A szélhűtés (hőérzetcsökkenés) kritikus jelensége

A téli éjszakázás sikerét nem csak az éjszakai hideg és a nappal megszerezhető táplálék befolyásolja. A mérsékelt övben további hátrányt jelent, hogy a többségében lombhullató fásszárú növényzet, a levelét vesztett csupasz ágak gyakorlatilag semmiféle szélvédelmet nem nyújtanak. Ez a szél hűtő hatása (wind chill) miatt különösen kritikus kérdés. Röviden összefoglalva a jelenség azt jelenti, hogy azonos hőmérséklet emelkedő szélsebesség mellett az idő előrehaladtával egyre hidegebbnek érződik, amikor a melegvérű élőlények több energiát használnak fel normál testhőmérsékletük fenntartására.

A legszélsőségesebb klasszikus példa a hőérzetcsökkenés mértékére a déli sarkon költő császárpingvineké, melyek fészkelési időszakában nem ritkák a -60 C°-os hőmérsékletű és 110–120 km/h-s szélsebességű napok, ami a tollazat szigetelőképessége és a test energiaellátása szempontjából közel -100  C°-os környezetnek számít.

Szerencsére a térségünkben közel sincs ilyen szigorú téli időjárás, de a hőérzet kérdése egy másik fizikai törvényszerűség miatt nálunk is kritikus lehet, különösen a kisebb testű madárfajok számára. Minél kisebb ugyanis egy test mérete, a tömegéhez képest annál nagyobb a felülete - azaz télen a kisebb madarak több hőt veszítenek.

A növényzet megfelelő összeállításával a madarak téli éjszakai túlélését is segíthetjük,

ha a lombhullató bokrok és fák mellett ...

... jóval szélvédettebb mikrokörnyezetet kínáló örökzöldeket is telepítünk a
Madárbarát kert programban (Fotók: Orbán Zoltán).

Télen a délutáni szürkület és a kései napkelte között eltelő akár 15–16 órát az etető madarai mozdulatlanul pihenve töltik, amikor nélkülözniük kell az izommozgás hőtermelő hatását is. Ezért nem mindegy, hogy az akár -20 C°-os fagyokat a csupasz ágak között vagy egy odúban vészelhetik át, ami megőrzi a madarak testmelegét, különösen akkor, ha több madár bújik össze egy-egy odú alján.

Persze léteznek más, urbánus túlélési stratégiák is,

különösen a nagyobb testű madaraknál.

Az áttelelő gólyák ...

... és a településeken élő baglyok, például a kuvikok egyik elképesztő fogása,

hogy a felszálló meleg levegőt kihasználva a kéményeken éjszakáznak,

pihennek (Fotók: Orbán Zoltán).

Miért fontosak az odúk télen?

A kistestű (veréb méretű) madarak normál testhőmérséklete emberi szemmel nézve rendkívül magas, 41-43 C° között alakul (ezen a számunkra életveszélyes vagy halálos hőmérsékleten a mi testfehérjéink már végzetesen károsodnak). A nem vonuló fajok, mivel nincs rá szükségük, nem halmoznak fel jelentős mennyiségű, zsír formájában tárolt energiatartalékot.

Ezért ezeknek a madaraknak a túlélésében alapvető fontosságú, hogy a rövid téli nappalokon, amikor gyakran még nyolc órájuk sincs a táplálkozásra, annyi élelmet találjanak és tudjanak elfogyasztani, ami biztosítja számukra a nappali anyagcsere szükségletet és a leghidegebb éjszakai órák átvészelését.

A téli madárvédelem eszközei a mesterséges madárodúk is, amikben több faj is

védett körülmények között tud éjszakázni (Fotó: Orbán Zoltán).

Azért jelent problémát a nagy forgalmú etetők máról holnapra történő, télközepi felszámolása, mert az ezt követő napokban nagy az esélye annak, hogy az üres etetőnél hoppon maradt madarak a nappal fennmaradó óráiban nem találnak elegendő élelemet. Ilyenkor, ha az éjszakai hőmérséklet -10 C° körül vagy ez alatt alakul, nagy az esélye annak, hogy az éhező, legyengült madarak hajnalra megfagynak.  

A telelő madarak felhalmozódó ürüléke miatt érdemes kora tavasszal is
ellenőrizni és kitakarítani az odúkat (Fotó: Orbán Zoltán).

Az odúk elhelyezése

Az odúkat - különösen akkor, ha otthon az ablakból meg is szeretnénk figyelni ezek életét - nem kell nagyon magasra rakni, bőven elegendő a 2 m körüli magasság. Az odúkat a legegyszerűbb ágcsonkokra akasztva, lógatva felhelyezni, a madarakat a legkevésbé sem zavarja az ezzel járó alkalmankénti lengedező mozgás.

Természetesen a télen kihelyezett odúkat tavasszal nem kell áthelyezni, már csak azért sem, mert ezeket a madarak már ismerik, így nagyobb az esély arra, hogy bele is fészkelnek. Ezért is fontos szempont, hogy - a nyári költési viselkedésre, a saját terület védelmezésére  gondolva - ne zsúfoljuk tele odúkkal az etető-itató közvetlen környékét, de erre nincs is szükség! Ha 4–5 odút 30–40 m-es, kisebb odútelepet néhány száz, nagyobbat 500–1.000 m sugarú körben telepítünk az etető köré, akkor ezek egész évben ki tudják szolgálni a madarak igényeit.

A képen látható "B" típusú (széncinegének és verebeknek is megfelelő) odú egy

fővárosi kertben, 1,5 m magasságban, az etető-itatótól 30 m-re "működik",

és a madarak költésre és téli éjszakázásra egyaránt használják.

Néhány odút (a képen egy veréblakótelep is látható) telepítsünk az etető és ...

... itató közvetlen közelébe is (Fotók: Orbán Zoltán), ...