A kerecsensólyom (Falco cherrug) ölyv nagyságú, de karcsú ragadozómadár. Kitárt szárnyainak fesztávja az egy métert is meghaladja, ezzel a sólymok között nagytestűnek számít. Ahogy az a ragadozómadaraknál gyakori, a tojók ennél a fajnál is nagyobbak a hímeknél, tömegük az egy kilogrammot is meghaladhatja. A fiatal madarak barnás színezetűek, lábuk és viaszhártyájuk kékesszürke. Az idősebbek feje és melle egészen fehér is lehet – a has felé sűrűsödő, csepp alakú sötét pettyekkel – lábuk és viaszhártyájuk pedig sárga.



A kerecsensólyom hazai becsült állománya 180-200 pár, a védelmi programnak köszönhetően stabil. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint. Hazánkban régebben főként sziklapárkányokon költött, ma nagyrészt nyílt agrárterületeken, más madarak fészkét foglalja el, vagy mesterséges költőládákban fészkel. Fészekalja 2-4 tojásból áll, amelyekből a fiókák 32-33 nap alatt kelnek, majd 42-45 naposan repülnek ki. A tojó kezdetben a fiókákat őrzi, csak a hím vadászik.

A kerecsensólymok elsősorban ürgékkel, más kisemlősökkel, madarakkal táplálkoznak. Magyarországon általában február és november között figyelhetők meg, a telet Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában töltik, de az öreg párok egész évben itthon maradhatnak. Nászrepülésük korán, már februárban elkezdődik.



Az 50 forintos érmén a kerecsensólyom szerepel, egyes néprajzi kutatások szerint a mondáinkban, meséinkben szereplő turulmadarat is róla mintázták. A kerecsensólyom elterjedésének nyugati határát éppen a Kárpát-medencében éri el, a nálunk élő ún. szegélypopuláció védelme így kiemelten fontos, nemzetközi jelentőségű feladat. Korábban a fészkek kifosztása is veszélyeztette, a fiókákat solymászatra nevelték, ezért szükségessé vált a fészkek őrzése. Ma leginkább az áramütés veszélyezteti. Megvédhetjük a magasfeszültségű oszlopok, vezetékek szigetelésével, élőhelyének védelmével.

További információ:

https://mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-falche

https://mme.hu/hirek/2024/01/01/2024_ev_madara_kerecsensolyom

A kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius) a legnagyobb testű kígyónk, hossza elérheti a 2 métert is. Teste karcsú, erőteljes, alapszíne általában dióbarna. Nevét arról kapta, hogy sarokba szorítva támad, azonban harapása emberre nem veszélyes. Hazánkban elszigetelt populációkban fordul elő, igazoltan a Villányi-hegység és a Budai-hegység mészkő- és dolomit sziklagyepeiben, valamint a Duna mentén, löszös élőhelyeken.



Elsősorban kisebb gerincesekkel táplálkozik: gyíkokkal, rágcsálókkal, énekesmadarakkal, a kisebb példányok esetenként gerincteleneket is zsákmányolnak. A kaszpi haragossikló nappali életmódot folytat, a reggeli órákban búvóhelye (sziklapárkányok, üregek) környékén napozik, gyakran kúszik fel bokrokra is táplálékot keresni. Tojásokkal szaporodik, a telet hibernált állapotban tölti. A nőstény évente egyszer 5-12, pergamenszerű héjjal borított tojást rak, többnyire valamilyen párás és egyenletes hőmérsékletű helyre, például sziklahasadékokba, rágcsálójáratokba, nagyobb kövek vagy farönkök alá. A kis siklók augusztus második felében vagy szeptemberben kelnek ki.



Főként élőhelyének pusztulása veszélyezteti, fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 forint.

További információ:

https://mme.hu/keteltuek-es-hullok/kaszpi-haragossiklo

A közönséges medvelepke (Arctia caja) magyar nevével ellentétben mára erősen megritkult, de egyelőre nem védett. Éjszaka aktív, kifejlett egyedeivel július-augusztus folyamán találkozhatunk. Párzás után petéit a nőstény lágyszárúakra rakja, a petékből kikelő hernyók áttelelnek, és a következő évben bábozódnak be.



Elülső pár szárnyának barnás alapszínen megjelenő márványos mintázata rejtő-, hátulsó szárnyainak narancssárga alapszínen megjelenő kékfoltos mintázata riasztó színezet. Hátulsó szárnyait veszély esetén villantja ki, valamint a hernyó a táplálkozása során elfogyasztott növényekből a gerincesek számára kellemetlen ízű, irritációt okozó anyagokat választ ki. Ezen felül a kifejlett egyed ragadozók (pl. denevérek) megtévesztésére cincogó hangot is képes kiadni.

További információ:

https://mme.hu/hirek/2024/01/01/2024_ev_lepkeje_kozonseges_medvelepke

A közönséges bükk (Fagus sylvatica) középhegységeink magasabb régióiban, hűvös klímájú szurdokaiban nő, kb. 40 méter magasra. Törzse többnyire egyenes, lombkoronája szabadon állva szabályos félgömbbé fejlődik. Kérge szürke, sima, a jellegzetes „kínai bajusz” mintázat jól megfigyelhető rajta. Ez tulajdonképpen az elszáradt és leesett ágak benövési helyén keletkező kéregredő. 

​Gyökérzete sekély, tányér alakú. Levélrügyei hosszúkásak, levelei egyszerűek, tagolatlanok, tojásdadok, fiatalon pillás szélűek, ősszel jellegzetesen sárgára színeződnek.



A közönséges bükk tavasszal virágzik, termése makk, amely ősszel érik be. Ember számára is fogyasztható, de nyersen, nagyobb mennyiségben fejfájást okoz. Fájának felhasználása igen széleskörű, régen a faszénégetésben is kiemelkedő szerepe volt. Hazánkban elsősorban a klímaváltozás veszélyezteti.

További információ:

https://www.oee.hu/hirek/egyesuleti-hirek/a-kozonseges-bukk-az-ev-faja-2024-ben