségünkre szorulnak. Mesterséges odúk kihelyezésével hatékonyan támogathatjuk őket, egy gondosan megépített és jó helyre kihelyezett odú sok-sok éven át akár egy egész századnyi rovarpusztítónak otthont biztosíthat.

Milyen a jó denevérodú?

Szinte hihetetlen, de a legnagyobb hazai odú- és réslakó denevéreink is képesek egy 2-3 cm széles hasadékban megbújni, sőt, kifejezetten az ilyeneket kedvelik!

• A jó denevérszállás jól szigetelt: külső fala vastag, viszonylag magas és résmentesen illeszkedik, hogy a lehető legkevesebb fény és huzat jusson be. Mindezek miatt praktikus, ha az odút a könnyen beszerezhető „szőrös” deszkából (2,5 cm vastag) készítjük, amit előtte hónapokon át szárítunk, hogy ne vetemedjen.
• Belső tere osztott, a denevérek által használt rekeszeket egymástól 1,5-2,5 cm-re álló térelválasztók képezik (ezek vékonyabb lapból, rétegelt lemezből is készülhetnek, de a búvórés ne legyen nagyobb 2,5-3 cm-nél!).
• A denevérlábaknak a belső felületek érdessége biztosítja kapaszkodófelületet, a deszkalap belsejét, a térelválasztó felszínét érdemes fűrésszel keresztül-kasul meghúzgálni.
• A jó odú fontos része az érdes felületű „leszállópálya”, ahol landol az állat és ezen kapaszkodik fel a búvóhelyre.
• Nagyobb odúknál, denevérházaknál a szellőzés elengedhetetlen, ezt az odú falán húzódó rések, furatok biztosítják.
• A belső tereket nem szabad kezelni.
• Az odú külső felszínét lenolajjal, sötétebb tónusú (pl. barna) vízbázisú vagy természetes oldószeres lazúrral kezelhetjük, ezért időjárásálló. Az ecsetelés előtt érdemes kicsit megcsiszolni, így nem vesz fel annyi felületvédő anyagot. A beázás ellen a tetőre helyezett plusz lemezfedéssel védekezhetünk. A lemezt otthoni barkácsolásnál helyettesíthetjük maradék zsindellyel, kátránypapírral.
• Ha az illesztéseknél-vetemedésnél vagy máshol rés keletkezik az odú falán, igyekezzünk azokat tömíteni (faragasztó, parkettaragasztó, fagitt stb.)
• Az ábrán látható odút a fedél és a hátlap találkozásánál vízszintesen felrögzített keresztléc (pl. 10*50 cm darab) segítségével oldjuk meg – ez a résmentességet is fokozza és arról is gondoskodik, hogy az odú teteje kissé kifele billenjen – az enyhén rézsútos fal így biztonságosabban bent tartja az újszülött kisdenevéreket.

Egy kisebb csoportnak már postaládányi doboz is megfelelő, a magasabb, szélesebb és több kamrával rendelkező típusok több állatot tudnak befogadni. Az alul nyitott, gondosan megépített és felületvédelemmel ellátott odúk a tavaszi darázsfészek-mentesítésen kívül éveken át nem igényelnek karbantartást. Az általunk ajánlott denevérlak nem igényel takarítást, de kihelyezésnél azzal számolni kell, hogy lakott odúból folyamatosan peregni fog a kertészkedők által igen nagyra tartott denevérguanó. Egyes odútípusokat alsó bejárati elemmel is ellátnak, ezeket évente ki kell takarítani a felgyülemlett guanótól.

Hová kerüljön a denevérlak?

Ha a denevérlakot elágazó fára, lombkoronába helyezzük, a macskák és nyestek könnyen elkapják a kirepülő állatokat, és hamar rászoknak a biztos táplálékforrásra. Ha felnyurgult törzsű fára vagy oszlopra helyezzük ki, a törzsre erősítsünk sima fémlemezből gallért, amely megakadályozza, hogy a ragadozók felkapaszkodjanak. Településeken a legideálisabb, ha épület falára, közvetlenül az eresz alá kerül az odú, ez hőháztartását is kiegyensúlyozottabbá teszi (kifejezetten kedvező, ha a nap jó részében éri a napsütés). A bőregereknek szükségük van bizonyos magasságra, hogy szárnyra kapjanak, ezért lehetőleg 3 méternél magasabbra helyezzük az odút.

A szálláshelyet és annak környékét soha ne érje lámpafény, mert a denevérek a természetes fényre is rendkívül érzékenyek, a mesterséges éjszakai világítás pedig kiváltképp megzavarja viselkedésüket.

Ha szerencsénk van, az első lakók hamar megjelennek, ugyanakkor ne csüggedjünk, ha a denevérek – rászolgálva a titokzatos jelzőre – kiismerhetetlen okokból hosszú ideig távol maradnak. Várjunk türelemmel vagy kísérletezgetve próbáljuk a legjobb helyet és odútípust megtalálni!

A nyári szállás tervrajzait ide kattintva tudod letölteni.

Az MME erőforrásai egyelőre sajnos nem teszik lehetővé, hogy denevérmentő szolgálatot vagy telefonos asszisztenciát üzemeltessünk, ezért itt lépésről lépésre leírjuk, hogy mit kell tenned, ha segítségre szoruló denevérre bukkansz. Annak az esélye idehaza rendkívül kicsi, hogy egy denevértől betegséget kapjunk, de mind a saját, mind a denevér egészsége érdekében figyelmesen kövesd az alábbi utasításokat!

1. Mindig mérd fel a helyzetet!

A denevérek éjszakai állatok, ezért ha nappal találkozol velük és az állatok nem sötét rejtekhelyen vannak, akkor szinte biztos, hogy segítségre szorulnak. Ha pincében, padláson, pajtában, redőnytokban, nyílászárók vagy épületek más hézagaiban bukkanunk denevérre, akkor az állat jó eséllyel önként választott búvóhelyén van. Itt nem szabad zavarni őket! Az ismert szálláshelyeken minden nagyobb beavatkozás esetén a jogszabályoknak megfelelően gondoskodni kell az állatok védelméről, ill. búvóhely megmaradásáról. Ha probléma merül fel, hívd a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságot! (Az elérhetőségekről az oldal alján tájékozódhatsz.)

A. Amikor biztosan nem muszáj/szükséges megfogni a denevért!

Ha a denevér véletlenül repült be a szobába, épületbe, de láthatóan semmi baja, a legjobb, amit tehetsz, hogy

• lekapcsolod a villanyt,
• kitárod az ablakot (elhúzod a függönyt),
• becsukod az ajtó(kat), hogy ne repülhessen át más helységekbe.

Röptében semmiképp se próbáljuk terelgetni, megfogni! Az állat valószínűleg egy ijedt fiatal, ha nem sikerül kitalálnia az ablakon, ahol betévedt, menedéket fog keresni valami apró zugban (kép mögött a falon, karnis tetején, szekrény mögött, ágy alatt), de előbb-utóbb szomjas lesz. A hosszabb időre csapdába esett denevérek gyakran kerülnek elő a fürdőszobából – ha gyanítjuk, hogy ilyen vendégünk van, tartsuk lehajtva a WC tetejét!

B. Amikor a denevérnek mindenképpen segítségre van szüksége

• A földön kuporog,
• nappal van és búvóhelyen kívül, kitett helyen találod (pl. egy falon, fatörzsön),
• macskával vagy más ragadozóval találkozhatott,
• még fiatal (a legnagyobb hazai denevér testhossza kifejletten is mindössze 6-8 cm). A kölykök júniustól jönnek világra, ilyenkor még szinte szőrtelenek, de szeptemberre már önállóak),
• odaragadt, beakadt valahova (légypapír vagy rágcsálócsapda, drót, háló stb.), láthatóan sérült (pl. vérzik),
• megzavarták a búvóhelyét (farakás megbontása, építési, felújítási munkálatok stb.).

A fenti helyzetekben jó esély van rá, hogy az állat sérült, beteg, éhes vagy kiszáradt, ezért segítség nélkül elpusztul a számára alkalmatlan környezetben. Kövesd az alábbiakban leírtakat!

2. Denevér biztonságba helyezése

Ha túl magasan van, vagy repked, semmiképp ne kockáztasd egyikőtök testi épségét sem, csak akkor fogj hozzá a mentéshez, ha biztonságosan eléred az állatot! Nem kell megijedni, valójában pofonegyszerű a feladat. (Ha mégis úgy érzed, nem neked való, kérj segítséget a szomszédból, sajnos egyelőre nem létezik 24-órás denevérmentő szolgálat.)

• Készíts elő egy kisebb, zárható dobozt (pl. egy cipősdoboz, aminek kilyuggatod a tetejét)!
• Szerezz egy összegyűrt tiszta rongyot vagy kesztyűt!
• Készíts elő vizet, pl. egy palack kupakjában!

A legjobb, ha úgy teszel, mint egy méhecskével vagy lepkével szokás: óvatosan borítsd rá az állatra a dobozt és szép lassan csúsztass alá egy kartont (magazint, füzetet stb.). Ha ez nem megy, meg kell fognod a denevért – ehhez mindenképp használd a rongyot vagy viselj kesztyűt!

Denevér biztonságba helyezése lépésről lépésre - kattints a képre a galéria eléréséhez!

(Fotók: Nagy Ágnes - Zoo Budapest) 

Nagyon csekély esélye van, hogy hazai denevértől bármilyen betegséget elkapj, abban viszont még nem lehetünk biztosak, hogy emberről denevérre nem terjed pl. a humán koronavírus. Ezért ha van, viselj maszkot, vagy takard el az orrod és a szád, miközben a denevérrel foglalkozol!

A ronggyal finoman vedd fel az állatot és azzal együtt tedd a dobozba! Helyezd be a lapos itatót is, majd zárd le a dobozt és tedd valami nyugodalmas (és sötét), nem huzatos, kiegyenlített hőmérsékletű helyre, ahol kisgyermekek és háziállatok nem férhetnek hozzá! Élelmet nem kell neki adnod, de a vizestálkát időről-időre ellenőrizd! Az állat így már biztonságban van, hívhatod a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságot, mentőhelyet.

Ha szinte csupasz denevérkölykö(ke)t találsz, egy meleg (nem forró) vízzel töltött palackot, zárt edényt is helyezz a dobozba! Az anyjuktól elszakadt kicsik könnyen kihűlnek, ami végzetes lehet számukra.

Kölyök denevér (Fotó: Nagy Ágnes - Zoo Budapest)

Ha esetleg hálóba akadt, csapdába ragadt denevért találsz, ne próbáld meg kiszabadítani – vegyél fel kesztyűt és a hálóval, ragaccsal együtt helyezd a dobozba az állatot! Ne feledkezz meg a vízről!

Soha ne fogd meg a denevért a szárnyánál lógatva, mert könnyen ficamot vagy törést okozhatsz!

Ha betartod a fentieket, minimális az esélye, hogy megsérülj, de ha mégis megkarmol vagy megharap egy denevér, moss kezet (hosszan, alaposan), majd jódos vagy alkoholos fertőtlenítővel kezeld a sebet és mielőbb mutasd meg a háziorvosodnak! Bár kicsi a fertőződés esélye, a veszettség kockázatát komolyan kell venni!

3. Telefonálj!

Hívd fel a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságot vagy mentőhelyet!

http://magyarnemzetiparkok.hu/a-np-igazgatosagok-mukodesi-terulete/

https://zoobudapest.com/segits-segitunk/vadallatmentes 

Merlin Tuttle 1982-ben alapította és 27 éven keresztül irányította a Bat Conservation International civil szervezetet. Jelenleg a Merlin Tuttle Bat Conservation civil szervezet vezetője, valamint a Texasi Egyetem (Austin) Integrált Biológia Tanszékének kutatója. Az alábbiakban “A Viral Witch Hunt” című cikkének fordítása olvasható a szerző engedélyével. Hasonló hazai vonatkozásokról és a denevérek megítéléséről itt találnak további olvasnivalókat.

Sanyarú évtized áll a denevérek mögött. Már a COVID-19 megjelenése előtt is világszerte drasztikusan csökkentek állományaik, most pedig ők váltak a modernkori történelem egyik legköltségesebb pandémiájának bűnbakjává. Mindez annak ellenére következett be, hogy sem a vírus fajváltását, sem annak módját nem sikerült beazonosítani. Bár a tudományos világ kötelessége, hogy a felmerülő veszélyekről késedelem nélkül tájékoztasson, a denevérekkel kapcsolatos elhamarkodott találgatások hamar a média címoldalára kerültek. Valójában szakmai megalapozottság nélkül alakult ki a denevéreket övező zűrzavar, amelynek eredményeként még ott is kitelepítés, pusztítás, démonizálás sújtja őket, ahol pedig a legnagyobb szükség van rájuk.

Még mindig nem sikerült azonosítani a COVID-19 „nulladik betegét”, tehát az, hogy ki vagy mi fertőzte meg őt, továbbra is rejtély. Még abban sem lehetünk biztosak, hogy a vírus valóban az eredetileg megnevezett helyszínen, a vuhani állatvásáron ugrott át egy ismeretlen köztigazdájáról az emberre. A bizonytalanságokra fittyet hányva, a média – a tudományos körök hathatós segítségével – szenzációs híradásokban kürtölte világgá a kockázatokat, gyakran minden körítés vagy magyarázat nélkül lehetséges bűnbakként megemlítve a denevéreket. Ezzel a járványos méretűvé duzzadt boszorkányüldözés célpontjaivá téve őket.

A félretájékoztatásnak világszerte denevérállományok sínylik meg a következményeit. Malajziai kollégám, Sheema Abdul Aziz, hosszú évek óta dokumentálja a denevérek kulcsfontosságú szerepét a durián beporzásában, melyre Délkelet-Ázsiában több milliárd dolláros iparág épül. A termelők nemrégiben partnerséget ajánlottak neki, hogy közösen folytassanak széles körű ismeretterjesztő kampányt a denevérek által biztosított gazdasági értékről – most azonban mind visszakoznak, mert nem kívánják saját fejükre vonni a népharagot. Egy ottani szálloda tulajdonosa pedig attól fél, hogy a közeli repülőkutya-kolónia miatt komoly bevételtől fog elesni. A környékbeliek attól tartva, hogy a kutatások újabb járvány kitöréséhez vezetnek, azzal a kéréssel fordultak a helyi önkormányzathoz, hogy az tiltsa be a felméréseket és támogassa az állatok kiirtását. A szomszédos Indonéziában mindez már valósággá is vált, és a kínai szakemberek is aggodalmukat fejezték ki a denevérekkel szembeni ellenséges lépések miatt.

Még szülővárosomban, Austinban is, ahol évtizedek óta osztozunk másfél millió denevérrel egy belvárosi híd használatában és ahol emiatt még soha semmilyen baleset nem történt, egyre többen érdeklődnek a denevérek jelenlétéből fakadó egészségügyi kockázatokról. Ott van ez, ahol felületesen informált közegészségügyi dolgozók figyelmeztetései ellenére – miszerint a denevérek veszettséget hordoznak és veszélyesek az emberekre – még egyetlen bekövetkezett esetről sincs tudomásunk. Ugyanakkor nyaranta több millió dolláros bevételt hoznak ide azok a turisták, akik a kolóniát jönnek megcsodálni; nem is beszélve arról, hogy hány tonnányi rovarkártevőt pusztítanak el ezek az állatok éjjelente. Éves szinten összegezve, Texas állam denevérállománya dollármilliárdokat termel. És mégis eljutottunk oda, hogy a denevérbarát kerttulajdonosok szomszédaik haragját vonják magukra, mert azok attól tartanak, hogy a kihelyezett odúk és más mesterséges szálláshelyek betegségeket terjesztő denevéreket vonzanak a környékre.

Ezt a pánikot sajnos nem ellensúlyozhatjuk pusztán azzal, hogy újra és újra elmondjuk: a denevérek értékesek, ne bántsátok őket. Közvetlenül tapasztaltam számtalanszor, amikor rémült emberek barlangbejáratokat tömtek el, méreggel vagy tűzzel pusztítottak el akár milliós denevérkolóniákat. Nekem ez azt mutatja, hogy semmi sem veszélyesebb a tévhitekből eredő intoleranciánál és pusztító szándéknál.

A denevérek általi betegségterjesztés kockázatának eltúlzása nem csupán félrevezető, de teljes ökoszisztémák és gazdaságok létét is veszélyezteti. Indonéz kutatók visszafogott becslései szerint évente legalább 700 millió dollárt takarítanak meg a denevérek a helyi kakaótermelőknek a rovarok okozta károk mérséklésével. Mexikóban pedig a tequila- és mezcalgyártás nyer dollármilliárdokat a denevérek agávé-beporzó tevékenysége révén. Denevérek pusztítják a rizsföldek rovarkártevőit Délkelet-Ázsiától a Földközi-tengerig, a dél-afrikai makadámia-termesztők ültetvényeit pedig a poloskáktól szabadítják meg ezek az állatok.

Az őket övező évszázados téveszmék és félelem ellenére, a denevérek megdöbbentően hosszú ideje problémamentes „szomszédaink” településeinken. Miközben éjszakai életmódjuk és cikázó röptük sokakban ellenszenvet kelt, milliószámra élnek parkjainkban, padlásokon, pincékben, kertvárosi denevérodúkban anélkül, hogy bármi gondot okoznának. Rám soha nem támadt még egyetlen denevér sem, és 60 év szorgalmas terepmunka után is egészséges vagyok. Holott denevérek százait fogtam kézbe és vizsgáltam meg világszerte, sőt, nem egyszer milliós sereglet közepén álltam barlangokban. Mivel a kutatások során, hasonlóan az állatorvosokhoz, alkalmanként beszerez az ember egy-egy karmolást-harapást, ezért be vagyok oltva veszettség ellen.

Olyasvalakinek, aki elkerüli, hogy denevérhez érjen, mérhetetlenül kicsi az esélye arra, hogy bármilyen betegséget is elkapjon tőlük. A nekik tulajdonított összes betegség könnyen elkerülhető még úgy is, ha a padlásunkon tanyáznak az állatok.

Ezekről azonban valahogy nem esik szó, miközben a kockázatokat gyakran túlzásokba esve szajkózzák. A Scientific American 2020. március 11-ei száma tökéletesen példázza ezt. A COVID-19 témájú cikk alcíme: „Shi Zhengli, a vuhani virológus több tucat halálos SARS-típusú  vírust azonosított denevérek lakta barlangokból és figyelmeztet, hogy jóval több vár még kimutatásra.” A „halálos” jelző használata azonban nem több, mint alaptalan spekuláció.

A cikk emellett azt is állítja, hogy a vuhani járvány már a hatodik, denevérek által okozott járványkitörés az utóbbi 26 évben. Valójában a felsorolt járványok közül négy (SARS, MERS, Hendra, Ebola) esetében úgy tűnik, hogy nem denevérről került át az emberre a kór, mégis a denevéreket okolják leggyakrabban ezekért is. Ötödik a listán a Nipah-vírus, mely valóban jó eséllyel repülőkutyáról került át az emberre, ugyanakkor ennek terjedése könnyen megelőzhető akár a gyűjtőedények letakarásával, akár a szennyezett pálmalé pasztörizálásával.

A COVID-19 kitörésével kapcsolatban két lehetséges forgatókönyv létezik. Az első szerint egy új koronavírus kerülhetett át egy köztigazdába – például tobzoskába – ahol bizonyos idő alatt emberre is veszélyes kórokozóvá fejlődött. A második változat szerint egy akkor még ártalmatlan koronavírus került át az emberbe, de az idővel fertőzővé alakult. Nehéz annak eldöntése, hogy melyik forgatókönyv az igaz, de egy jelenleg elfogadás előtt álló tudományos közlemény még azt sem zárja ki, hogy házi sertés vagy egér is lehetett a potenciális forrás.

Akkor viszont miért okolja a média ennyire egyoldalúan a denevéreket? Részben azért, mert a denevéreket sokkal alaposabban kutatták a vírusok szempontjából.

2005-ben látott napvilágot az első feltételezés arról, hogy a SARS-járványt okozó koronavírus ősei patkósdenevérekből származnak, azóta a denevérek sokkal nagyobb figyelemben részesülnek, mint bármely más állatcsoport. Egy kutatás keretében, aminek eredményei hajmeresztő cím alatt meg is jelentek, kétszer annyi denevérfajt vizsgáltak, mint rágcsálót, cickányt vagy emberszabásút együttvéve. Ragadozókat és patásokat pedig egyet sem.

A nagy népszerűségnek egyáltalán nem örvendő denevérek helyzete a miatt is nehéz, hogy nagyon gyorsan lehet nagyon sok mintát gyűjteni tőlük. Ezek feldolgozásából aztán rövid időn belül születhetnek eredmények és publikációk, melyek még szenzációsabbnak és elfogadhatóbbnak tűnhetnek akkor, ha eleve viszolygást keltő állatcsoportról van bennük szó.

Így egyáltalán nem meglepő az, hogy a denevérekből több vírust mutattak ki, mint más, ritkábban vizsgált fajokból. Vagyis a torzításra épülő spekuláció önmagából igazolást nyert ténnyé (beteljesedett jóslattá) válik.

Jelenleg azonban nem tudjuk biztosan, hogy a denevérek valóban több vírust hordoznak-e mint más állatok, hiszen azok vizsgálatára még közel sem fordítottunk annyi időt és energiát. És még ha több vírusa is van a denevéreknek, a vírusok száma nem feltétlenül jelenti a fertőzés kockázatának növekedését. Számos vírus ártalmatlan, sőt, akár még jótékony is lehet a gazdaszervezetre.

Egyes virológusok kihasználva a világméretű járványtól való félelmet, a természetben előforduló vírusok olyan felméréséhez igyekeztek támogatásokat szerezni, amelyek segítik megelőzni az ilyen eseményeket, vagy legalább mérsékelni azok hatásait. 2019-ben az Egyesült Államok Allergia és Fertőző Betegségek Kutatóközpontja 4,8 milliárd dollárt különített el a potenciálisan magas kockázatú vírusokat felderítésére. A folyamatban levő felmérések támogatói a COVID-19 pandémia apropóján hangsúlyozzák, hogy a jövőbeni járványok megelőzésének alapja az, ha elkészítjük az egész bolygó vadon élő fajainak víruskatalógusát, különös tekintettel a magas kockázatúnak tekintett fajokra, ide természetesen a denevérekre is.

Sok neves kutató azonban egyáltalán nem ért ezzel egyet, Ők arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy az ilyen felmérések hihetetlenül költségesek, ugyanakkor kevés gyakorlati hasznuk van. Érvelésük szerint a vírusok okozta járványok rendkívül ritkák, a vészhelyzetek előrejelzése pedig gyakorlatilag lehetetlen. Edward Holmes evolúciós virológus és munkatársai még azt is hozzáteszik ehhez, hogy ha lehetséges lenne is az összes jelenlegi vírust katalogizálni, RNS-vírusok új változatai akkor is folyamatosan fel fognak tűnni. Szerintük hiteltelen és arrogáns ilyen felmérésekkel a megelőzés vagy a hatásmérséklés hiú reményét kelteni.

Annak érdekében, hogy megértsük, miért nem működik a felmérés mint stratégia, gondoljuk végig a MERS, a Nyugat-nílusi láz és a Zika-vírus példáját. A MERS egy korábban igen valószínűtlennek tartott helyszínen (Szaúd-Arábiában) egy igen valószínűtlen forrásból (tevékből) került az emberekbe. Robert Tesh, az újonnan kialakuló vírusok szakértője rámutatott arra, hogy sem a Nyugat-nílusi láz, sem a Zika vírusa nem újkeletű, csupán annyi történt, hogy új földrajzi helyeket hódítottak meg olyan események következtében, amiket lehetetlen lett volna megjósolni. Egyre több vezető járványtani szakember egyetért abban, hogy a következő vírusjárvány forrását nem lehet előre megjósolni. Sajnos az ilyen figyelmeztetéseket ritkán kapja fel a média, és ha még fel is felfedezik őket, hajlamosak lebecsülni jelentőségüket.

Sokkal fontosabb a jelenlegi járvány „nulladik betegének” és a gazdaváltás módjának felderítése, mint bűnbakot gyártani a denevérekből vagy milliárdokat költeni további lehetséges kórokozók felkutatására. A humánegészségügyi alapok a legnagyobb szolgálatot a tesztelés és korai észlelés kidolgozásában tehetik.

Nekünk pedig ideje végre felismernünk és elfogadnunk saját szerepünket is a történtekben. A vadon élő állatok foglyul ejtése, pusztítása és kereskedelme garantálja a vírusok terjedését. A nem-szeretem állatok elleni vádak pedig csak súlyosbítják azok egyébként is válságos helyzetét, miközben elterelik a figyelmet mindazokról a szolgáltatásokról, amelyet garmadával tesznek mind a környezetnek, mind közvetlenül az emberi társadalomnak. Akár szeretjük a denevéreket, akár nem, a COVID-19 járványt nyugodtan tekinthetjük egy baljós figyelmeztetésnek. Be kell látnunk, hogy azon áll vagy bukik társadalmi jóllétünk, hogy felelős vagy kizsákmányoló gazdái vagyunk-e a világnak.

Írta: Merlin D. Tuttle
Fordította: Zölei Anikó

Forrás: Tuttle, Merlin D. “A Viral Witch Hunt.” Issues in Science and Technology (March 27, 2020). 

A Bat4Man projekt az eredeti elképzelések szerint is az évszázados babonák és gyakran káros gyakorlatok ellensúlyozására szolgál. A jelenlegi helyzet még fontosabbá teszi, hogy a denevérek védelme több támogatást kapjon. A "Járványos boszorkányüldözés" című cikk kiválóan tükrözi a nemzetközi helyzetet, az alábbi rövid írásban pedig a legfontosabb hazai vonatkozásokat igyekeztünk összeszedni.

A 28 hazai denevérfajunk néhány kivételtől eltekintve mind előfordul közvetlen környezetünkben, de mindössze 8 faj tudott viszonylag sikeresen alkalmazkodni az emberi települések nyújtotta mesterséges szálláshelyekhez a természetes élőhelyeik eltűnését, leromlását követően.

A kis patkósdenevér gyakran tanyázik épületek padlásán, pincékben

(Fotó: Boldogh Sándor)

Bár Magyarország ma még jó néhány, nemzetközi szinten is jelentős denevérkolóniával büszkélkedhet, idehaza is aggasztóan fogynak a denevérek. A környezeti állapotértékelések (pl. a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer) is fontos jelzőként tekint a denevérekre, állományaik aktuális státuszát rendszeres felmérés segítségével tartják számon a szakemberek. A 20 éves adatsorok azt mutatják, a barlangi fajok visszaszorulása különösen látványos, de a zavartalan öreg erdőkhöz kötődő denevérek sincsenek sokkal jobb helyzetben. Itthon a legsérülékenyebb fajok fokozottan védettek. Nem csupán az állatok zavarása és pusztítása tilos, de szálláshelyeik tönkretétele is – beleértve az emberi építményekben található kolóniákat!

A nagy patkósdenevér fokozottan védett (Fotó: Boldogh Sándor)

A magyarországi fajok mind rovarevők. A mezőgazdasági kártevők és a betegségeket terjesztő rovarok (pl. szúnyogok) tömeges fogyasztásával nagyban hozzájárulnak az emberi társadalom jóllétéhez, amelyet a szó szoros értelmében a bőrünkön érezhetünk, de komoly anyagi hasznot is hajtanak a vegyszerhasználat kiváltásával. Anyagcseréjük rendkívül gyors, így egy mindössze 6-7 g-os denevér éjszakánként akár 800-900 szúnyogot is elpusztíthat.

Online madarász ovi - Denevérek (Videó: Benedek Veronika)

Köszönjük a szerző és az Anno Kiadó hozzájárulását!