Ezen együttműködés egyik alappillére a 2020 év végén telepített 1000 db odú. Kihelyezéskor egyfelől arra törekedtünk, hogy a főváros zöldterületeit lefedjük, másfelől pedig arra, hogy olyan területekre helyezzük ki az odúkat, amik a Főkert kezelésében állnak. Így összesen 17 helyszínre lettek különböző mennyiségben szétosztva a madárodúk:

Odútípusok területenként

Denevérek számára 50 db, énekesmadaraknak pedig 950 db odú lett telepítve. „B” és „D” típusú odúk eltérő méretű fajok számára biztosítanak fészkelési lehetőséget. Az előbbiben elsősorban kék és széncinege, valamint csuszka, utóbbiban pedig seregély szokott megtelepedni városi környezetben. Ezek a madarak úgynevezett másodlagos odúköltő fajok, amelyek nem képesek saját otthont készíteni maguknak a fák törzsébe, hanem más madarak (elsősorban harkályfélék) által készített odúkat foglalják el. A fővárosi területeken nincs elegendő természetes költőüreg, így az általunk kihelyezett mesterséges fészkelőhelyekkel nagymértékben tudjuk segíteni ezen fajok fészkelését.

Kék cinege felfedezi a B odút (Fotó: Sarlós Dávid)

Odúkihelyezési akció a Népligetben (Fotó: Lendvai Csaba)

 

A tavaszi (költési) és az őszi (odútisztítási) időszakban valamennyit ellenőrizzük, egy vagy több alkalommal. Az első fészkelési évben, 2021-ben összesen 282 odúban volt bizonyítottan költés, leggyakoribb fészkelő faj a széncinege volt, 212 párral. Ez foglalások 75%-át jelentette. Rajtuk kívül kék cinegék, seregélyek, csuszkák és mezei verebek költöttek az odúkban.

2022-ben a foglalási arány nőtt, itt már majdnem elérte az 50%-os foglalási arányt, ugyanis összesen 430 odúnkban volt bizonyítottan költés. Leggyakoribb faj szintén a széncinege volt, 386 pár költött az odúkban, ez a teljes foglalás 90%-a volt. Ezen kívül (a tavalyi évhez hasonlóan) kék cinegék, seregélyek, csuszkák és mezei verebek költöttek az odúkban.

Csuszka fiókák (Fotó: Sarlós Dávid)

Seregély fiókák (Fotó: Sarlós Dávid)

A széncinege fészekalj állapotai: a tojásos forma....

...a kotlás...

... és amikor már szép nagyok a fiókák. (Fotó: Sarlós Dávid)

 

A madarakon kívül más állatok is elfoglalhatják és használhatják az odúkat, például az éjszakai életmódot folytató pelék. Hazánkban három fajuk fordul elő, a nagy pele Budapesten belül a Népligetben él és több odúnkat is előszeretettel elfoglalja és használja az őszi időszakban. 2021-ben több odúban is találtunk nagy pelére utaló nyomokat (fészekanyag, ürülék, rágásnyom stb.), azonban csak 4 odúban volt bizonyítottan állat. 2022-ben ez a szám a sokszorosára emelkedett, ugyanis ekkor 26 odúban volt nagy pele. Volt olyan odú is, amiben ellenőrzéskor egyszerre 6 egyed pihent.

Nagy pele (Fotó: Sarlós Dávid)

és egy nagy pele "csapat" (Fotó: Sarlós Dávid)

Az 50 db denevérodú a Gellért-hegyre és az Óbudai-szigetre lettek kihelyezve. Mindkét területen több denevérfaj is előfordul, igaz ezek a fajok jól alkalmazkodtak a városi körülményekhez és ebből kifolyólag elég könnyen találnak maguknak búvóhelyet, ennek ellenére mi is próbáljuk segíteni őket mesterséges denevérodúk telepítésével.

Denevér odú kihelyezése (Fotó: Lendvai Csaba)

Rőt koraidenevér (Fotó: Sarlós Dávid)

A tavaszi odúellenőrzések mellett az odúk őszi tisztítása és karbantartása kiemelten fontos feladat a következő évi sikeres költés érdekében. Mindegyik odúköltő énekesmadárfajra elmondható, hogy fajra jellemző, jellegzetes és elég nagyméretű fészket raknak az odúkba. Ezek a madarak jelentős része évente kétszer fészkel (sokszor ugyanabban az odúban) és mindkét költés alkalmával új fészket készítenek. Második költés esetében az első költés után hátrahagyott fészekre építi rá az újat, így a második költés végére az odú szinte teljesen megtelik fészekanyaggal, így a következő években már csak alig vagy egyáltalán nem „fér el” az új fészek. Egyrészt ezért nagyon fontos a fészekanyag eltávolítása az őszi odútisztítások alkalmával, valamint azért, mert különböző élősködő fajok (pl.: madárbolha) lehetnek az odúban. Ezek az állatok a maradék fészekanyagban képesek az áttelelésre és a következő évben megkeserítik az odúban fészkelő madarak (és fiókáik) életét. Ezek - a fészekanyag eltávolításával - szintén eltávolításra kerülnek az őszi odútakarítások alkalmával.

D odú javítás közben (Fotó: Sarlós Dávid)

Az odúk karbantartása szintén nagyon fontos, mert idővel azok is sérülhetnek, károsodhatnak. Az első és legnagyobb „kártétel”, ha az odú eltűnik. Sajnos erre is volt már példa. Ennek több oka is lehet, szándékos eltulajdonítás, az odút tartó fa kivágása stb. Viharok következményeképp az odú elmozdul, kifordul, nagyon ritka esetben leeshet a fáról. Szintén károkozást tudnak okozni a harkályfélék. Ezen fajcsoport képviselői ugyanis előszeretettel szokták a kisméretű bejárónyílást „kitágítani” a saját testméretükre, hogy betekintést nyerjenek az odúba, és esetlegesen az ott lévő fészekaljat megdézsmálják. Ilyen esetekben az odúk jelentős részére szereltünk fel alumínium lapból készült védőlemezt az odú bejárónyílásához, ezáltal a jövőben védve lesznek az efféle támadásoktól. Szintén ide sorolható, hogy idővel az odú tetejét rögzítő drót korrodálódik, megsérül, eltörik. Ez esetben nem tudjuk visszazárni az odú tetejét és így a ragadozók hozzáférhetnek a benne lévő tojásokhoz és fiókákhoz. Ezek időnkénti cseréje is indokolt. Az odúrögzítő kampókat (amelyek segítségével felakasztjuk őket a fákra, ágakra) egyes helyeken – főleg gyorsan növő fafajok esetében – nagyobbra kell cserélni.

Harkály által okozott károsodás és a javított odú (Fotó: Sarlós Dávid)

Az együttműködés másik fontos része a Főkert által kivágásra (vagy a költési időszakban bármilyen egyéb beavatkozásra) javasolt parkfák zoológiai vizsgálata. Ezek a gyakran idős, sérült, esetenként balesetveszélyes fák számos állatnak, köztük nem egy védett madár- és rovarfajnak is otthont adnak, ezért szükséges, hogy zoológiai szempontból megvizsgálhassuk azokat. A fán fészkelő madarakat távcsővel, az üreges, rovarlárvák által lakott fatestet pedig az úgynevezett kopogtató segítségével észlelhetjük. Az elhalt fában fejlődő rovar- és bogárfajokat gyakran kirepülőnyílásaik alapján lehet meghatározni. Ez egy igen hatékony módja az egyes fajok jelenlétének kimutatására, hiszen ezek az életnyomok sokáig láthatóak – a kifejlett rovarok csak pár hónapig élnek általában –, évszaktól függetlenül mutatják, milyen faj él, vagy élt a fában. A különféle őshonos hársfajokat, a fehér nyarat vagy akár a tájidegen fehér akácot és krisztustövist kifejezetten kedvelik az egyes holtfához kötődő, szaproxilofág bogarak.

Diófacincér röpnyílások és diófacincér (Fotók: Németh Tamás, Sarlós Dávid)

Rovarjáratok a kéreg alatt (Fotó: Sarlós Dávid)

Hársfa-tarkadíszbogár és annak röpnyílásai (Fotó: Németh Tamás)

Ezeken kívül – ritkább esetben – más állatfajok, például denevérek is elfoglalhatják ezeket a kivágásra ítélt fákat. Ha a zoológiai vizsgálat során észlelünk bármilyen védett fajt az adott fában, akkor javasoljuk a kivágás elhalasztását (legalább addig, amíg az adott faj a fában tartózkodik). Ha a fa balesetveszélyes és muszáj kivágni, akkor próbáljuk a benne lévő értékeket megvédeni. Védett rovarfajok esetében a fa egy része (ahol az állatok előfordulnak) ottmarad a területen és tovább tudnak fejlődni benne a rovarlárvák, vagy más esetben fa deponálását kérjük. Őszi-téli időszakban már előfordult olyan, hogy denevérek teleltek a kivágandó fában, ezeket vagy egy biztonságos (ragadozóktól és a fagyoktól mentes) helyre helyezzük át vagy, ha ez nem megoldható, akkor áttelepítésre kerülnek az állatkertbe.

Ezt a gulipánt 2022. május 25-én a fészkelőterületén, a Dunatetétlen határában elterülő Bába-széken (Kiskunsági Nemzeti Park) fogták meg és látták el GPS jeladóval (Barna Krisztián, dr. Sápi Tamás). Mindez az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet projektjének keretén belül valósult meg (projektvezetők: dr. Boros Emil és Lánczos Zsuzsanna ).

A jeladós madaraknak a kutatók általában nevet adnak, ezt a gulipánt Flippernek nevezték el. A madár július elsején elhagyta Magyarországot, feltehetően az aszály miatt. A nyarat Olaszországban töltötte, majd onnan október végén átrepült Tunéziába, majd Algéria, Marokkó, Nyugat-Szahara érintésével Mauritániába repült.

Mivel a madár jeladója napok óta egy helyről küldött adatokat, feltételezhető volt, hogy valami gond van vele. A madárgyűrűzési központok szövetségén (EURING) keresztül sikerült felvenni a kapcsolatot egy helyi lakossal (Frédéric Marret), aki felkereste az adott helyet és megtalálta a gulipán tetemét. Az elhullás oka nem állapítható meg.

Magyarországon eddig kétezer gulipánt gyűrűztek, amelyek közül 32 példány került meg külföldön, a legtöbb Európán belül, a Kárpát-medencétől délre, délnyugatra, illetve nyugati irányban. Mind közül a most megtalált madár a legtávolabb megkerült hazai jelölésű példány. Afrikában még kettő magyar gyűrűs gulipán került meg, 1955-ban és 1977-ben, Tunéziában.

A gulipán fokozottan védett, rendszeres fészkelő partimadarunk. Márciustól novemberig lehet megfigyelni a síkvidékek szikes tavain vagy sekély időszakos kiöntéseken, tavakon. Vonuló madárfaj, a telet elsősorban a Földközi-tenger partvidékein, és Északnyugat-Afrika pervidékein tölti.

További információ és megkerülési térképek a gulipánról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-recavo

A gulipán megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:

https://migrationatlas.org/node/1701

Ezt a gulipánt 2022. május 25-én a fészkelőterületén, a Dunatetétlen határában elterülő Bába-széken (Kiskunsági Nemzeti Park) fogták meg és látták el GPS jeladóval (Barna Krisztián, dr. Sápi Tamás). Mindez az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet projektjének keretén belül valósult meg (dr. Boros Emil projektvezető, Lánczos Zsuzsanna projekt asszisztens).

A jeladóval ellátott gulipán (Fotó: Barna Krisztián)

A jeladós madaraknak a kutatók általában nevet adnak, ezt a gulipánt Flippernek nevezték el. A madár viszonylag korán, már július elsején elhagyta Magyarországot, feltehetően a súlyos aszály miatt. A nyarat Olaszországban töltötte, majd onnan október végén átrepült Tunéziába, majd Algéria, Marokkó, Nyugat-Szahara érintésével Mauritániába repült.

Flipper útvonala (ELKH, Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet)

Mivel a madár jeladója napok óta egy helyről küldött adatokat, feltételezhető volt, hogy valami gond van vele. A madárgyűrűzési központok szövetségén (EURING) keresztül sikerült felvenni a kapcsolatot egy helyi lakossal (Frédéric Marret), aki felkereste az adott helyet és megtalálta a gulipán tetemét. Az elhullás oka nem állapítható meg.

A megtalált madár (Fotó: Frédéric Marret)

Magyarországon eddig kétezer gulipánt gyűrűztek, amelyek közül 32 példány került meg külföldön, a legtöbb Európán belül, a Kárpát-medencétől délre, délnyugatra, illetve nyugati irányban. Mind közül a most megtalált madár a legtávolabb megkerült hazai jelölésű példány. Afrikában még kettő magyar gyűrűs gulipán került meg, 1955-ben és 1977-ben, Tunéziában.

Az elhullás oka ismeretlen, a fészkelőhelyétől légvonalban 4506 km-re pusztult el (Fotó: Frédéric Marret)

A gulipán fokozottan védett, rendszeres fészkelő partimadarunk. Márciustól novemberig lehet megfigyelni a síkvidékek szikes tavain vagy sekély időszakos kiöntéseken, tavakon. Vonuló madárfaj, a telet elsősorban a Földközi-tenger partvidékein, és Északnyugat-Afrika pervidékein tölti.

További információ és megkerülési térképek a gulipánról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-recavo

A gulipán megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:

https://migrationatlas.org/node/1701