Idén egy különleges helyszín is szerepelt a májusi monitorozási programban, a Dabasi Turjános Természetvédelmi Terület, illetve a vele szoros kapcsolatban lévő Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér, Tatárszentgyörgy határában. 

Az élőhely látszólag megfelelő a magyar szöcskeegér számára (Fotó: Cserkész Tamás).

Szöcskeegér szempontból e terület azért érdekes, mert bár hazánkban nem innen került elő első alkalommal a szöcskeegér, de az itt gyűjtött példányokat jelölték ki a Sicista subtilis trizona alfaj, majd a Sicista trizona önálló faj típus példányainak (Felsőbesnyő, ma Dabas része). Mindebből az is következik, hogy a szöcskeegér bizonyítottan előfordult még itt az 1930-as években, még ha azóta nincs is újabb előfordulása. Célirányosan sosem keresték a fajt a területen, illetve sokáig a civil közönség számára nem is volt bejárás a területre, hiszen katonai lő- és gyakorlótérként működött és működik ma is.

Ukrajnában és Oroszországban hasonló élőhelyek a Nordmann szöcskeegére (S. loriger) és a csíkos szöcskeegér (S. subtilis) gyakori fajok (Fotó: Cserkész Tamás).

A Turjánvidék LIFE (http://turjanvidek.hu/) keretén belül a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság együttműködést épített ki a Magyar Honvédséggel, ami lehetővé tette nagyobb volumenű növénytani és állattani felmérések végrehajtását is, köztük a régen megálmodott szöcskeegér-felmérést is. A Turjánvidék LIFE és a RAPTORSPREYLIFE együttműködésével, „networking” akció keretén belül valósult meg az első szöcskeegér felmérés a lő- és a gyakorlótér területén. A változatos és nagy kiterjedésű élőhelyek, amelyeken potenciálisan várható volt a szöcskeegér előfordulása, nagyszámú csapda felhasználását tették szükségessé.

Az élőhelyekről kvadrokopter segítségével készültek felvételek (Fotó: Percsich Tamás).

Tizenkilenc helyszínen kezdődött meg felmérés és összesen 290 talajcsapda került leásásra. Bár szöcskeegér nem került a csapdákba, nem zárható ki, hogy a szinte érintetlen élőhelyek szöcskeegeret rejtenek, így a felmérés a későbbiekben még folytatódik, illetve baglyok telepítésével és köpeteik elemzésével is kiegészül.  A nagy erőfeszítés ellenére egyelőre tehát nincs változás, a szöcskeegér továbbra is hazánk legritkább gerinces faja, mivel továbbra is csak egyetlen lelőhelyről ismert, a Borsodi Mezőségről.

A csapat készen áll a terepi munkára (Fotó: Cserkész Tamás).

Fotó: Cserkész Tamás.

A Turjánvidéken az emlősfelméréssel egy időben zajlott a hamvas rétihéja felmérése is. Kisemlősök híján a ragadozók gyíkokat zsákmányolnak (Fotó: Cserkész Tamás).

Itt a borsodi élőhelyen folytatódott a felmérés májusban, ahol szintén nagyobb akciót terveztünk, de a csapadékos időjárás miatt az élőhelyek egy része megközelíthetetlen volt, így csak az állandó monitorozó területre kerültek ki a csapdák. A turjánvidéki akcióban használt mennyiségnél szerényebb, csupán 100 csapda került kihelyezésre, azonban ez a szám is elegendőnek bizonyult, hiszen 7 szöcskeegér is a csapdákba került. Bár lehet korai még kijelenteni, de ez a viszonylag magas fogási szám arra utalhat, hogy 2 éves mélypont után a szöcskeegér populáció egyedszáma emelkedni kezdett, köszönhetően az élőhelyén végzett helyes kezelésnek.

A monitorozó területen 7 példány szöcskeegér került elő májusban (Fotó: Cserkész Tamás).

Érdemes megemlíteni, hogy mindkét élőhelyen kifejezetten alacsony volt a többi kisemlős egyedszáma, aminek minden bizonnyal a hosszú és hideg tél az oka. A szöcskeegér téli álmot alszik, télen nem aktív, így ilyen szempontból az időjárás nincsen rá hatással.

Köszönjük a DINPI, a BNPI és az ifj. Turny Zoltán által vezetett hamvas rétihéja felmérő csapat, illetve a Batúz tanya (BNPI) munkatársainak segítségét és támogatását!

A felmérésben részt vettek: Csóka A., Godó L., Vig Zs., Verő Gy., Kis Cs., Kondor T., Percsich T., Cserkész T.

Cserkész Tamás