Monitoring

A program elindításának előzménye, hogy az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) egy olyan egységes módszer szerinti felmérő programot szeretett volna indítani Európában, mellyel hatékonyan lehet követni a főbb élőhely-típusokon végbemenő változásokat, az ott fészkelő madárállományok alapján. A módszer kidolgozására az EBCC vezetősége Magyarországot kérte fel, s az első években az angol RSPB finanszírozta az Európában modellnek tekintett monitoringot! A program szerencsés időpontban indult ahhoz, hogy jó képet kapjunk az EU-csatlakozásnak a környezetre és az élővilágra kifejtett hatásairól is, a madarak segítségével ugyanis számszerűsíteni tudjuk a mezőgazdasági és erdei élőhelyek természetvédelmi szempontú változásait, s kellő időben fel tudjuk hívni a figyelmet a nemkívánatos jelenségekre.

Módszerek

A programban véletlenszerűen sorsoljuk ki a felmérendő 2,5 x 2,5 km nagyságú területeket. Ennek folyamata a következő: a felmérők megadják azt a területet (pl. a területet magukba foglaló 10 x 10 km-es UTM négyzetek alapján), mely területen belül kisorsolt 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzet(ek)ben évente, rendszeresen felméréseket tudnának végezni az MMM keretében. A megadott területen belül véletlen alapján sorsoljuk ki a felmérésre szánt 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzetet. E módszer révén az országra jellemző főbb élőhelyekről kaphatunk korrekt képet, hisz nemcsak a "legjobb" és "legkedveltebb" területek kerülnek felmérésre. Az MMM révén ily módon a hazai főbb élőhelytípusok jelentőségük (méretük) szerinti számban lesznek monitorozva.

Miután a sorsolás megtörtént a felmérő visszaigazolást kap a programvezetőtől, aki tájékoztatja, hogy melyik 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzetre esett a választás. E területről a felmérő részletes térképmásolatot kap (méretarány 1: 15000), melyet a terepi munka során kell használni. A térképen be van jelölve a 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzet határa, s annak a 25 db lehetséges megfigyelési pontnak a pozíciója, melyből a felmérőnek kell kiválasztania (a mellékelt "Megfigyelési pont kiválasztó adatlap" segítségével) azt a 15 db megfigyelési pontot, ahol a számlálásokat el fogja végezni.

A madárszámlálás megkezdése előtt egy felmérő napot arra kell szánni, hogy az élőhely-térképezést elvégezze. Ekkor egyrészt a terepen járva kiválasztja a 15 megfigyelési pontot, megjelölheti vagy jól felismerhető tereptárgyakhoz „kötheti” azokat (pl. erdőben jellel látja el a fákat stb.) annak érdekében, hogy a következő években könnyedén visszataláljon, és ne máshol végezze a számlálást. Másrészt a térképen lévő, megfelelő módon kiválasztott 15 ponton be kell rajzolni a főbb élőhely típusokat a Monitoring Központ által megküldött kategóriák alapján, a mellékelt "Terepnapló" lapjain.

A számlálás módszere egyszerű! Minden megfigyelési ponton szigorúan 5 perces időtartam alatt kell a hallott, vagy látott madarak faját és mennyiségét feljegyezni a megfigyelési pont 100 méteres sugarú körzetében.

Elkülönítetten kell feljegyezni a terepnaplóban:

a 100 m sugarú területen belül feltehetően fészkelő fajok egyedeit (a területen földön vagy növényzeten megfigyelt vagy oda leszállt egyedek, illetve a terület felett tartósan ott levő egyedeket, pl. mezei pacsirta);

a terület felett átrepült egyedeket (leszállás nélkül átrepült);

a 100 m-en kívül észlelt fajok egyedeit.

A felmérőnek a megfigyelési pont közepén kell maradnia az 5 perc alatt, távcsövet használhat, azonban a 100 m sugarú területen belül nem mozoghat. Az öt perc letelte után a következő pontra kell eljutni, ahol szintén 5 percig kell számlálásokat végezni, szintén 100 m sugarú körben, stb. A megfigyelési pontokat úgy kell megválasztani, hogy azok megközelíthetők legyenek (pl. ne essen zárt és őrzött ipartelepre stb.). Azért adunk meg 25 pontot a kisorsolt négyzeten belül, hogy abból ki lehessen választani azt a 15-öt, melynek bejárása könnyen kivitelezhető.
Nagyon fontos, hogy az 5 perc alatt a megfigyelő önállóan végezze a megfigyelést! Ha ketten vagy többen mennek ki a területre, csak a megfigyelő által látott és hallott egyedeket kell bejelölni a terepnaplóba. Fontos megjegyezni, hogy túl sok személy jelenléte zavarhatja a számlálás eredményét!

A madarak számlálását minden fészkelési időszakban két alkalommal kell elvégezni. Az első felmérési napnak április 15. és május 10. között, a másodiknak május 11. és június 10. között kell lennie úgy, hogy a két felmérési nap között legalább 14 napnak kell eltelnie. Mindkét alkalommal, a 15 pont felmérését reggel 5 és délelőtt 10 óra között kell elvégezni, ugyanis a madarak ekkor a legaktívabbak. Fontos, hogy a felmérés ebben az időszakban történjen meg, mert ellenkező esetben a felmért fajok száma és mennyisége nem lesz összevethető a későbbi számlálások adataival. (Ha terepi akadályok vagy egyéb okok miatt erre nincs lehetőség, akkor legkésőbb déli 12 óráig fejezze be a munkát!)

Kiemelten fontos, hogy szeles-, esős időben ne végezzen számlálást, mert az jelentősen módosíthatja a felmérési eredményt!

A "Fajfelismerési adatlap" egyrészt a "Terepnapló" kitöltéséhez nyújt segítséget, másrészt a felmérők a lap kitöltésével fontos adatokat is közölnek a Monitoring Központ számára. A "Fajfelismerési adatlapon" meg kell jelölni azt, hogy az adott fajokat látvány és/vagy hang alapján biztosan felismeri-e vagy sem. Ha a terepi munka során egy bizonyos fajt nem tud biztosan azonosítani, akkor a „bizonytalan felismerés” kategóriát válassza. Az adatok feldolgozásakor fontos tudnunk, hogy egy adott megfigyelési pontnál nem észlelt fajok azért nem szerepelnek-e a "Terepnaplóban", mert valóban nem fordultak elő vagy esetleg azért, mert a felmérő bizonytalan volt egyes fajok azonosításában. (Ezen adatokat bizalmasan kezeljük!)

Semmi esetre sem javasolt az első felmérést május 10-e, a másodikat június 10-e közvetlen környékére tenni, mert fennállhat annak a veszélye, hogy szeles-, esős időt fogunk ki!

A felmérést követően minden felmérőnek az MMM program által biztosított "Terepnaplókban" és jelentőlapokon kell az adatait megküldeni az MME Monitoring Központ címére, melyeket azután számítógépen rögzítünk és dolgozunk fel. Fontos! Az adatok akkor válnak értékelhetővé, ha a felmérést minden évben, ugyanazokban a négyzetekben, ugyanazon a 15 felmérési ponton végzi el lehetőleg ugyanaz a személy.

Mivel a telelő madár állományokra nem voltak hasonló jellegű adataink, a 2000. év óta téli számlálásra kértük fel érdeklődő felmérőinket. A téli munkát csak abban az esetben végezze el, ha tudja vállalni a mostohább terepi viszonyokat!

A téli felmérést január folyamán egy alkalommal kell elvégezni. Lehetőleg olyan napot válasszon, amikor nem fúj erős szél, nem esik (eső, hó, egyéb) és nagy köd sincs. Érdemes arra is figyelni, hogy ne legyen olyan magasságú hó, amikor már gyalogosan sem tud közlekedni.

A számlálást hosszabb időtartam alatt lehet elvégezni, mint tavasszal (reggel 6 és délután 4 óra között), mert télen rosszabbak a terepi körülmények és a madarak is másképpen viselkednek, mint a fészkelési időszakban. (Télen, amennyiben jó az időjárás, a nappali órákban végig aktívak, mert pl. táplálék után kell „járniuk”.)

Az elvégzendő feladatok

A megküldött térkép alapján tartson terepbejárást, amikor a „Megfigyelési pont kiválasztó adatlap” segítségével a 25 lehetséges pont közül kiválasztja azt a 15 pontot, amelyen a felméréseket fogja végezni. Ezzel egy időben a kiválasztott pontokon elvégzi (a 100m sugarú körökön belül) az élőhelyek Á-NÉR szerinti térképezését is (Ehhez a mellékelt „Á-NÉR összefoglaló” ad segítséget.). Az élőhely-térképezés során tapasztaltakat a megküldött „Terepnapló” lapjain rögzítse.

A felmérési pontokat megjelölheti, vagy részletesen leírhatja magának, mert a következő években pontosan ugyanazokon a pontokon kell a számlálásokat végezni. (Pl. leírja, hogy milyen a pontok környezete, s ez alapján később visszatalálhat oda, de akár GPS-el is elraktározhatja a koordinátákat.)

Április 15. és május 10. között elvégzi az első madárszámlálást. Ekkor kitölti a „Terepnapló” fedőlapján található részeket, s a számlálási pontokon a „Terepnapló" lapjait használja, a fedőlap belső oldalán olvasható kitöltési útmutató szerint.

Május 11. és június 10. között a második számlálást is elvégezi, de az adott UTM négyzeten belül a két felmérés között mindenképpen teljen el legalább 14 nap! A második felmérés alkalmával az egyes számlálási pontokat ugyanabban a sorrendben kell bejárni, ahogyan az első számláláskor tette!

A második számláláskor a „Terepnaplót” az első számláláskor leírtak szerint használja!

A terepmunka után a HURING kódokat írja be a „Terepnapló" táblázataiba. A Monitoring Központba való postázás előtt érdemes másolatot készíteni a „Terepnaplókról". Ez jelentősen megkönnyítheti a következő évek munkáját.

Az eredeti „Megfigyelési pont kiválasztó adatlapot”, a „Terepnaplókat” és a kitöltött „Fajfelismerési adatlapot” küldje meg a Monitoring Központ címére! (Ha van rá módja, akkor a „Terepnaplók” adatait töltse fel az online adatbázisba, de a papír verziót küldje meg a Monitoring Központnak! Kérjük, hogy a fajfelismerési adatokat és az abban bekövetkező változásokat lehetőleg itt az online adatbázisban töltse fel, mert ezzel is jelentős mértékben segíti munkánkat! A „Fajfelismerési adatlapot” a felmérések idején vagy ahhoz közeli időpontban érdemes kitölteni, hogy a felismerési képességének aktuális állapotát tükrözze.)

Kérjük, hogy minden nyomtatvány, valamennyi pontját pontosan töltse ki!

Az adatok feldolgozása után a felmérők visszajelzést kapnak a munka eredményeiről!

Biztosított segédeszközök

Programtájékoztató

Térképmásolatok

Jelentőlapok

Madárhang kazetták, audió CD-k

Á-NÉR áttekintő lap

Terepnaplók

Felmérő igazolvány

Ajándékok a felmérőknek

Minden évben 50-60 értékes ajándék!
Az elmúlt évekhez hasonlóan a jövőben is ajándékokat sorsolunk ki az MMM felméréseket elvégző tagtársaink között (értékes távcső, határozókönyvek, cd-romok stb.). A jövőben minden négyzet illetve felmérőjének neve annyiszor kerül a sorsolási "kalapba" ahány éve az adott négyzetet folyamatosan felmérik. Ezzel is szeretnénk elismerni azon Tagtársaink munkáját, akik az MMM program feladatait több éven keresztül vállalják.

Jelentkezés

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Monitoring Központ
4402 Nyíregyháza 1, Pf. 16.
E-mail: monitoring@mme.hu

Letölthető dokumentumok

Rövid programismertető (MMM) >>
A Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) program rövid ismertetője. (PDF, 293 kB)

Terepnapló (MMM) >>
Az MMM felmérés adminisztrációjához szükséges terepnapló nyomtatható lapjai. Az MMM terepnaplót csak a program regisztrált felmérői használják, s ezeket a megfelelő számú belső oldallal ellátva nyomdában készítjük, s minden évben megküldjük felmérőinknek. Ha valakinek mégis hirtelen szüksége lenne terepnaplóra, akkor ezt a PDF fájlt letöltve és kinyomtatva, némi kézügyességgel összeállítható belőle egy MMM terepnapló.
A letölthető dokumentum első oldala a terepnapló külső borítólapja, melynek másik oldalára nyomtatható a dokumentum második oldala, amely a belső borítólapot tartalmazza. A harmadik lapon a terepnapló belső oldalai vannak, melyekből legalább 4 db kétoldalas nyomatot kell készíteni ahhoz, hogy az MMM terepnapló összeállítható legyen. (PDF, 89 kB)

Fajfelismerési adatlap (MMM) >>
A madárfajok felismerési biztosságának dokumentálására szolgáló adatlap nyomtatható verziója. Ez a verzió 2005. decemberétől használatos, újabb frissítésig. (PDF, 515 kB)

Kérjük, hogy a fajfelismerési adatokat és az abban bekövetkező változásokat lehetőleg az online adatbázisban töltse fel, mert ezzel is jelentős mértékben segíti munkánkat!

Megfigyelési pont kiválasztó lap (MMM) >>
A megfigyelési pontok kiválasztását dokumentáló adatlap, kitöltési útmutatóval. (PDF, 119 kB)

Á-NÉR összefoglaló (MMM) >>
Az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) kategóriáinak felsorolása és az MMM-ben való használatának rövid leírása. (PDF, 112 kB)
Az Á-NÉR részletes leírása a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében kiadott 10 kötetes munka II. kötetében található: Fekete, G., Molnár, Zs. és Horváth, F. 1997. A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. Letölthető PDF verzióját megtalálhatják itt. >>

További anyagok az élőhelyek határozásával és természetességével kapcsolatban:
Á-NÉR 2007 – élőhelylista definíciókkal (PDF, 553 kB) >>
Természetes-e? – MÉTA természetességmérő (PDF, 409 kB) >>
MÉTA élőhely-határozó (PDF, 558 kB) >>

Prof. Dr. Szép Tibor - Madarak monitorozása - a madarakért, a biológiai sokféleség
megőrzéséért előadása a Nyíregyházi Egyetemen

1. Bevezető

A ritka, különleges fajok a kezdetek óta a természet- és madárvédelem fókuszában állnak. Igen komoly programok indultak és folynak veszélyeztetett fajok, mint például a kerecsensólyom, a parlagi sas, a kék vércse vagy a szalakóta felmérésére, valamint a felmérések tapasztalatai alapján azok védelmére.

Az RTM-program valamennyi, Magyarországon kis létszámban fészkelő (ritka) és telepesen fészkelő madárfaj állománynagyságáról és elterjedéséről adatokat gyűjtő, hosszú távú program. Része az állami természetvédelem által vezetett Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszernek (NBmR) is. Mindezeket a követelményeket csak egy jól szervezett, egységes módszerekkel, minél nagyobb számú mintaterületen végzett madárszámlálási program elégítheti ki. Természetesen feladatunk nem lehet minden fajra az ország egész területére kiterjedő állományadatok gyűjtése, mert ez a rendelkezésre álló anyagi és személyi feltételek mellett teljesíthetetlen. Ezért koncentráljuk erőfeszítéseinket az IBA területekre (a Fontos Madárélőhelyekre), azokon belül is elsősorban a ritka és telepesen költő fajokra. A lehetőség azonban adott, ha valakinek kedve és ideje engedi, vagy éppen olyan helyen lakik, ahol kisebb jelentőségű területek vannak, akkor bárhol elvégezhető más, kevésbé ritka fajok állománybecslése is.

A hagyományos RTM-program és a 2014-ben indított Madáratlasz Program (MAP) kiegészítik egymást, utóbbi program adatbázisa sok tekintetben át is vette az RTM-adatbázis szerepét.

2. Módszerek

2.1. Bevezető

A felmérés alapegysége a 2,5 × 2,5 km-es UTM-négyzet. Egy felmérő több négyzetet is elvállalhat, lényeges, hogy lehetőleg ugyanazokon a négyzeteken, lehetőleg ugyanaz a megfigyelő végezzen állománybecsléseket több éven át, lehetőleg ugyanazzal a módszerrel.

Az alkalmazott módszer az egyes fajcsoportok esetében változó, általában azonban az ún. territórium- térképezést használjuk. Ennek lényege, hogy minden egyes terepnapon külön térképvázlatra rögzítjük a fajok adatait és pontos helyét, majd ezeket a fészkelési időszak végén összesítjük.
Az egyes territóriumokat a költésre utaló viselkedést mutató egyedek térbeli és időbeli tömörülése alapján különítjük el.

2.2. Mely fajokat mérjük fel?

Mint már a célkitűzésekben említettük, a program elsődlegesen a ritka és a telepesen fészkelő fajok költőállományának felmérésére irányul. Természetesen az a jelző, hogy „ritka”, mindenkinek mást jelenthet, sőt, országrészenként is eltérhet. Ezért erre a listára elsősorban azokat a fajokat vettük fel, amelyeket világszerte vagy Európában a kipusztulás veszélye fenyeget és/vagy hazánkban kis létszámban költenek.

A telepesen fészkelő fajok esetében a választás egyértelműbb, bár ezek között is előfordulhat telepen kívüli, egyedi fészkelés.

A felméréseket minden négyzetben elsősorban ezekre a fajokra kell elvégezni! Lehetséges azonban, hogy valaki nem az összes kiválasztott fajt, hanem csak egyes madárcsoportokat (pl. csak partimadarak, vagy csak ragadozómadarak stb.) mér fel, ezt azonban az adatlapon jelezni kell. Fakultatív jelleggel bevontuk a programba a közepesen gyakori fészkelő fajokat is. A gyakori és alkalmi fészkelő fajok előfordulását is megadhatják a felmérők. Abban az esetben, ha az RTM programban résztvevő felmérő a gyakori fajok állományát is fel szeretné mérni, ajánljuk az MMM (Mindennapi Madaraink Monitoringja) program módszereivel ennek elvégzését!

2.3. Terepi munkamódszerek

A vállalt négyzetekről a felmérők térképet kapnak (1:15000 méretarányban), ami egyben az adatlap része. Erről kell megfelelő számú másolatot készítenünk úgy, hogy minden egyes terepnapon a megfigyeléseinket külön térképlapra rögzíthessük. Kiegészítő megfigyeléseket a naplónkba, jegyzetfüzetünkbe is tehetünk, de a legfontosabb, hogy az észlelt madáregyedek, párok, fészkek, családok, telepek helyét és számát a lehető legpontosabban a térképen jelöljük be.

Minden faj esetében megállapítottuk azt az időszakot, amikor a felmérést a legjobb elvégezni, vagyis amikor az illető faj fészkelési aktivitása (éneklés, nász, territoriális viselkedés) a legintenzívebb (ezt a fajok táblázatában fel is tüntettük). Azt is feltüntettük, hogy ebben az időszakban legalább hány megfigyelés szükséges egy territórium elkülönítéséhez vagy a fészkek számlálásához.

Próbáljuk meg elérni, hogy minden fajra a számára legjobb időszakon belül legalább kétszer, de inkább háromszor járjuk be a négyzetben az alkalmas fészkelő-helyeket.

A következőkben minden egyes madárcsoportra az alkalmas módszereket ismertetjük a fészkelő párok felmérésére.

2.3.1. Territóriumtartó fajok

Ezeknél a fajoknál az ún. territórium-térképezés klasszikus módszerét alkalmazzuk.

A 2,5 × 2,5 km-es UTM-négyzet(ek)ről minden felmérő részletes térképmásolatot kap. A területet lehetőleg minden alkalommal teljes egészében járjuk be, az útvonalat változtatva, és az egyes fajok megfigyeléseit a térképvázlatra rögzítsük.

Célszerű minden egyes megfigyelésnél külön jelölni minden egyes, fészkelésre utaló viselkedést (pl. éneklő hím, nászrepülő pár, territórium harc, etető tojó, fészek fiókákkal, stb.). Ezekre speciális jelöléseket alkalmazhatunk, néhány ilyen általános jelölést a Függelék tartalmaz. A fajneveket is célszerű rövidíteni, erre a célra akár a magyar, akár a latin neveket használhatjuk, fontos, hogy egyértelmű legyen és egy kis kódszótárt készítsünk jelöléseinkről! Az egyedek vagy fészkek észlelési helyét a térképen a lehető legpontosabban rögzítsük. Ebből a célból igyekezzünk mindig tereptárgyakhoz, jól azonosítható pontokhoz, vagy mesterséges jelölésekhez bemérni a saját helyzetünket és az észlelt madarak helyzetét. Így minden egyes megfigyelési napról lesz egy térképvázlatunk, az egyes fajokra vonatkozó információkkal együtt.

Egy négyzetet a fészkelési időszak alatt legalább 5-8 alkalommal járjunk be. Ez a szám a felmérendő fajok fészkelési ideje és a minimálisan megkövetelt megfigyelési adatszám függvényében változhat. Az egyes megfigyelési napok között legalább 1 hét különbség legyen, az ennél gyakoribb észlelések csak kiegészítő jellegűek lehetnek. Ez azért is fontos, mert számos vonuló madár a fészkelésre utaló viselkedést mutat vonulás közben is, akár 1-2 hétig, így ha ebben az időszakban túl sűrű megfigyeléseink vannak, akkor megeshet, hogy fészkelő párként különítjük el a vonuló egyedeket is.

2.3.2. Telepesen fészkelő fajok

Egy rendkívül fontos megjegyzés: elsődleges mindig a madarak zavartalanságának biztosítása, költésük sikeressége. Emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy nagyon sok IBA terület természetvédelmi oltalom alatt áll és a legtöbb telepesen fészkelő faj veszélyeztetett, ezért próbáljuk meg a fészkelő párok számát becsülni. Csak akkor menjünk be közvetlenül a telepre a lakott fészkeket leszámolni, ha okvetlenül szükséges (pl. tudományos célú gyűrűzés, kutatás), és ehhez minden esetben a természetvédelmi kezelő hozzájárulása és felügyelete szükséges! Ilyen estekben a legkisebb számú (2-3) tapasztalt megfigyelő végezze gyorsan és hatékonyan a lakott fészkek számolását, és a fészkelési időszakban csak egyszer! Összehangolatlan többször, többek által végzett számolás rendkívüli károkat okozhat a költési sikerben, fészekelhagyás, fiókák szétmászkálása, ragadozók stb. miatt. A legtöbb esetben közvetett módszerekkel is lehet a fészkelő állományt becsülni.

Sirály-, csér- és szerkőtelepeken többféle módszert is használhatunk. Az egyik a direkt számolás, amikor egy jó kilátást nyújtó pontról leszámoljuk a biztosan elfoglalt fészekhelyeket, vagyis a láthatóan lakott fészkeket és a kotló madarakat. Ezt a fészkelési időszak elején (amikor a legtöbb pár tojásokon kotlik), napközben lehet a legnagyobb hatékonysággal elvégezni. Mivel nem okoz közvetlen zavarást, ez a legkedvezőbb módszer, de csak kisebb, jól áttekinthető telepeken alkalmazható. A számolást a költési időben legalább háromszor el kell végezni. 
Ha a fészektelep túl nagy, és közvetlenül akarjuk leszámolni a fészkeket, jobb, ha az öszes fészek leszámolása helyett a kolónia méretétől függő számú vonalas vagy négyzetes felvételt végzünk, és ezekből számítjuk ki a teljes telep méretét. Ez úgy történik, hogy kiválasztott útvonal mentén 0,5-1 m távolságon belül (vonal), ill. 5x5 m és 20x20 m nagyságú négyzeteken (négyzet) belül számoljuk meg az összes lakott fészket, majd ezekből következtetünk a telep méretére. 
Csérek esetében 20, sirályok esetében 30 percen túl semmiképpen se maradjunk a telepen! 
Egy viszonylag megbízható módszer a fészektelepen tartózkodó összes madár egyszeri felriasztása, és a levegőben levő madarak többszöri megszámlálása. A számlálások eredményeit kell átlagolni, és ezt kettővel osztva kapjuk a párok közelítő számát.

A sűrű nádban vagy megközelíthetetlen, iszapos talajú erdőben költő gémtelepeken a fészkelő párok számára a fészkelő helyekre alkonyatkor behúzó vagy azt hajnalban elhagyó madarak száma alapján következtethetünk. A megközelíthető erdőkben nemcsak a lakott fészkek leszámolása hozhat eredményt, ami sokszor nehezen kivitelezhető. Kisebb részterületeken a lakott fészkek leszámolása és a fészkelő fajok arányának megállapítása után az eredményeket a telep teljes területére kivetíthetjük. Nagyméretű telepeken megjelölt 5 m-es sávokon belül számolhatjuk le a fészkeket, és ezeket összegezzük.
Természetesen egyedi módszerekkel is jó eredményeket érhetünk el, azonban fontos ezen módszerek leírása és jelzése a Területi Koordinátor felé, illetve a megjegyzés rovatban. 
A sűrű nádban, laza telepekben költő fajok; pl. vörös gém esetén még nem rendelkezünk megbízható módszerekkel.

Bölömbikára a legaktívabb időszakban (kora reggel vagy alkonyatkor) a buffogó hímek számlálása adhat jó eredményt. Ezt is legalább háromszor kell elvégezni a költési idő alatt.

A partfalban költő fajok telepeinek felmérése viszonylag egyszerű: leszámoljuk egyesével az összes (lakott és lakatlan) lyukat. A fészkelő párok számának megállapításához a partifecske esetében a számlálás évében ásott üregek számát be kell szoroznunk 0.6-al, míg a gyurgyalag és jégmadár esetében az üregek lakottságának közvetlen megfigyelése (etető madarak) vagy az üreg használtságának közvetett megfigyelése (pl. nem pókhálós bejárat) alapján adjuk meg. Ez közelítőleg pontos eredményt ad.

2.3.3. Vizeken fészkelő fajok

Egyes nem szigorúan territórium-tartó vízimadárfajok (vöcskök, nyári lúd, récefajok, szárcsa), amelyek általában sűrű növényzetben költenek, külön problémát jelentenek, mert a hagyományos territórium- térképezéssel nem nyerünk pontos képet az állományukról. Ezen fajok esetében kielégítő eredményt nyújt a fiókavezetési periódusban a nyílt vízfelületeken kora reggel vagy késő délután a fiókákat vezető családok leszámolása. Ezt az adott fajra jellemző időszakban legalább kétszer végezzük el. Vörösnyakú- és feketenyakú vöcsök felmérésekor a legjobb, ha a vízen észlelt adult madarak mennyiségét vesszük alapul, s ez alapján állapítjuk meg a fészkelő párok számát. A számlálásukat közvetlenül az első fészeképítésük előtt végezzük el. Búbos vöcsök esetén a fészeképítés előtt, a násztevékenység idején (márciusban) lehet a legbiztosabban leszámolni a párokat, mert ekkor még a növényzet nem eléggé fejlett, és a madarak jól láthatók. Kis vöcsöknél a territórium-térképezés ad eredményt, itt jellegzetes hangjukat kell elsősorban figyelni. Récék esetében ellenőrző számolásokat végezhetünk a kotlási időszak alatt a fészkelő-helyek közelében gyülekező gácsérok megszámolásával. Természetesen a legalkalmasabb időszak erre fajonként eltérő. Figyeljünk arra, hogy nem fészkelő, vagy késői vonuló csapatokat ne számoljunk!

2.3.4. Partimadarak

A partimadarak (limicolák) többsége csak a fészek közvetlen környékén tart territóriumot, így laza telepekben költő fajoknak tekinthetők. Ezeknél szintén a természetvédelmi megfontolások az irányadók, tehát kerüljük a fészkek közvetlen leszámolását, hacsak erre nincs egyéb ok.

Nyílt terepen, vaksziken, rövidfüvű legelőn költő fajok (gulipán, széki lile, bíbic) esetében a fészken ülő vagy annak közelében szedegető párok távolabbról is jól elkülöníthetőek, távcsővel vagy teleszkóppal megszámolhatóak. Az egyes párok hozzávetőleges helyét is rögzíthetjük a térképen, de egyszerűbb egy-egy laza telep vagy kisebb állomány számát és helyzetét megadni.

Magasabb növényzetben költő fajok esetén (piroslábú cankó, nagy goda) kisebb zavarás esetén a fészkelőhely felett keringő madarak számlálása (elosztva kettővel) adhat eredményt a fészkek megkeresése nélkül.

Bizonyos fajokra (nagy póling, sárszalonka) a territórium-tartó fajoknál leírtak az irányadók (a territóriumot tartó hímek hangja). Javasoljuk még a vonalas felvételek (transzektek) és a territórium-térképezés kombinációját, tehát egymástól 100-200 m-re levő útvonalak mentén, térképen rögzítsük az egyes madarak helyzetét. Ugyanazon a területen ezt a felvételt legalább 4-5 esetben kell megismételni és a párok számát a territórium-tartó fajoknál ismertetett módszer alapján lehet megállapítani.

2.3.5. Éjszakai aktivitású fajok

Néhány madárfaj (elsősorban a baglyok, vízicsibék, haris) territórium-tartó aktivitásának a csúcsa a késő esti-éjszakai órákra esik. Az érintett fajoknak a felmérését ezért éjszaka kell elvégezni, a territórium-tartó egyedek hangja alapján. Ezeknél a fajoknál csak akkor lehet a fészkelést egy adott négyzetben kizárni, ha a fenti módszer alkalmazásával győződtünk meg erről! (A vizsgált faj hangjának magnetofonról való lejátszása, az állományfelméréskor kerülendő!)

2.3.6. Tippek a terepi munkához

Munkánkat sikeresebbé tehetjük, ha a következő szempontokat szem előtt tartjuk:

• szenteljünk külön figyelmet az élőhely igényre,
• használjuk az előző években gyűjtött tapasztalatainkat.

2.3.7. Élőhelyigény

Sok esetben előfordul, hogy ha egy adott faj élőhely igényét vesszük figyelembe, akkor elhanyagolhatjuk a négyzet nagy részének részletesebb vizsgálatát. Nagyméretű szántóföldeken valószínűtlen gémtelepet találni, ugyanígy hegyvidéki erdőkben sem gyakran fordul elő partimadár.

Elsődlegesen azokra az élőhelyekre fordítsuk a figyelmünket, amely az adott faj(ok)nak a legmegfelelőbbek. Természetesen néhány faj (túzok, hamvas rétihéja) gabonaföldeken is gyakran költenek, és néha váratlan helyeken is bukkanhatunk a felmérendő fajokra. Ezért mindig győződjünk meg róla, hogy az adott faj számára szóba jöhető minden területet átvizsgáltunk a négyzeten belül!

2.3.8. Tapasztalatok felhasználása

A megelőző években szerzett hely- és fajismeret döntő fontosságú lehet egy-egy pár vagy fészkelőtelep megtalálásában. A madarak jó része, ha nem éri zavarás és a költőhely paraméterei sem változnak, évről-évre ugyanazt a területet foglalja el. A telepekkel is ugyanez a helyzet, azoknak helyét is többnyire kényszerűségből változtatják a madarak. Ha a kérdéses madarat mégsem találjuk az előző évi költőhelyén, közeli hasonló élőhelyek alaposabb átvizsgálása gyakran sikert hozhat.

2.3.9. Saját területen kívül

A ritka és telepesen költő fajok minden fészkelésre utaló megfigyelését továbbítsuk a Központ felé a saját négyzetünkön kívül is! Ezeket a pontos idő, hely (négyzet kódja, ha ismert), faj és fészkelésre utaló viselkedés (nászrepülés, fészek, lakott telep) megjelölésével minél előbb adjuk le, hogy az adott évi felmérések adatainak elemzései során rendelkezésre álljanak. Ez még akkor is segítség lehet, ha azon a négyzeten dolgozik valaki és így juthatunk kiegészítő információhoz.

2.4. Az adatok értelmezése

A fészkelési időszak végén minden megfigyelésünket rendszerezzük. A legnehezebb annak megállapítása, hogy tulajdonképpen hány fészkelő pár is van a területen az egyes fajokból. Döntő szempont, hogy minden megfigyelő azonos szempontok szerint értékelje az adatait, hogy az eredmények összehasonlíthatók legyenek egymással. Ezért olyan pontosan kövessük a megadott ajánlásokat, amennyire csak lehet. Természetesen az egyes fajcsoportokra más követelmények vonatkoznak.

2.4.1. Territoriális fajok

Ezeknél a fajoknál az egyes terepi napokra vonatkozó térképvázlatokon szereplő adatokat a fészkelési időszak végén a következőképpen összesítjük: minden egyes fajra, ahol egynél több egyedről vannak megfigyeléseink, fajtérképet készítünk. Egy térképvázlatra pontosan átmásoljuk az illető faj összes megfigyelését az egyes terepnapokon készült térképvázlatokról, úgy, hogy az első terepnapon levő megfigyeléseket A-val jelöljük, a második napon levőket B-vel és így tovább. Fontos, hogy az egyes megfigyeléseket egymástól legalább egy hét válassza el! Az egymáshoz legközelebb eső; különböző jelölésű pontok alkotnak ideális esetben egy-egy territóriumot. Ezeket összeszámolva kapjuk a területen feltehetően költő madarak számát. Azt, hogy legalább hány elkülönült megfigyelés kell egy "territórium" meghatározásához, a fajlistában találhatjuk meg.

Partimadarak esetén egyedek helyett az egyes laza kolóniákban költő egyedek számát adhatjuk meg, és ezeket különíthetjük el "territóriumként". Az egyes ilyen "territóriumokban" maximálisan észlelt egyedek számát osztva kettővel kaphatjuk meg a fészkelő párok számát.

Egyes fajoknál egyetlen, fészkelésre alkalmas élőhelyen történt megfigyelés is elegendő lehet (pl. réti fülesbagoly). Ezeket a fajokat szintén a fajlistában találhatjuk meg.

Néhány fajnál különös figyelmet kell fordítanunk a késői vonulókra (pl. sirályfélék, récék) vagy az átnyaralókra (egyes partimadarak, mint a pajzsoscankó, erdei cankó, nagypóling stb.), ezeknél különös gonddal ügyeljünk arra, hogy csak a ténylegesen költő egyedeket vegyük számba. Ehhez segítséget nyújthatnak saját tapasztalataink vagy mások korábbi tapasztalatai.

2.4.2. Telepesen fészkelők

Amennyiben nem volt lehetőségünk közvetlenül leszámolni a lakott fészkeket és valamelyik indirekt módszert választottuk (madarak számolása), akkor a következőt tartsuk szem előtt: többszöri számlálás esetén (ami fontos követelmény) mindig a magasabb szám az irányadó, és ezt a számot kettővel osztva és lefelé kerekítve kapjuk a telepen költő párok számát. Ugyanez vonatkozik a laza telepekben költő partimadarakra és a nyílt vizeken költő fajokra (szárcsa, récefélék, vöcskök) is: mindig a nagyobb számolási adat az irányadó!

Néhány dologra még külön felhívnánk a figyelmet:

• Hasznos lehet, ha sűrűn használjuk a fajlistát, a terepi időszakban csakúgy, mint utána. Ez egyrészt azért fontos, hogy tudjuk, mely fajokra mi a legjobb időszak, másrészt, hogy az eddig gyűjtött megfigyeléseink elegendőek-e, a fészkelő párok számának pontos megállapításához. Ha nem, akkor esetleg további terepnapokat célszerű kint töltenünk az adataink pontosítására.
• Néhány faj (elsősorban a ragadozók) hosszú táplálékkereső repülést végezhetnek a fészkelési időszakban. Így megtörténhet, hogy többször is látjuk ezen egyedeket a négyzetünkben, holott esetleg csak azon kívül költenek. Annak ellenére, hogy ezek a megfigyelések megfelelhetnek a megadott feltételeknek, természetesen nem számíthatók be. Ha ilyen gyanúnk merül fel, próbáljuk megállapítani a fészek pontos helyét, vagy kérjük ki a helyi ragadozómadár-felmérést végző kolléga tanácsát. Ugyanez a probléma úgy is felvetődhet, hogy egy szomszédos négyzetben költő pár a mi négyzetünkben jelenik meg a kirepült fiókákkal, holott költésről addig nem volt tudomásunk. Gondosan vizsgáljuk meg ebben az esetben annak a lehetőségét, hogy esetleg elnéztük a fajt, vagy ténylegesen kívül fészkelt.
• Poligámia is előfordulhat egyes fajoknál, amikor egy hím több territóriumot (és tojót) tart egyidejűleg. Ilyenkor a megtalált fészkek vagy a tojók (fiókás családok) száma a döntő.

2.4.3. Tippek a feldolgozáshoz

Felvetődhet az a kérdés, hogy mi a teendő akkor, ha egy jól elhatárolható élőhely (pl. tó vagy erdő) két vagy több négyzet területére is átnyúlik.

Ekkor a következő ajánlások az irányadók:

• ha az élőhely viszonylag nagyméretű, és nagyjából egyenlő arányban oszlik meg a négyzetek között, akkor célszerű a fészkelő állományokat is ugyanilyen arányban megosztani a négyzeteken;
• ha az élőhely nagyméretű, és a területének kevesebb, mint a fele esik az egyik négyzetre, akkor - ha a fészkelő állományok elkülönítése területenként nehézségekbe ütközik - a teljes élőhelyre vonatkozó állománybecsléseket annál a négyzetnél tüntessük fel, amelyikre a nagyobb terület esik (jelzés a megjegyzésnél)
• ha az élőhely, vagy fészektelep kisméretű (szikes tó, erdőfolt stb.), és két, vagy több négyzet határára esik, akkor: két négyzet esetén mindig a bal oldali (nyugati) több négyzet esetén mindig a bal alsó (délnyugati) négyzethez írjuk be.

Mindez természetesen csak akkor jelentős, ha a terepen nem tudjuk pontosan beazonosítani a párok helyét. Amennyiben a fenti megosztásokat alkalmazzuk, ezt minden esetben tüntessük fel a Megjegyzések rovatban!

2.5. Fajok, felmérési időszakok és módszerek összefoglalása

2.5.1. Ritka-, veszélyeztetett fészkelő fajok

2.5.2. Telepesen fészkelő fajok

2.5.3. Közepesen gyakori, felmérésre ajánlott fészkelő fajok 

2.5.4. Ajánlott felmérési módszerek rövidítései

• Fa: a lakott fészkek, fészkelőüregek számlálása
• Fb: a lakott fészkek számlálása mintavételezéssel
• Fc: a telep madarainak egyszeri felriasztása és a levegőben keringő egyedek számlálása / 2 ―> megkapjuk a párok számát
• Fd: az összes fészkelőüreg számlálása és az eredmény 0,6-al való szorzása
• Fe: a telepre alkonyatkor be- ill. hajnalban kirepülő madarak száma
• T: a territóriumok számlálása
• É: a territóriumok éjszakai-számlálása
• P: a partimadár-számlálás módszerei
• Va: a vízen észlelt adultok számlálása és ez alapján a párok számának megadása
• Vb: a fiókákat vezető családok számlálása
• Vc: a kotlás idején a gácsérok számlálása

3. Letölthető dokumentumok

Programismertető és útmutató (RTM) - 2.1 verzió (2008) >>
A Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja (RTM) programunk részletes ismertetője, s az általános RTM felmérésekhez használatos terepnapló és adatlap kitöltési útmutatója.
Összeállította: Nagy Károly, Szép Tibor és Halmos Gergő
Frissítve: 2008. március (1907 kB)

Általános Terepnapló (RTM) - 2.0 (2008) >>
A Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja (RTM) programunk általános felméréseihez használatos terepnapló fedőlapja és belső oldalai.
Az RTM terepnaplót csak a program regisztrált felmérői használják, s ezeket a megfelelő számú belső oldallal ellátva a Monitoring Központban készítjük, s kérésre megküldjük felmérőinknek. Ha valakinek mégis hirtelen szüksége lenne terepnaplóra, akkor ezt a PDF fájlt letöltve és kinyomtatva, némi kézügyességgel összeállítható belőle egy RTM terepnapló.
Frissítve: 2008. március (170 kB)

Általános adatlap 1. (RTM) - 2.1 (2008) .doc >>
Ezt az adatlapot akkor kell használni, ha sok UTM négyzetben végzett RTM felméréseket.
Nyomtatható és elektronikusan is kitölthető verzió, DOC formátumban.
Ezen az adatlapon, az RTM Általános felmérések során szerzett megfigyelési adatok alapján, a fészkelési adatokat összesítheti, fajonként és UTM négyzetenként. A fészkelő párok számát a napi megfigyelési adatok, és a munkatérképekre feljegyzett adatok alapján tudja megállapítani, a programismertetőben és az útmutatóban leírtak szerint.
Frissítve: 2008. március (240 kB)

Általános adatlap 2. (RTM) - 2.1 (2008) .doc >>
Ezt az adatlapot akkor kell használni, ha csak néhány UTM négyzetben végzett RTM felméréseket.
Nyomtatható és elektronikusan is kitölthető verzió, DOC formátumban.
Ezen az adatlapon, az RTM Általános felmérések során szerzett megfigyelési adatok alapján, a fészkelési adatokat összesítheti, fajonként és UTM négyzetenként. A fészkelő párok számát a napi megfigyelési adatok, és a munkatérképekre feljegyzett adatok alapján tudja megállapítani, a programismertetőben és az útmutatóban leírtak szerint.
Frissítve: 2008. március (242 kB)

4. Jelentkezés

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 
Monitoring Központ
4402 Nyíregyháza 1, Pf. 16.
E-mail: monitoring@mme.hu

A fent vázolt általános célokat a következő alapvető módszerekkel kívánjuk elérni:

• Minimálisan havi egy alkalommal (a hónap közepéhez eső hétvége szombatján) végzett számlálásokkal.
• Minimálisan meghatározott számú vizes élőhely lefedésével.
• Minimálisan meghatározott számú faj mindenkori jelenlevő állományának meghatározásával.
• A lehető legtöbb önkéntes felmérő bevonásával.

A fenti módszereket később részleteiben is tárgyaljuk. Jelen ismertető célja, hogy olyan felmérési módszertani segítséget nyújtson az önkéntes felmérő hálózat számára, mellyel hosszú távon statisztikailag értelmezhető, folyamatos adatsorokat tudunk nyerni.

Mikor mérjünk fel?

A VVM alapvetően a tavaszi/őszi vonulási, valamint a telelési időszakot fedi le, de természetesen bárki számára lehetőség van az egész éves számlálásokra is. Számos nyugati országban a szeptember-március közötti időszakban havonta minimálisan egyszer, előre kijelölt napokon, egy időben folyik számlálás. Ezzel biztosítható az, hogy a gyakran rövid idő alatt is nagy távolságokat repülő fajok nem kerülnek más-más időpontban, más-más helyen ismét számlálásra. Az egyidejűség éppen ezért fontos. Szakmai körökben megoszlik a vélemény, hogy mikor kezdjük a számlálásokat, mikor kezdődjön egy felmérési idény. Egyes programok a naptári év szerint kezdik a felméréseket (tehát januárban), azonban a legtöbb esetben ma már a madarak biológiai ciklusát veszik figyelembe, ahhoz alkalmazkodnak. Ebben az esetben már júliusban, a fészkelés utáni gyülekezés környékén megkezdődik a számlálás. Áprilistól azonban a költési időszak alatti számlálás módszertani problémákat vet fel, melynek eredményeként sok esetben ezt az időszakot kihagyják a felmérésből. Ekkor inkább a fészkelők állományfelmérése kerül előtérbe. 
A fentiek alapján a VVM-ben júliustól áprilisig számlálunk, minimálisan havi egy alkalommal, de a kiemelt hónapokban (szeptember, november, január, március) többször (kéthetes rendszerességgel) is. A felmérési napokat előre kijelöltük, mely biztosítja az egyidejűséget. Ez mindig a hónap közepéhez eső hétvégére (szombatra) esik, de akadályoztatás esetén lehetőség vagy ±1 nappal (péntek, vasárnap) eltolni a felmérés időpontját.

Fontos kérdés továbbá az, hogy az adott számlálási napokon vajon melyik napszak a legalkalmasabb a felmérésre. Általánosságban nem lehet egyértelműen meghatározni és javasolni felmérési időszakot, csupán azt javasoljuk, hogy lehetőleg a reggeli, délelőtti órákban végezzük el a számlálásokat. Van azonban néhány olyan faj, melynél speciálisan a terület adottságaihoz igazodva kell a számlálásokat kivitelezni. Ilyenek közé tartoznak a hortobágyi daru-éjszakázó helyek, a fertő tavi vagy a tatai vadlúd éjszakázó területek. A felmérési módszerek fejezetnél bővebben kitérünk erre a kérdésre.

Hol mérjünk fel?

A VVM minimális célja, hogy valamennyi vizes élőhelyekkel rendelkező Fontos Madárélőhelyen (IBA) vagy Különleges Madárvédelmi Területen (SPA), illetve egyéb általunk fontosnak ítélt vízimadár élőhelyen történjen számlálás. Ez az ún. csökkentett területlista hozzávetőleg 50 hazai vizes élőhelyet tartalmaz. Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy ez a minimális cél. Hosszú távon az a cél, hogy annyi területre kiterjesszük a programunkat, amennyire csak lehet, a minél átfogóbb kép kialakításának reményében.

Nagyon fontos a felmérési idény megkezdése előtt véglegesíteni, és az ugyanazon a területen potenciálisan felmérést végzőkkel egyeztetni, a felmérendő terület határait. Ne írjunk a jelentőlapra olyan adatot, melyet nem az előre kijelölt terület határain kívül láttunk (pl. határos belvizes foltok stb.).

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nagyon sok IBA és SPA terület egyben védett terület is. Ezeken a területeken belépési engedélyt kell beszerezni ahhoz, hogy számlálásokat tudjunk végezni.

Melyik fajt mérjük fel?

A felmérés szempontjából leginkább a hazánkon rendszeresen átvonuló, vagy hosszabb ideig itt tartózkodó vízimadár fajok az érdekesek. Azonban ki ne jegyezne fel egy-egy ritkább fajt (pl. csigaforgatót, apácaludat, vagy sarki partfutót stb.) a felmérés során. Fontos, hogy a területen található valamennyi általunk javasolt faj felmérésre kerüljön, azaz tömeges és rendszeresen előforduló madárfaj ne (pl. tőkés réce, vetési lúd, bíbic stb.) maradjon ki a számlálásból. A jelentőlapon külön jeleztük azon fajokat, melyek állománynagyságát mindig meg kell határozni.

Felmérési módszerek

Ez talán a legsarkalatosabb pontja szinte valamennyi madárállomány felmérő programnak. Több nyugati országban erre a témakörre részletes útmutatókat jelentettek meg:

• Bibby, C. J., Burges, N. D. & Hill, D. A. (1992): Bird Census Techniques, Academic Press, London.
• van Roomen M. W. J. & Hustings F. (1997): Manual Waterbird Projects SOVON. SOVON Vogelonderzoek Nederland, Beek-Ubbergen
• Gilbert, G., Gibbons D. W. & Evans, J. (1998): Bird Monitoring Methods: a manual of techniques for key UK species, RSPB

Ezek az alapművek részleteiben tárgyalják a legkülönfélébb felmérési módszereket nem csupán a vonuló fajokra, hanem a fészkelőkre egyaránt. Útmutatónknak ebben a részében fajokra, fajcsoportokra bontva mutatjuk be az egyes – lehetőleg a legoptimálisabb – felmérési módszereket. Ezek egyrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy a lehető legkisebb hibaszázalékkal dolgozzunk a terepen, másrészt ahhoz, hogy a madarak lehető legkisebb zavarásával történjen meg a számlálás. 
Vízimadarak állományfelmérése történhet abszolút vagy relatív módszerekkel. Tekintettel arra, hogy a VVM esetében az abszolút állományfelmérés módszerét alkalmazzuk, ezért csak ezt tárgyaljuk. Ez tehát azt jelenti, hogy egy bizonyos területen valamennyi vízimadár faj valamennyi egyedét megszámoljuk. Speciális projektekben egy (vagy néhány) faj teljes állományát mérik fel.

Leggyakrabban az ún. integrált terület felmérést valósítjuk meg munkánk során. Ez azt jelenti, hogy az adott területnek nem csak egy részét, hanem minden egységét együttesen mérjük fel. Ez Magyarországon leginkább a halastavak esetében alkalmazandó módszer, ahol nem csupán egy-egy medencét vonunk be a felmérésbe, hanem a teljes tórendszert, beleértve az összes tóegységet. Ebben az esetben olyan felmérési útvonalat kell meghatározni, mellyel a rendszer teljes egészében belátható, az ott lévő madarak mennyisége könnyen számolható. Korábbi tapasztalataink alapján az évközi felmérő munkánk értékelhetőségét nagymértékben befolyásolja, ha a felméréseink nem a teljes területre, hanem annak csak egy részére vonatkozik, máskor viszont megint a teljes területen számolunk. Ez nem teszi lehetővé a területeken levő madarak mennyiségének összehasonlítását a következő években.

Nagyon fontos a felmérésbe vont terület határainak pontos meghatározása, hiszen pl. adódhatnak olyan alkalmak, amikor a területünk melletti, pl. belvizes folton nagyobb mennyiségű madarat (dankasirály, bíbic) látunk, s azt is megszámoljuk, hozzáadva a területünkön számolt mennyiséghez. Ez mindenképpen hibának számít, s befolyásolja a tényleges felmérési eredményt, illetve az adatok évről-évre történő összehasonlíthatóságát.

Néhány madárfaj számlálása az átlagos nappal elvégzett felméréssel nem valósítható meg. Ilyenek pl. a vadludak vagy a sirályok, melyek napközben a gyakran több 10 km. sugarú körön belül található táplálkozó területeken szóródnak szét. Ezek a madarak az éjszakát együtt töltik, általában távol a táplálkozó területektől. A legcélszerűbb, ha az éjszakázó helyeken számláljuk azokat. Semmiképpen se fordítsunk időt arra, hogy "szinkron napon" a táplálkozó területen próbáljuk megszámolni az éjszakázó állományt kivéve, ha az a projektünk célja. Részletesebb információ az éjszakázó madarak felméréséről az egyes fajok felmérésének ismertetésénél található.

Hogyan számoljunk?

A legtöbb vízimadár könnyen felismerhető és számolható, azonban különös figyelemmel kell lennünk akkor, amikor a számlálandó állomány nagy része magas, vagy sűrű vegetációban található. A felmérés jóval egyszerűbb, ha van helyismeretünk – tudjuk, hogy nagyjából melyik faj, a terület mely részén fordul elő leginkább – ha megfelelő technikai eszközzel rendelkezünk (kézi távcső és spektív), illetve, ha – sok madár esetén – csoportban dolgozunk. A felmérés kimenetelét az időjárás és a mindenkori vízszint befolyásolhatja leginkább. A legnagyobb kihívást azonban mégis a nagyobb repülő vízimadár csapatok számlálása jelenti. Ennek viszonylag pontos kivitelezésére sok gyakorlás és terepi tapasztalat szükséges.

Néhány faj mennyiségének meghatározása vizuális úton nem kivitelezhető, rejtett életmódjuk miatt. Ilyen faj pl. a törpegém, a guvat, a vízicsibék, vagy a kis sárszalonka is. Emiatt a VVM felmérések során észlelt egyedszámuk sem tekinthető abszolút egyedszámnak.

Szerencsére ezek kivételek, hiszen a legtöbb faj állománya könnyen felmérhető, bár nem árt néhány dologra külön is figyelmet fordítani (pl. bukórécék számlálása), melyekre később külön is kitérünk.

Optimális látási viszonyok között a madárhatározás nem okozhat nehézséget, de főként a vedlési időszakban akadhatnak bizonytalan helyzetek (böjti réce / csörgő réce, kendermagos réce / tőkés réce összetéveszthetősége stb.). Ezek elkerülése érdekében javasolt mindig egy jó terepi határozó könyvet magunkkal vinni.

Kis számú, vagy magányos madarakat egyesével, míg a nagy madárcsapatokat becsléssel számoljuk. Utóbbinál a csapatot – méretétől függően – kisebb halmazokra (ötös, tízes, százas stb.) bontjuk. Ezt viszonyítjuk a teljes csapat nagyságához, melyből becsülhetjük a teljes mennyiséget. Ez nagy gyakorlatot igényel, de érdemes gyakorolni, hiszen nem mindig van lehetőség a földön, vagy a vízen egyenként megszámolni a madarakat. Jó lehetőséget ad a gyakorlásra, ha terepen a felmérési napon kívül többen összehasonlító számlálásokat végeznek, majd az eredményeket egymáséval összehasonlítják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy kisebb csapatok mennyiségét általában felülbecsüljük, míg a nagyobbakét alábecsüljük. Szorosan egymás mellett tömörülő madarak esetén is nehéz a madarak pontos becslése, ha nem kellő magasságból számoljuk azokat. Tapasztalataink szerint az ily módon számolt madarak mennyisége kb. 20%-al marad el a valós értéktől, érdemes tehát ilyenkor a földön számolt értékhez kb. ugyanennyit hozzáadni.

Ragadozóktól, hajóktól stb. felriadó madártömeget újra kell számolni, hiszen gyakran a csapatok egy másik, vagy több tóegységre, folyószakaszra repülhetnek át.

Folyami, hajóról történő számláláskor csak az elhagyott (hajó mögötti) madarakat számoljuk. Mivel a hajó maga is zavaró tényezőnek minősül, ezért gyakran a hajó előtt számolt madarak egy része felrepül, megtévesztve a számlálót. Hajóról a lehető legritkább esetben végezzünk egyedül számlálásokat!

Csak azokat a madarakat jegyezzük fel, melyek használják a területet. A leszállás nélkül átrepülőket ne közöljük a jelentőlapon.

Befolyásoló tényezők

A felmérésre rendelkezésre álló idő gyakran nincs összhangban a bejárandó terület nagyságával. Ennek sokszor az a következménye, hogy a terület csak egy részét járjuk be, vagy, ha be is járjuk, akkor az egyes számlálási pontokon már túl kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy pontos és valós adatokat nyerjünk.

Az időjárási körülmények szintén fontos szerepet játszanak a felmérés sikerességében. Ideális időjárási viszonyok (napsütés, pára- és szélmentes idő) csak ritkán fordulnak elő, így többnyire valamilyen akadályozó körülmény közepette kell a lehető legjobb számlálási eredményt elérni. Leggyakrabban a szél és a párás idő okoz gondot, hiszen egyrészt ilyenkor a madarak zöme védett, szélárnyékos területekre "bújik" (pl. nádasba), másrészt a párás időben határozási problémák jelenthetnek gondot.

A technikai eszközök minősége is egyre inkább hozzájárul ahhoz, hogy a nagyobb kiterjedésű területeken is viszonylag pontos számlálási eredményeket érjünk el. Itt kell megemlíteni a diktafon alkalmazásának lehetőségét, hisz gyakran nem lehet egyszerre számolni és jegyzetelni is egyben. Ilyenkor a diktafonra mondott eredményt otthon összegezhetjük.

Hatékonyságát tekintve a csapatmunka is sok előnyt rejt magában, főként akkor, ha nagyobb mennyiségű madarat kell számolni. Ilyenkor vagy egy fő számol, egy pedig jegyzetel, vagy többen egy-egy fajt számolnak, s diktálják az eredményt a jegyzetelőnek.

Hajóról történő felmérés esetén (főként a Dunán) általában nincs lehetőség a szigetek mögötti – sokszor jelentős – vízimadár állományok számlálására. Ezért javasolt egyidejűleg több felmérőt is bevonni a munkába, azokon a szakaszokon, ahol csak gyalogosan közelíthetők meg a "kis ágakban" levő állományok.

Nem utolsó sorban a megfelelő fajismeret hiánya is problémát jelenthet a felmérés során. Ennek kiküszöbölése érdekében javasolt egy olyan határozókönyvet beszerezni, mely melyet magunkkal vihetünk a terepre.

Búvárok, vöcskök, kárókatonák
E csoportba tartozó fajok valamennyi képviselője a vízfelszín alatt keresi táplálékát. Ez a számláláskor – a bukó fajok esetében általánosságban is jellemző – fokozottabb figyelmet igényel, hiszen távcsővel történő pásztázás során több madár is kimaradhat a számlálásból, míg a víz alatt tartózkodnak. A legjobb módszer, ha először szabad szemmel lassan haladva próbáljuk áttekinteni a vízfelszínt, majd, ha felbukkanó madarat észlelünk, akkor meghatározzuk annak faját és mennyiségét. A kárókatonák gyakran nagy számban, kisebb-nagyobb rajokban táplálkoznak tavainkon, ilyenkor szinte egyszerre tűnnek el a víz alatt.

Gémek, kócsagok 
Gyakran nagyobb nádasok öblözetében, védett területeken keresik táplálékukat. Ilyenkor számlálásuk csak akkor lehetséges, ha véletlenül felriadnak. Télen a befagyott tavak jegén, vagy a nádszegélyekben könnyű megszámolni. A bakcsó mennyiségét viszonylag rejtettebb életmódja miatt nehezebb meghatározni. Táplálkozásra gyakran használják a tavak gátjairól behajló ágakat, mely azonban nem mindig látható a gáton közlekedő felmérő számára. A törpegém és a bölömbika tényleges mennyiségét rejtett életmódjuk miatt a költési időszakon kívül nem lehet meghatározni, ezért a VVM felmérések során észlelt egyedszámuk sem tekinthető abszolút egyedszámnak.

Hattyúk
Felmérésük nagyon könnyű, jól látható és könnyen számlálható madarakról van szó. Nem árt fokozottabb figyelmet fordítani a színes nyak és lábgyűrűs példányokra.

Ludak 
Tipikusan olyan fajok, melyek mennyiségét rendszerint csak az éjszakázó helyen lehet jó közelítéssel meghatározni. Tekintettel arra, hogy az ezekre a területekre gyakran már este, sötétben behúzó madarak tényleges számát nem lehet meghatározni, ezért sokkal célravezetőbb, ha a számlálásokat a hajnali/reggeli órákban végezzük el. Mivel a ludak kirepülése javarészt egy időben történik ezért rendszerint nagy csapatokat kell viszonylag rövid idő alatt megszámolni. Semmiképpen nem javasolt az egyedüli számlálás, mert a sokszor több irányba kirepülő csapatok számlálására ekkor már nem nyílik lehetőség.

Gyakran találkozunk több ezres vegyes csapatokkal (vetési lúd / nagy lilik / nyári lúd), melyek faj szerinti számlálása a levegőben sokszor lehetetlen. Ilyenkor a legjobb módszer, ha gyorsan végigszámoljuk a területen tartózkodó vadludak összlétszámát, majd azután az egyes fajok arányait határozzuk meg a domináns fajhoz képest. Nem tradicionális vadlúd gyülekező helyen észlelet – jobbára átrepülő – csapatokat ne jegyezzünk fel a jelentőlapra.

Ásóludak, úszórécék 
Számlálásuk viszonylag könnyű, mivel táplálkozáskor nem buknak, csupán fejüket dugják a víz alá. Néhány faj tojója nagyobb távolságban megfelelő technikai eszköz hiányában, nehezen felismerhető (pl. tőkés réce / kendermagos réce / nyílfarkú réce, vagy böjti réce / csörgő réce). A kisebb csapatokat egyesével számoljuk, míg a nagyobbakat kisebb-nagyobb egységekre (10-es, 50-es, 100-as stb.) bontva. Ügyeljünk arra, hogy a csörgő récék ősszel a lecsapolt tómedrek iszapos tocsogóin keresik táplálékukat, tehát nem csak a nyílt vízen kell keresni a fajt!

Bukórécék, tengeri récék, bukók 
A jelenlevő állományok nagyságának meghatározása a táplálkozási szokásaik miatt fokozottabb körültekintést igényel. Tapasztalatok alapján ezek a fajok 30–70 másodpercet is a víz alatt töltenek, míg a távcsővel történő átpásztázás normál tempóban (egy látómezőnyi kép) is kb. 2-5 másodperc. Ez alatt az idő alatt nem lehet a madarak pontos mennyiségét meghatározni. Dunai számlálási tapasztalatok alapján elmondható, hogy az elsőre megszámolt (vízen úszó) madarak mintegy kétszerese van jelen az adott területen.

A legjobb, ha a távcsővel egy ponton legalább 20-30 másodpercig rajta tartjuk a szemünket, mert az alábukó madarak után a levegőért feljövőket is meg tudjuk számolni így. Erre a legjobb széles látószögű, nem túl nagy nagyítású teleszkóp használata (20-30-as optika).

A vedlő és átszíneződő récék határozási problémákat vetnek fel, melyekre ősszel fokozottabban kell figyelni.

Szárcsa 
Felmérésük általában egyszerű, de ez a faj is gyakran víz alá bukik, bár lényegesen rövidebb ideig tartózkodik ott. Erősen szeles időben szinte mindig "eltűnnek" a területről, ami valójában azt jelenti, hogy behúzódnak a nádasokba, ezért számlálásuk rossz időben nem kivitelezhető. A költési idő közeledtével szintén lehetetlen a valós mennyiséget meghatározni, mivel nagyrészük a sűrű vegetációban tartózkodik.

Partimadarak 
Élőhelyigényük miatt viszonylag könnyen megtalálható fajcsoport ősszel és tavasszal. Rendszerint a halastavak lecsapolt iszapos medreiben, vagy iszapos partokkal övezett szikes tavakon, szennyvízülepítőkön találkozhatunk velük. Számlálásukhoz az esetek többségében nem elegendő a kézitávcső. Néhány faj felmérése a táplálkozó területük jellege miatt (magas vegetáció) igen nehéz, ezek állományát általában alábecsüljük. Ilyenek, pl. a réti- és pajzsoscankó, vagy a sárszalonkák. A határozási problémák e fajok esetében fokozottabban érvényesülnek, ezért ajánlott a felméréseket gyakorlott madarászokkal együtt kezdeni.

Sirályok, szerkők, csérek 
A sirályok állományának felmérése gyakran körülményes, hiszen többségük a vizes élőhelyeket éppúgy pihenésre és éjszakázásra használják, mint a vadludak. Számlálásukat a reggeli kihúzáskor kell elvégezni, hasonló okok miatt, mint az a ludaknál tapasztalható. Általában kisebb csapatokban, több hullámban hagyják el az éjszakázó területüket, ezért könnyebben számolhatók. A nagyobb testű fiatal sirályok esetében határozási kérdések merülnek fel.

A csérek és szerkők sokkal inkább a vizekhez kötődnek és szinte mindig a levegőben vannak. Leginkább költés utáni kóborlókkal, gyülekezőkkel és vonuló csapatokkal találkozunk, melyek számlálása viszonylag egyszerű. Fontos, hogy lehetőleg a területnek egy olyan pontjáról számoljunk, melyről a teljes területet (pl. adott tóegységet) belátjuk.

Néhány szó a jelentőlapról

A VVM során általános jelentőlapot használunk, mely minden vizes élőhelyen történt felmérés eredményeinek rögzítésére szolgál. Adataink hosszú távon csak akkor lesznek összehasonlíthatók, ha a mindig azonos egységben vesszük fel azokat.

A VVM-ben résztvevőknek minden felmérési napról jelentőlapot kell kitölteni, függetlenül attól, hogy a területen volt-e madár, vagy sem. A vízimadarak hiánya egy területen éppolyan fontos információ a számunkra, mint ha több ezer madarat számoltunk volna!

A jelentőlapok minden pontját igyekezzünk kitölteni. A kiegészítő adatok (időjárás, terület állapota stb.) az adatfeldolgozáskor nyújtanak fontos információkat, szűrőket.

Letöltés

Vonuló Vízimadár Monitoring adatlap (VVM) .doc >>
Elektronikusan is kitölthető verzió (264 kB)

Vonuló Vízimadár Monitoring adatlap (VVM) .pdf >>
Nyomtatáshoz megfelelő verzió (550 kB)

Az MME több adatgyűjtő programot indított, nem csak a gyakorlott madarászok, de az érdeklődő természetbarátok részére is. 

Legjelentősebb állományfelmérő- és monitoring programjaink a Madáratlasz Program (MAP), a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM), a Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja (RTM) és a Vonuló Vízimadár Monitoring program (VVM), de a madarakon túl a kétéltűek és hüllők térképezésével is foglalkozunk.

Az érdeklődők a TermészetLesen program keretében kapcsolódhatnak be a gólya- és fecskefelmérésbe, a téli madáretetők felmérésébe, a Tavaszi TermészetLesen keretében pedig a kertek és parkok állatvilágának megfigyelésébe.

A terepi- és adatközlő munkákban évente sok száz önkéntes vállal aktív szerepet, akiknek munkáját a területi koordinátorok és a Monitoring Központ irányítja. Programjaink többségének felhívásai, ismertetői, adatlapjai és terepnaplói letölthetők honlapunkról is, ahol a felmérések eredményeit, összefoglalóit is rendszeresen közzétesszük. 2005 óta internetes adatfeltöltő- és információs portálok is rendelkezésre állnak.

Célunk, hogy az élőhelyekről, fajokról változatos módszerekkel történő adatgyűjtések eredményei, végső soron egyetlen központi adatbázisba kerüljenek, ahonnan különböző lekérdezésekkel valamennyi felmérőnk tájékozódhat saját adatainak sorsáról, illetve az ország egész területén folyó madarász-aktivitásról, a felmérések eredményeiről.

Az utóbbi évek eredményeit összefoglaló, fontos kiadványunk a Magyarország madáratlasza című könyv.

Az MME három legjelentősebb állományfelmérő- és monitoring programja: a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM), a Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja (RTM) és a Vonuló Vízimadár Monitoring program (VVM).

A terepi- és adatközlő munkákban évente sok száz önkéntes vállal aktív szerepet, akiknek munkáját a területi koordinátorok és a Monitoring Központ irányítja.

Az MME az utóbbi években jelentősen bővítette madármonitoring-programjainak számát, amelyeknél a központi koordinációt egyre több esetben az MME Monitoring Központja végzi. Programjaink többségének felhívásai, ismertetői, adatlapjai és terepnaplói letölthetők honlapunkról is, ahol a felmérések eredményeit, összefoglalóit is rendszeresen közzétesszük. 2005 óta internetes adatfeltöltő- és információs portálok is rendelkezésre állnak.

Célunk, hogy az élőhelyekről, fajokról változatos módszerekkel történő adatgyűjtések eredményei, végső soron egyetlen központi adatbázisba kerüljenek, ahonnan különböző lekérdezésekkel valamennyi felmérőnk tájékozódhat saját adatainak sorsáról, illetve az ország egész területén folyó madarász-aktivitásról, a felmérések eredményeiről.