Gyurgyalag

A gyurgyalag (Merops apiaster) Európa déli részein általánosan elterjedt madárfaj, elterjedési területének északi határa Európában a 21 Co-os júliusi izotermával esik egybe, Kelet-Európában a füves puszták északi határáig tart. A hazai állomány 15000-25000 párra tehető. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a fészkelőállomány szinten tartása, illetve a fészkelőhelyek hosszú távú megőrzése.

A védelmi program rámutat a legfontosabb veszélyeztető tényezőkre, amelyek a fészektelepek megsemmisülése, a madarak lelövése és egyéb szándékos pusztítás. Javaslatokat fogalmaz meg a legszükségesebb teendőkre vonatkozóan. Ezek a következők: nagyobb telepek védetté nyilvánítása, partfalak karbantartása, tudatformálás, kutatás, monitoring. A méhészmadárként is emlegetett gyurgyalag védelme érdekében különösen fontos az együttműködés kialakítása a méhészekkel és szervezeteikkel. 
 

ELTERJEDÉS
A gyurgyalag fészkelőterülete a Pireneusi-félszigettől az Urál hegységig, illetve Kis-Ázsiától Közép-Ázsiáin át Kasmírig terjed. Költ Északnyugat-Afrikában és elszigetelten Dél-Afrikában is. Európában egyes párok alkalmanként az összefüggő fészkelőterülettől északabbra is megjelennek. Ilyen költések ismertek Hollandiából, Belgiumból, Dániából és Dél-Angliából.

Magyarországon a középhegységek zárt erdővel borított részeinek kivételével bárhol megtelepedhet. Kedveli a meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat. Néhány évtizeddel ezelőtt elsősorban a nagyobb folyók partfalaiban költött. Ugyanebben az időszakban csak néhány nagyobb telepe volt ismert. Az utóbbi két évtizedben az igazán nagy - 50 pár feletti - telepei ritkává váltak, viszont fészkelésre alkalmas partfalak esetén egy-két pár megtelepedésére bárhol számíthatunk. Újabban a lakott területeken is megtelepedett néhány pár meszesgödrök vagy pincének kiásott mélyedések falában, enyhe leejtésű pusztagyepeken, útpadkában, stb. helyeken.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
A gyurgyalag teljes állományának hozzávetőlegesen a fele Európában költ, míg a többi Észak-Afrikában és Ázsiában oszlik meg. A gyurgyalag magyarországi állománya a 60-as években bekövetkezett állománycsökkenés után az ország legtöbb területén kismértékben emelkedett.

VÉDELMI HELYZET
A gyurgyalag Magyarországon 1982 óta fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A Vörös Könyvben mint aktuálisan veszélyeztetett faj szerepel. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Listában - mint biztos állományú faj - nem szerepel.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Jellegzetes fészkelőhelyei a nyílt területeken található löszfalak. 50 vagy annál több párból álló költőtelepek, amelyek az 1998-99. évi felmérés szerint az összes felmért telep 1-3%-át alkotják, és ahol a felmért fészkelő párok 10 százaléka költ, az alábbi területeken találhatók: Zalai-dombság, Külső-Somogy, Gerecse, Velencei-hegység, Mezőföld, Gödöllői-dombság, Tápióvidék, Bükkalja, Taktaköz, Körös-vidék. A fészkelőhelyek gyakran távol vannak a víztől. Régebben jellegzetes költőhelyei voltak a folyók magas partfalai, elsősorban a Duna, a Tisza, a Szamos és a Hernád mentén. Manapság az állomány nagy része (30-60%, de az arány évente jelentősen változhat) működő vagy bezárt homokbányákban költ. Ezek ma a legjellemzőbb fészkelőhelyei. Sokszor megtelepszik vonalas létesítmények (utak, vasutak, csatornák) és kisebb anyagnyerő helyek kis partfalaiban is. Ezeken a helyeken többnyire néhány pár fészkel csak, de ritkán akár 50 páros telepek is kialakulhatnak. A lakott területek építkezési gödreiben alkalmilag szintén megtelepszik néhány pár, illetve pusztagyepekben, útpadkában is költhet. 1998-99-ben a költőhelyek 90%-án egy-egy helyen kevesebb, mint 20 pár költött.

Költés
A gyurgyalag partfalba fúrt üregben fészkel, de ritkán előfordul, hogy rövidfüves területen a földbe vájt lyukat foglalja el. A költőüreg egy 100-200 cm hosszú folyosó végén található kiszélesedés. A fészekalj 6-7 tojásból áll. Tojásait 1-5 naponként rakja le, kotlását már a fészekalj teljessé válása előtt megkezdi, ezért a fiókák eltérő fejlettségűek és ennek megfelelően nem egyszerre repülnek ki. A kotlási idő 20-22 nap, míg a fiókák kb. 30 nap alatt érik el röpképességüket. A kotlásban és a fiókák táplálásában mindkét szülő részt vesz.

Táplálkozás
A gyurgyalag elsősorban repülő rovarokkal táplálkozik. Ezekre száraz ágon, villanydróton vagy egyéb kiemelkedő helyen ülve les, majd a kiszemelt zsákmány után veti magát, és azt reptében fogja el. Leggyakrabban hártyásszárnyúakat (darázs, méh), egyenesszárnyúakat, szitakötőket, kétszárnyúakat (bögöly, légy), futó-, kőris- és fináncbogarakat, poloskákat, lepkéket zsákmányol. Házi méhet leginkább hosszan tartó esős időszakokban fogyasztanak. Költési időben a telep közelében, 1-2 km-es távolságon belül szerzi táplálékát. Ha a telep közelében méhes található, akkor gyakoribbá válik táplálékában a házi méh. A gyülekező, vonuló csapatok bárhol táplálkozhatnak.

Vonulás
A gyurgyalag az egyik legkésőbb visszaérkező madarunk, amely csak május első harmadában érkezik meg téli szállásáról. Ősszel korán, már augusztus második felében megkezdi elvonulását. Előtte gyakran nagy - több százas - csapatokba verődik. A vonulók folyamatosan hallatják jellegzetes hangjukat, és így tartják egymással a kapcsolatot. Néha nagy magasságban, máskor a felszín közelében repülnek. A telet Kelet- és Dél-Afrikában, többnyire az Egyenlítőtől délre eső területeken, illetve a Kongó-medencében töltik.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Költés megakadályozása
A költőhelyek zavarása (pl. kempingezés, lövészet, bányászat stb.) megakadályozhatja a madarak megtelepedését a fészkelésre alkalmas helyeken.

Fészkelőhely és a fészektelep megsemmisítése
Annak ellenére, hogy a gyurgyalag fokozottan védett madár, fészektelepeit vagy egyes fészkeit gyakran barbár módon szándékosan megsemmisítik. Ennek leggyakoribb módja a bejárati nyílások eltömése, gyakran akkor, amikor a szülő madarak is bent vannak. Az eltömést legtöbbször ronggyal végzik, de előfordul, hogy szájával a lyuk felé nyíló üveget helyeznek a bejáratba, vagy hosszabb karót dugnak az alagútba. Ilyen esetekben a fiókák mindig, esetenként pedig a szülők is elpusztulnak. Olyan eset is előfordul, amikor a bejárati nyílásba éjszaka meggyújtott kénrudat tesznek, aminek füstje szintén elpusztítja a madarakat. Megesik, hogy szándékosan tönkreteszik a fészkes partfalat. Utóbbi azonban többnyire nem a gyurgyalag ellen irányuló szándékos pusztítás miatt következik be, hanem hanyagságból, nemtörődömségből. Előfordul ugyanis, hogy a homokbányákban azért semmisülnek meg fészkek, mert anyagnyerési céllal lefejtik a falat. Ezt azonban szinte minden esetben tehetnék néhány méterrel távolabb, és ez nem járna a fészkek pusztulásával. Mind gyakrabban fordul elő, hogy a fészkelőhelyül szolgáló homokbányát kommunális hulladékkal vagy hígtrágyával töltik fel, és ezzel megsemmisítik a fészkelőhelyet.

Partfalak benövényesedése
Az alacsony, kis kiterjedésű és kevésbé meredek partfalakat néhány év alatt benövi a növényzet, illetve a partfal előtt felnőnek a cserjék, melyek akadályozzák a madarak szabad mozgását. Súlyos veszélyt jelent számára, ha az ilyen partfalakba a ragadozók, pl. róka is megtelepszenek.

Bányarekultiváció
A rekultivációt jogszabályok írják elő. Ennek végrehajtása során a függőleges partfalakat rézsűsre alakítják és ezáltal azok fészkelésre alkalmatlanná válnak.

Lelövés
A gyurgyalag az egyik legszínpompásabb madarunk, ezért gyakran lelövik, hogy zugreparátorokkal kitömessék és falra akasztott "díszként" használják. Sajnos az is előfordul, hogy a méhészek a kaptárak környékén ejtik el. A hatósági eljárások során felderített zugpreparatóriumokban az egyik leggyakrabban előkerülő madárfaj. Sajnos az utóbbi években ismételten egyre többször fordult elő, hogy olasz vendégvadászok zsákmányából gyurgyalagok is előkerültek. Ez nagyságrendje miatt úgy tűnik nagyobb veszély, mint a preparáltatás céljára történő elejtés.

Mérgezés
Mivel a gyurgyalagok elsősorban repülő rovarokkal táplálkoznak, amelyek szervezetében magas lehet a mezőgazdaságban használt növényvédőszerek koncentrációja, ezért a közvetett mérgezés lehetőségét nem lehet kizárni. Különösen veszélyesek lehetnek az ún. kontakt hatású rovarölőszerekkel történő permetezések

Gázolás
A gyülekezőhelyek környékén a vadászgató madarak gyakran az autók elé kerülnek. Ilyen helyeken átmeneti sebességkorlátozással lehet csökkenteni a veszélyt.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja, hogy az állomány a jelenlegi szinten stabilizálódjon, illetve a nagyobb telepek is fennmaradjanak.

FELADATOK
Jogi szabályozás
Nagyobb telepeit az illetékes önkormányzatokkal védetté kell nyilváníttatni. Biztosítani kell ugyanakkor, hogy a bányarekultivációt előíró jogszabály módosításával lehetővé váljon a megfelelő - 20-30 méter hosszú, 2-3 méter magas - partfal meghagyása, amely alkalmas fészkelőhelyet kínál. Szabályozni kell a méhészetek telepítését, úgy, hogy a gyurgyalaggal kialakuló esetleges ütközést előre ki lehessen küszöbölni. A gyurgyalag hazánkban 1982 óta fokozottan védett madár. Ezt a státuszt a fajra irányuló közvetlen emberi zaklatás, pusztítás megakadályozása érdekében fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
 

  • Biztosítani kell, hogy a nagyobb telepek hosszú távon fennmaradjanak. Ennek érdekében azok tulajdonosaival, kezelőivel napi munkakapcsolatot kell kialakítani, és tájékoztatni kell őket a védelem céljáról és lehetséges módjairól.
  • Fontos feladat a partfalak folyamatos karbantartása, esetlegesen a fal elé nőtt bokrok és egyéb növényzet visszavágása vagy eltávolítása.
  • Ahol nagyobb telep alakult ki és más módon nem valósítható meg a védelem, ott törekedni kell a saját tulajdonba vételre. 1999-től két gyurgyalagtelep van az MME tulajdonában.
  • Szükség esetén kezdeményezni kell a telep önkormányzat által történő védetté nyilvánítását.
  • A természetvédelmi hatósággal együttműködve fel kell lépni a gyurgyalag lelövése, vagy fészektelepeinek pusztítása ellen.
  • Bármely okból történő lelövést meg kell akadályozni, és ezzel segíteni az állomány fennmaradását.
  • Az építkezések során keletkező partfalakba beköltöző gyurgyalagpárok védelme megkívánja a tulajdonosokkal való közvetlen kapcsolatfelvételt.
  • Az ilyen esetek megoldását segíti egy jól illusztrált információs anyag, melyet kellő példányszámban, aktualizálva újból ki kell adni.
  • Fel kell térképezni a legjelentősebb vonulás előtti gyülekezőhelyeket, és ezek, valamint a nagyobb telepek közelében el kell érni, hogy oda vándorméhészek ne települjenek.
  • Biztosítani kell, hogy a meglévő löszfalak, löszkopárok fennmaradjanak. Azok esetleges erdősítését más természeti értékek védelme érdekében is kerülni kell.
  • Olyan területeken, ahol nincs számukra alkalmas fészkelőhely, mesterségesen kell "partfalakat" létesíteni, amelyek egyúttal a partifecskék megtelepedését is lehetővé teszik.

Fészkelőhely kialakítás
Az ország egyes régióiban kevés alkalmas fészkelőhely található, ugyanakkor a gyurgyalagok számára a mesterségesen kialakított, illetve a természetes partfalak egyformán megfelelnek. A mesterséges partfalakat lehetőleg önkormányzati, nemzeti parki vagy MME tulajdonban lévő területen kell kialakítani. Az eddigi tapasztalatok szerint elegendő, ha 20-30 méter hosszú és 2-3 méter magas partfalat létesítünk. Minden évben, legkésőbb április második felében a falat fel kell újítani, így elkerülhető, hogy abba nagy számban mezei verebek költözzenek be. Ezek ugyanis gyakran a társfészkelő partifecskék tojásait vagy fiókáit kilakoltatják. A partfal felújítása során el kell távolítani a beszállást zavaró gyökereket, növényeket és 5-10 cm vastagságban le kell fejteni a homokot. Az így kialakult friss felület vonzza a madarakat, az elöregedett, omladozó partfalat viszont előbb-utóbb elhagyják. Előfordul az is, hogy a partfal aljába róka vagy borz költözik, és az általuk vájt nagyobb lyuk, illetve járat miatt az egész fal leomlik. A rókát és a borzot ezért a vadászatra jogosult szervvel együttműködve a telepektől távol kell tartani.

Kutatás és monitoring
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ún. Ritka és telepesen fészkelő madarak monitoring programja keretében folyamatosan fel kell mérni a telepeket. Első lépésben egységes szempontok alapján megyénként el kell készíteni a gyurgyalag-katasztert. 1997 óta az ország területének közel felére készült a katasztert megalapozó felmérés, amit ki kell terjeszteni az ország más területeire is. A felmérés során alkalmazott adatlapon rögzíteni kell a költést befolyásoló tényezőket is. Az így összegyűjtött adatok alapján megkezdhető az állomány mintaterületen történő monitorozása. Ki kell dolgozni a gyurgyalagkárok megelőzésének, a méhesek környékén alkalmazható riasztási eljárások hatékony módját. Vizsgálni kell a vegyszeres növényvédelem gyurgyalagokra gyakorolt hatását

Tudatformálás és propaganda
A gyurgyalagok pusztulása legnagyobb részben szándékosságra vezethető vissza. Ez egyfelől nyerészkedési szándékkal történt lelövés - pl. preparátum céljára -, nagyobb részük azonban a gyurgyalag háziméh fogyasztása miatt kialakult ellenszenvből táplálkozik. Természetesen megtörténhet, hogy - különösen hideg és csapadékos időben - a gyurgyalagok házi méhet is zsákmányolnak, de a kaptárak megfelelő távolságban való elhelyezése (minimum 500 -1000m) a költőteleptől ezt nagymértékben csökkenti. Előfordult azonban olyan eset is, hogy a telep közvetlen közelébe kaptárakat telepítettek, ilyen esetben aligha zárható ki a méhek zsákmányolása. Ez azonban nem indokolja az állatok pusztítását, hiszen ezzel a logikával környezetünk legtöbb élőlényét kiirthatnánk. Annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzet változzon, széleskörű propaganda tevékenységet, szükség szerint akár kampányt is lehet vagy kell indítani a gyurgyalag védelme érdekében. A méhészek részére speciális információs anyagot kell kiadni. Minden lehetőséget (nyomtatott sajtó, TV, rádió) igénybe kell venni a gyurgyalaggal kapcsolatos reális információk széleskörű terjesztésére.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
A gyurgyalagtelepek megőrzése érdekében a legtöbbet az anyagnyerő helyek tulajdonosai, kezelői és a Vízügyi Igazgatóságok Szakaszmérnökségei illetve a Bányakapitányságok tehetik azzal, hogy működési területükön biztosítják a telepek hosszú távú fennmaradását. Fontos a nemzeti park igazgatóságokkal való együttműködés is, különösen a nem védett területek esetében, ahol szakhatóságként járnak el. A felsoroltakkal történő együttműködés az alapja az MME gyurgyalagvédelmi tevékenységének. Rendkívül fontos a vélt vagy valós ellenérdekeltségben lévő méhészekkel és területi szerveikkel való együttműködés is. Itt elsősorban a megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt. El kell érni, hogy a méhésztársadalom maga rekessze ki azokat, akik sem az együttműködésre, sem a vonatkozó törvények betartására nem hajlandók. Az együttműködő személyek és szervezetek részére biztosítani kell a pozitív megkülönböztetés lehetőségét, pl. kompenzációval, piacra jutás elősegítésével, illetve egyéb módon is. Fontos feladat a vadőrőrök, mezőőrök és polgári természetvédelmi őrök bevonása a gyakorlati védelmi feladatok megvalósításába. Az MME tulajdonában lévő vagy a jövőben megvásárolandó telepeken biztosítani kell a bemutatás lehetőségét, mind a faj iránt érdeklődő széles közvélemény, mind a környékbeli iskolák számára azzal a céllal, hogy a megismerés járuljon hozzá a védelemhez is.

IRODALOM:
Fintha, I. (1968): Beobachtungen über den Bienenfresser (Merops apiaster), seine Brutverhaeltnisse, seine Nahrung an der Szamos.
Aquila 75. 93-109. p.

Gyovai, F. (1993) Egy dél-alföldi gyurgyalag (Merops apiaster) populáció kor-struktúrája, költés és táplálkozás vizsgálata. Ornis Hungarica Vol. 3 No. 1 23-32. p.

Gyurácz, J.- Szanyi, K. (1994) A Vas megyében költő gyurgyalag - (Merops apiaster) állomány eloszlása és egyedszáma. Aquila 101 123-132. p.

Gyurácz, J. - Nagy, K. (2001) Assessment of the Bee-eater (Merops apiaster) nesting population and its protection status in Hungary, 1997-2000. Bird Numbers. 15. International Conference of the EBCC. Nyíregyháza. 26-31 March 2001. Abstracts 99. p.

Szijj, J. (1955) A gyurgyalag 1949. Évi fészkelőtelepei hazánkban.
Aquila 59-62 185-190. p.

Tapfer, D. (1957) Über der Verbreitung und Brutbiologie des Bienenfressers in Ungarn.
Falke 4. 3-5 p.